2016. október 1., szombat

Too cool for school

Egyébként történt velem egy csomó jó dolog is. Például az, hogy túl vagyok a szeptemberen, elkészültem mindennel határidőre, amit nem sok kollégám mondhat el magáról, meg is dicsértek miatta. A múltkor, miután csináltam egy elég komoly bakit (közöltem az osztállyal, hogy a következő napon nem lesz tanítás, csak mindenféle programok, ne hozzanak semmilyen felszerelést, majd kiderült, hogy az első 5 óra mégiscsak meg lesz tartva) kifakadtam a múltkor, mert úgy éreztem, hogy ez túl sok nekem, összecsaptak a hullámok a fejem felett, én egy szórakozott művészember vagyok, a saját határidőimmel, feladataimmal is nehezen boldogulok, én is mindent elfelejtek, nem hogy 31 hiperaktív tinit rávegyek arra, hogy ők betartsák a szabályokat, meg ne felejtsenek el mindenfélét. De tényleg, rengeteg, rengeteg velük a meló. De aztán az egyik idősebb kolléganőm, akivel nagyon szeretjük egymást, azt mondta, hogy szerinte nagyon jó osztályfőnök vagyok, mert a gyerekek szeretnek és mindent megoldok, plusz a lazaságom pont hasznos tulajdonság ehhez a melóhoz, úgyhogy megnyugodtam. És a neheze, az év eleji őrület meg az adminisztráció tényleg mögöttem van, most egy darabig csak tanítanom kell. 

Vett az iskolánk egy idegennyelvi labort, ami már 3 hete nálunk van, de eddig még csak én próbálgattam. Csütörtökön jött a cég, akik telepítették, hogy na mi újság, és a két informatikus engem hívott, hogy hát nekik fogalmuk sincs, de itt van Molnár Ilonka tanárnő, ő az egyetlen, akinek van tapasztalata a rendszerrel, ráadásul ő az (és nem a két informatikus), aki intézett magának rendszergazda hozzáférést és telepített hiányzó programokat, így megoldva a felbukkanó problémákat. Én tényleg elmondtam, hogy mi újság, mi az, ami jól működik, mi az, ami nem, mire használnám, ők kijavították a hibákat, meg átkalibrálták, amit tudtak, és azt mondták a srácok, hogy ha a tanárnő ilyen innovatív, és ilyen nagyok az elvárásai, akkor lehet, hogy egy erősebb rendszerre lesz szükség, de csak csináljam, teszteljem, hívjam őket, ha valami nem megy, szívesen segítenek, örülnek, hogy ilyen érdeklődő vagyok. Ezt elmondták a főnökeimnek is, és most ott tart a dolog, hogy valószínűleg én fogom kitanulni a terem és a program használatát, és nekem kell betanítani a kollégákat. Hát, végül is van az a pénz. Mondjuk egy olyan suliban, ahol a kollégáknak freemail-es címük van, amit nem hajlandóak lecserélni 8de mintha arra kérném őket, hogy költözzenek Budapestről Debrecenbe), és abban is nekem kell segíteni, hogy beszkenneljenek valamit, vagy képet csatoljanak egy emailhez, talán nem csoda, hogy kompetensnek tűnök. 

Meg olyan is volt tegnap, hogy 7. órám volt egy végzős osztállyal (pénteken, ugye, the horror), akik egyből sírtak, hogy ugye elengedem őket 3 perccel hamarabb, hogy elérjék a buszt, mondtam, persze. És annyira beszélgettünk angolul a futballról, hogy egyszer csak csöngettek - a srácok elfelejtettek hamarabb elindulni. Ennél nagyobb bókot egy tanár szerintem nem kaphat 18 éves kölyköktől.

1 megjegyzés: