Christmas, out of the box

Gondolom, halálra izgultátok magatokat, hogy mi van a halszagú fámmal. Nos, miután kiderítettem, hogy az egyik oldala saras is, betoltam a zuhanyfülkébe, és lezuhanyoztattam Nivea tusfürdővel. Azóta már teljes pompájában díszeleg, és semmi hal szaga nincsen. 

Ellenben ma reggel a város korcsolyapályává változott, Anyukám pedig a piacról hazafelé elesett, pedig zoknit húzott a cipőjére megelőzésképpen. Mivel nem tudott lábra állni, valaki felhívta neki aput, aki egyszer csak megjelent a konyhámban, hogy anyát be kell vinni a kórházba. Mondjuk azok után, ami a fejemben lejátszódott 3 mp alatt, kifejezetten örültem, hogy csak a térdét ütötte meg.

Annak mondjuk már kevésbé, hogy műteni kell, és az én kedves, csupaszív, okos, mindig vidám anyukám a kórházban tölti a karácsonyt, mi pedig nélküle. Én főztem a levest, a csajok hoztak sütit, töltött káposzta pedig volt egy kondérral, és jó volt nagyon együtt a tesómékkal és a gyerekekkel, de egy picit mindannyian el voltunk anyátlanodva - én most értettem meg a kifejezést. 

Én egy picit átértékeltem, hogy mi fontos és mi nem. Karácsony, halszagú fa, lesz-e mákos guba vagy sem... Szívszorító volt anyut ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni, csomagolni neki hálóinget, papucsot, keresztrejtvényt meg a kisrádióját, otthagyni őt egyedül a kórházban, épp karácsony napján, tudva, hogy szorong a műtéttől. De a lényeg, hogy van anyukám, bár eltört a térdkalácsa, de itt vagyunk mi neki sokan, hogy segítsünk, hogy meggyógyuljon minél gyorsabban.

Hát ilyen... Idén ilyen. Boldog Karácsonyt.