2016. december 2., péntek

Szontyi

Tegnap Anna azt írta, hogy szontyi. Hát én is szontyi vagyok.

Bizonyára rendkívül naiv vagyok, amikor azt képzelem, hogy az ember lánya rátalál élete szerelmére, és onnantól fogva határtalan boldogság van, meg tugedör forevör, jöjjön bármilyen gond, mi ketten a világ ellen, mindent megoldunk, mint Batman és Robin, Tom és Jerry vagy Stan és Pan (Oké, nem a legjobbak a példák, de értitek, na). Hát lófaszt. Egy párkapcsolat feldob egy csomó olyan problematikát, amivel, ha egyedül vagy, nem kell megküzdened. Főleg így 40 felé... Mindenkinek megvan a saját kis élete, személyisége, dinamikája, múltja, szokásai, érdeklődése, preferenciái. Arra számítani, hogy a másik majd számottevően változni fog ezekben, szerintem önámítás. Plusz az csak egy dolog, hogy tetszetek egymásnak, de hogy a két élet szépen összeilleszthető legyen, hát ahhoz is iszonyú nagy szerencse kell.

Az is rendkívül frusztrál, hogy így el vagyok kenődve napok óta, mert nem úgy érzem magam ebben a kapcsolatban, ahogy szerintem éreznem kellene. Nem mondom, hogy nem jó vele, csak ő egyszerűen sokkal kevésbé 'meleg', mint én. Az én szeretetnyelvem az érintés, az ölelés, a kedvesség, a csók. Ő teljesen más típus, sokkal (sokkal, sokkal) kevésbé biztonságos, támogató háttérből jön, mint én. Ő kicsit ilyen szuperhős típus, aki úgy érzi, egyedül kell helytállnia a világban, senkire nem számíthat - mondjuk valahol meg is értem, azok után, amiken keresztül ment. És emiatt (vagy nem tudom, emiatt-e), ő is szűkmarkúan osztogatja az intimitást, az érintéseket, sokkal kevésbé nagyvonalúan, mint ahogy nekem arra szükségem lenne. Valahogy sokszor marad bennem egy kis szeretethiány.

Persze, tudunk erről beszélni, de én úgy érzem, hogy ez a dolog nem fog számottevően változni. Na és emiatt én szontyi vagyok.

19 megjegyzés:

  1. 3 éve vagyunk házasok. Mióta az eszemet tudom, utálom a fahéjat, a férjem viszont szerette mindig is. Nálunk nincs fahéj, mert a szagát sem bírom, de azért múltkor (hogy kedveskedjek picit) vettem neki kis fahéjas kalácsokat. Ki volt akadva! Azt hiszem így csiszolódik össze két ember az évek alatt, eddig csak egyedül utáltam a fahéjat, most meg már ketten utáljuk.

    Csak azt szerettem volna mondani, hogy alapvető dolgokban ugyan nem változik az ember, de idővel kinyílik, hozzád simul... Ha egy kapcsolat több bánatot okoz, mint örömöt, akkor nyilván nincs is min gondolkodni. De ha jó vele, és boldogság is van, akkor változás is lesz. Hiszen mindannyian változunk. Szerintem.

    VálaszTörlés
  2. Gondolom nem kell bemutatni ezt a könyvet :) Esetleg nyomd a kezébe (ha amúgy meg minden más klappol). https://www.libri.hu/konyv/gary_chapman.az-5-szeretetnyelv-egymasra-hangolva.html

    VálaszTörlés
  3. Ne legyél szontyi Ilonka, Krisztinek igaza van. Nálunk pont fordítva van, amiről írtál, én nagyon zárkózott 'szuperhős' vagyok, Vackor meg egy csupaszív, folyamatos vissza jelzést igénylő pasi, aki már azt is zokon veszi, ha elalszom a nappaliban, és ott is maradok. És hát nyilván volt benne nem kevés melója, de már én sem vagyok olyan rideg, mint régen, sőt mostanában sokszor én megyek oda hozzá, mert igénylem az érintését.
    Ez a helyzet nem reménytelen. :)

    VálaszTörlés
  4. szerintem tud változni az ember, ha akar. Vackor Micihez hasonlóan nálunk én voltam az, aki kevésbé igényelte az érintést. miután megbeszéltük, egy darabig tudatosan figyeltem rá, hogy gyakrabban megöleljem vagy odabújjak, most meg már jön magától :) úgyhogy szerintem sem reménytelen :)

