I'm a warrior, not a worrier

Voltam ma kozmetikusnál, tegnap délután felhívtam, és ma délre adott időpontot. Kb úgy nézek ki, mintha 3 hetet egy wellness hotelben töltöttem volna, teljesen kisimultam, olyan ügyes ez a csaj. De komolyan, miért nem járok gyakrabban? Bejelentkeztem a fodrászhoz is, rá várnom kell egy hetet, igyekszem addig távol tartani magam az ollótól, és nem rontani az amúgy is katasztrofális helyzeten. A kutyát is el kellene vinnem kozmetikushoz, ő amúgy nagyon pofásan néz ki, csak épp nem lát, meg kicsit büdös is (szerintem amúgy finom illatú, csak másoktól elég sok ilyen irányú kritikát kap mostanában, és ezt jelnek szoktam venni). 

Amúgy mostanra teljesen kialudtam-kipihentem magam, ragyogóan tiszta a lakás, húztam új, illatos ágyneműt, kimosva-kivasalva minden - pont egy hét kellett hozzá, hogy utolérjem magam. Az edzőtermet mondjuk pont egy hete nem láttam, elméletileg még ma el fogok menni edzeni és szaunázni, gyakorlatilag viszont nem vagyok biztos benne, hogy nem inkább a kanapén, a takaró alatt akarom tölteni az estét. Valamennyit tanítottam is a héten, mondjuk számomra rejtély, hogy miért akarnak jönni a tanítványaim a szünetben is, de most idén kizárólag cuki, imádnivaló diákjaim vannak, szóval nem bántam. Ma jött a fiú haverom, hozta a kutyáját is, aki egy félős, menhelyi ebecske, és az ölében szokott üldögélni, míg tanulunk. Aztán lerakta, a kutya nézelődött a lakásban, én meg elfelejtettem, hogy a macska a bőröndjében alszik, és egyszer csak óriási üvöltésre, ugatásra, szaladásra lettünk figyelmesek. Persze azt hittük, hogy a kutya kergette meg a macskát, de basszus nem, megjelent a menekülő, rémült fejű kutyi az ajtóban, nyomában a kb ugyanakkora, dühöngő macskámmal. Egy darabig nem bírtuk abbahagyni a röhögést.

Ma azzal indítottam a napot, hogy kivakartam az autót a jég alól a pasim háza előtt, úristen, milyen hideg volt reggel. Nem volt nálam célszerszám, de találtam az autóban egy laminált névjegykártyát, ami remekül funkcionált jégkaparóként (állítólag minden jó erre a célra, és tényleg). Nekem a mínuszokkal azonnal meg is érkezett a karácsonyi hangulatom, amire szépen rásegít, hogy a boltok tele vannak fahéj illatú és ízesítésű dolgokkal (imádom a fahéjat), itthon csupa illatgyertya és mécses minden, nekem meg tele van a szívem szeretettel és legszívesebben folyamatosan sütit sütnék. Most épp az a legnagyobb dilemmám, hogy sajttortát, szilvás lepényt vagy banános-csokidarabos kekszet süssek-e. A boltban nem tudtam dönteni, úgyhogy vettem hozzávalókat mindháromhoz, abból baj nem lehet. Gyömbi szülinapján ettünk sajttortát, amit a tesója sütött, és ami olyan finom volt, hogy most is beindul a nyálelválasztásom, ha eszembe jut.