2016. október 7., péntek

TGIF

Pillanatok alatt vége lett ennek a hétnek. Ez volt a könnyebbik hetem, meg két félnapot lóghattam is a doki miatt, ebben szuperjó fejek a suliban, hálás vagyok érte. A csütörtök délutáni tanítványaim lemondták, elmentem helyettük futni. Egész nap undorító idő volt, zuhogott, de elindultam, és ez fogadott a parton: 



Volt egy gázos szitu is a suliban, van egy fiú, aki rengeteget elégedetlenkedik, és mindig másokban keresi a hibát (megkérdezi a tanároktól, hogy van-e diplomájuk arról hogy ezt a tantárgyat ők taníthassák, meg hasonló ínyencségek, nagyon gáz), és hogy ez a suli szar, a képzés szar, a tanárok szarok, túl sok órájuk van (nyilván), a másik suliban az elsősök az 5. óra után hazamehetnek (nem igaz), és ebből az osztályból mindenki el fog menni. Na és próbáltam észérvekkel meggyőzni, egyszer, kétszer, sokszor, hogy mondja el, mi a probléma, segítek, ha tudok, keressünk megoldást (én persze nem tudok nekik kevesebb órát csiholni), de mikor mindenre az volt a válasz, hogy minden szar, akkor azt mondtam, hogy elég, erre a sírásra nem vagyok kíváncsi. csinálja a dolgát rendesen, igyekezzen helytállni, és ne keltse a hisztériát. Na és akkor én lettem a közellenség, a FB-on osztott másoknak, hogy milyen osztályfőnök az ilyen, hogy nem áll ki a gyerekek mellett, és ellenük van, eddig csak úgy csináltam, mintha jó fej lettem volna, és ő át is fog menni a másik csoportba, meg egyéb nyalánkságok.

Szemtől szemben úgy tettem, mintha nem foglalkoznék vele, kábé kinevettem, de nagyon szarul esett, főleg, mert látnotok kellene, hogy pörgök miattuk, és tényleg, mindent megteszek, hogy jó legyen nekik. Amúgy tökre megdicsért tegnap a védőnő és az iskolatitkár is, amikor hármasban beszéltünk az egyik gyerekemről, hogy bárcsak minden osztályfőnök ilyen lenne, mert mindennek azonnal utánajárok, maximálisan lelkiismeretes vagyok, és látszik rajtam, hogy fontosak nekem a gyerekek. Na mindegy, szóval rosszulesett, annyira, hogy felébredtem szerda éjjel, és annyira felhúztam magam a dolgon, hogy ez milyen igazságtalanság, hogy nem bírtam elaludni. És azon gondolkodtam, hogy miafasz lesz, ha ez nem oldódik meg

De ma képzeljétek, megkeresett a fiú, és bocsánatot kért, hogy átgondolta, hogy rájött, hogy én csak jót akartam, és szégyelli magát, hogy bunkó volt, és ne haragudjak. Én legszívesebben megöleltem volna, annyira örültem ennek, de csak annyit mondtam, hogy nagyon örülök, legyünk jóban, szeretném, ha jól érezné magát az iskolában, és kezet nyújtottam neki. 

És végre péntek van, egyedül lehetek, előttem két teljes nap még, és ez nagyon jó nekem. 



3 megjegyzés:

  1. Wow, ez k.nagy szo. Gratulalok <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!:) Én arra gyanakszom egyébként, hogy az osztálytársai térítették jobb belátásra, amiért örökké hálás leszek.

      Törlés
    2. Ez meg annal is job, ha a többiek beszeltek vele, ö meg belatta, hogy igazuk van. Nem menthetetlen a pasas :)

      Törlés