    VálaszTörlés
  5. Mi 9 éve vagyunk együtt és még mindig csiszolódunk, meg hát együtt és külön-külön is sok dologban változik az évek alatt az ember. Nagyon sok dologban szépen összehangolódtunk, de valamit még tanulnom kell. Sokáig nem tudtam, hogy neki mennyire fontos, hogy szóban fejezzem ki az érzéseim (nekem az érintések fontosak inkább a mindennapokban, a kisebb-nagyobb gesztusok, ezzel szemben ő napi szinten igényli a bókokat a megerősítést, nevezzük turbékolásnak :D). Egy ideje próbálok változtatni ezen és nagyra értékeli. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek olyan dolgok, amiken lehet segíteni. :)

    VálaszTörlés
  6. Irigy vagyok rátok, Lányok! Én négy évig - Tudom, tudom... Sok idő... El is ment a "fiatalságom". - vártam erre a változásra, de nekem nem következett be. Ő mindig azt mondta, hogy nekünk nem kell változni, csak változtatni. Ne keressetek benne logikát! Én arra vágytam, hogy beszélgessünk, amikor hazajön a munkából... Bújjunk össze és csak úgy legyünk a nagyvilágba... Engem nyomkodjon a telefonja helyett... Naiv elvárások voltak és most bánom, hogy nem léptem időben. Szerintem van olyan, hogy hiába a vonzalom és hiába a szeretet - szerelem?! -, mégsem illik össze a két világ. De! Hiszek abban, hogy egyszer jön valaki, akivel olyanok leszünk, mint a borsó meg a héja.
    Szívből kívánom Milonka, hogy nektek sikerüljön a dolog!

    VálaszTörlés
  7. Ez nehéz ügy, egy kapcsolat elején olyan elvárásokat támasztani a másikkal szemben, ami neki zsigerből nem megy ... veszélyes. "Majd én megváltoztatom" - miért is pont nekem fog sikerülni? Bocs, ha lelombozlak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem támasztok elvárásokat, és ha elolvasod a posztot, láthatod, hogy ugyanezt gondolom.

      Törlés
    2. De a kivételek erősítik a szabályt, úgyhogy nektek sikerülni fog! Bocs, ez az első hozzászólásom, és nem túl pozitív. Mentségemre legyen mondva, hogy ragadós a szontyiság.

      Törlés
    3. nagyon cuki vagy, de nem várom el, hogy csak támogató/bólogató kommenteket küldjetek. :) hát pont azért vagyok én is szontyi, mert eléggé aggasztónak látom a helyzetet.

      Törlés
  8. Ha csak a szeretet nyelve más, de ami mögötte van, az hasonló világ, nincs baj. A gesztusok idővel finomodnak úgyis.

    VálaszTörlés
  9. Mi 7,5 éve vagyunk együtt, es meg most is egy csomó mindenhez nem ugyanúgy állunk / egy csomó mindenről nem ugyanazt gondoljuk. Es a kapcsolatunk elején (de már a rózsaszín köd után) ez csak méginkább így volt, mert azóta rengeteget közeledtünk egymás felé. Ezek közül időközben egy par dolgot megbeszeltunk nagyon nyíltan, egy par dolog magától változott az évek során (nem volt akkora horderejű, hogy külön beszélni kelljen róla). Van, ami ma is konfliktus, sőt, valószínűleg mindig is az lesz, de szerintem naivitás lenne azt várni két ember 24/7 egyuttelesetol, hogy abszolút zökkenőmentes legyen (ez elsősorban saját magamnak szól :)). Az biztos, hogy két, mar kialakult, külön-külön is teljes életet borzasztó nehéz lehet így "mesterségesen" összecsiszolni (mármint ahhoz képest mestersegesen, hogy ideális esetben az emberek 20-30 között, azonos eletszakaszban találnak egymásra es együtt "nőnek" (grow) tovább, bocs, ezt nem tudom szebben mondani). De en hiszek benned es bárkiben, akivel ugy érzed, érdemes.

    VálaszTörlés
  10. Nálunk én jövök rettenetes ridegtartásból, tudtam változni, de én nagyon szenvedtem a szüleim hozzáállásától. Az ősbizalom a gyermekkel megvan, most tudom, hogy van ilyen és b****a meg milyen jó lett volna, ha megadják már a gyerekkoromban a szüleim. Szóval azt kellene kideríteni, hogy ő mire vágyik? Jó neki a ridegtartás v érzelmileg gazdagabb párkapcsolatra vágyik?

