2017. január 17., kedd

We don't talk anymore

Amúgy meg hányinger rossz kedvem volt egész nap, azzal a jelszóval, hogy I don't know how to relationshipÉs látom ám, hogy nem vagyok ezzel egyedül, már a saját kapcsolatomon belül sem (erről mindig ez az interjú jut eszembe), hogy a környezetemről meg a többi bloggerről már ne is beszéljek, de természetesen ez engem egyáltalán nem vigasztal. És mivel nem vette fel a telefont, mikor hívtam, küldtem egy lebaszós esemest, hogy hát köszi, hogy nem veszed fel és nem hívsz vissza, de szerintem még oda sem ért az sms, már csörgött is a telefonom, hogy szia bébi, bocs, hogy nem tudtam felvenni, ezésez volt, hogy vagy?, én meg így kábé elsüllyedtem, hogy mekkora hisztikirálynő vagyok, úristen. De legalább a kedvem sokkal jobb már, és a felhők is mintha tünedeznének el a homlokomról. 

Mindenesetre köszi, hormonok. 

2 megjegyzés:

  1. Mert állítólag január harmadik hétfője az év legszomorúbb napja. :/ Mindenkinek full szar kedve volt körülöttem, beleértve magamat is.

    VálaszTörlés