    VálaszTörlés
  11. Nálunk is én jövök ridegtartásból. A Pasim nagyon-nagyon igényli, hogy érintéseket kapjon, nekem meg inkább a szavak a szeretetnyelvem. Vagy legalábbis az volt, mert amióta elváltam, nagyjából mindenre úgy reagálok, hogy megnémulok. A fejemben frappáns, odaillő reakciók pörögnek, és nem tudom sem kimondani, sem kimutatni nagyon sokszor.
    Mókás egy néma kacsa esete egy Sheldonnal... mondjuk az a szerencse, hogy általában tudunk rajta nevetni, és nem tudom, hogy miért, de egymásnak mindent "megbocsátunk", elnézünk és sosem marad tüske. Fogalmam nincs, hogy ez mitől alakult így, de sztem azért, mert végtelenül türelmesek vagyunk.
    30+-osan sztem óriási szükség van türelemre, pont azért, amit írsz...
    Drukkolok nektek én is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Èn is hajlamos vagyok kussolni:(. Tudom, nem jó módszer.

      És köszi! <3

      Törlés
  12. Szerintem van remeny. Nalunk forditva volt mint nalatok, en voltam az, akinek konkretan nehezere esett, sot terhere volt a kedveskedes, oleles. Nagyon nem vagyok egy bujos no. Az egyetlen korabbi es nagyon hosszu kapcsolatom hasonlo tipusu emberrel volt, tehat ez nem tunt fel. Tudtam, hogy nem jo ez igy, de ez volt. Aztan ez az Ember teljesen ledobbentett, mert csak ugy jotteben-menteben megolelelt, megcsokolt, vagy kedvesen vegigsimitott rajtam, nekem pedig a zsigeri reakciom az volt, hogy: mit akarsz? Persze nem mondtam ki, mert nagyon szerettem, de hat furcsa volt erosen. Azelotti eletemben egyedul az allatokkal birtam a nagyon gyakori, napi rendszeressegu erintest, ahhoz hozzaszoktam, de se gyerekkent se fiatalkent nem olelgetett engem senki. Gondoltam, meg az elejen vagyunk, hat milyen kedves, orultem is, de arra gondoltam, hogy biztosan csak az ujdonsag varazsa, mert kizart, hogy ez alapallas legyen nala, es figyeltem meg idomultam csendben:)) mert egyreszt legyezte a hiusagomat, masreszt nagyon halas voltam erte, csak lefagytam neha belul. A szex az teljesen mas, azzal sosem volt bajom, hogy tul sok lenne, csak azt nem ertettem, hogy minek meg annyi edelges azon kivul. Na a lenyeg az, hogy jo nehany ev eltelt, es annyira hozzaszoktam a kedvessegehez, hogy kifejezetten igenylem, sot, neha kepes vagyok megsertodni, ha ugy erzekelem, kevesebb jut. Szoval sokat tud valtozni az ember, ha van amiert, ha van akiert, es hat Ot erosen szeretem, es igy csak annyi tortent igazan, hogy talaltam, tanultam egy ujabb utat, egy ujabb modot, ahogyan szeressem.

    VálaszTörlés
  13. Az jutott meg eszembe, hogy annak, akinek ez nem megy spontan, annak jol johet nehany ugyesen idozitett alkalom. Lehet sokat nevetni is. En elmondtam az Embernek, hogy olyan vagyok ebbol a szempontbol, mint a macskak, szeretgeted oket, de van amelyik megunja, hirtelen felpattan, es otthagy. Olyan is van, aki amikor megelegeli az erintest, jol megkarmol, es utana hagy ott. Legalabb nem karmoltam.
    Az alkalmakrol meg annyit, hogy lehet filmnezes kozben talpat masszirozni, az jo, ezt bevezettem, vagy hatat, nyakat, ki mit szeretne, mert az valahogy termeszetes volt szamomra, neki ujdonsag, mert elotte senki nem masszirozta, nekem meg nem volt ehhez aldozatom, ugyhogy mindketten jol jartunk. Ami a lenyeg, hogy minden erintes ajandek, es van, hogy sok ajandekot kapunk, van hogy kevesebbet, de eleve a masik teljes lenye, minden gondolataval es minden porcikajaval egyutt maga az Ajandek. Ha pedig nagyon be van csomagolva, sok retegbe, akkor lehet, hogy ido, amig bontogatjuk, es az is lehet, hogy neha fajdalmas megszabadulni a progekcios retegektol. Nekem az volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az, amiket írsz, iszonyúan sokat segít, hogy lássam az ő szempontjából a helyzetet, köszönöm szépen. úristen, hihetetlen, hogy ennyire különbözőek lehetünk.

      "csak azt nem értettem, minek még ennyi édelgés"

      :D :D :D

      Törlés
  14. Én se vagyok egy állandó fogdosást igénylő nő. Kell és sokat igénylem is de nem annyit mint a legtöbben. Volt hogy csak úgy mögém lépett megölelni én meg szinte ugrottam egyet, úgy megijedtem. :) Nem esett neki jól de megbeszéltük. Én az ilyen cirogatásoltól is falra mászok, nem esik jól. Engem rendesen meg kell ölelni nem bindzsizgetni:)

    VálaszTörlés