2017. március 11., szombat

Cherchez la femme

Nőnap. 

Én ízig-vérig nőnek érzem magam, szeretek az lenni. Két bátyám van, akik a tenyerükön hordoznak és bármikor számíthatok rájuk, apukámnak én vagyok az egyetlen kicsi lánya, bármit megtenne értem. A legfontosabb férfiak az életemben (a 10 éves kapcsolatom és a férjem) nagyon férfias, határozott, racionális, kiegyensúlyozott emberek voltak, pont, mint apukám és a tesóim. Mindig nő lehettem mellettük. Szóval nagyon jó dolgom volt az életemben szereplő férfiak mellett, mondhatom, hogy elkényeztettek. 

De a szakítások voltak azok, amik megtanítottak arra, hogy egyedül is megállom a helyem. Hogy nem kell senkire támaszkodnom ahhoz, hogy képes legyek kerek, kiegyensúlyozott, boldog életet élni, sem anyagilag, sem érzelmileg, sem a napi intéznivalókban nem függük senkitől, úgy érzem, egyedül is képes vagyok bármire, és ez így van jól. Persze könnyű ezt mondanom, hiszen hiába maradok időnként egyedül, nekem továbbra is itt van apu, meg a két tesóm, mint férfiak az életemben, és ha arrébb akarom rakni az ágyam, elromlik valami, vagy csak férfi nézőpontra van szükségem, csak telefonálnom kell, és jönnek segíteni örömmel.  

De kaptam most egy levelet, és ne haragudj, hogy írok róla, de annyit gondolkodtam ezen. Azt írta egy olvasóm, hogy lehet, hogy át kellene gondolnom, hogy hogyan állok a kapcsolataimhoz, mert tökéletes férfit sosem találok. És aztán elmesélte, hogy ő is így volt, mint én, hogy kereste a nagy őt, de nem jött, és aztán kötött egy elég nagy kompromisszumot, hozzáment valakihez, akivel nem az igazi, de úgy érzi, hogy mégis jó élete van, működik, és legalább lett gyereke. És ha jól értettem, az a tanulság a levélből, hogy neki fontosabb lett a kiszámíthatóság, a biztonság a boldogságnál, és neki ez bejött. 

Megköszöntem a tanácsot, és valamilyen szinten értem is, mit akar mondani. Szerencsétlenkedek itt a pasikkal, és bár a blog alapján szimpatikusak és kedvesek, van, amelyiknek még cuki gyereke is van, minden okénak tűnik, és a bolond Ilonka mégis szakít, és már megint egyedül van. Én értem, hogy ez így tűnik, de higgyétek el, én itt sokkal színesebben és illatosabban tálalom a dolgokat, mint ahogy igazából vannak. Én szívesen hozok kompromisszumokat nagy dolgokban is, és igazán küzdöttem ezért a kapcsolatért is, annak ellenére, hogy az elejétől tudom, hogy mi nagyon nem illünk össze, elfogadtam, hogy nagyon mások vagyunk, más a szeretetnyelvünk, de az utóbbi két hónapban nagyon sokat szomorkodtam és sokat voltam egyedül, elegem lett, szakítottam, adtam második esélyt is, nem ment. Szerintem ha valakit szeretünk, azzal nem így bánunk, mint ahogy ő velem bánt. Lehet, hogy egy olyan kapcsolat is elromolhat, ami az elején csodálatos, de egy olyan, ami már az első 4 hónap után szar, az tutira sosem lesz jó. És én nem azt mondom, hogy az első nehézség után ki kell lépni egy kapcsolatból, és nem várok csillámpónikat, gyertyafényes vacsorákat, meg egyéb lófaszt, és tudom, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem az, ahogy a dolgokhoz állunk, de van egy szint, ami alá nem megyek. 

És ha valaki szakít, akkor sosem fogom azt mondani neki, hogy gondold át ezt, mert tökéletes pasit úgysem találsz. Persze, hogy nem talál, de nem tudhatjuk, hogy mi áll a háttérben. Én sokszor még a barátnőimnek is kiszínezem a történeteimet a pasikról, mert nehéz arról beszélni, hogy nem jó. Hogy nem olyan. Hogy bánt. Hogy nem a társam. Hogy csúnyán beszél velem. Hogy azt hiszem, hogy nem szeret. Hogy attól félek, hogy nem szeretem. Mert nem akarunk csalódást okozni másoknak. És magunknak sem. Én, ahogy mindig mondom, inkább vagyok egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Nagyon szeretnék majd gyereket, de nem olyan áron, hogy a színes, kedves, ragyogó Ilonka helyett egy szürke, borús, szomorú nő legyek, aki nem tud aludni. Kapcsolatban, gyerekkel. 

Egyébként hiába vagyok egyedül, én még soha életemben nem kaptam ennyi virágot nőnapra, mint idén, tele a lakás színes virághalmokkal. A legszebb csokrot persze apukámtól kaptam. 



És ha már női dolgok, a tesóméknál voltunk valamelyik este, és az unokaöcsém mamuszát vettem fel, amiről az jutott eszembe, hogy milyen élethű ábrázolása a PMS-nek: 


Egyébként nem vagyok magam alatt, sőt. Annyira ridegen voltam tartva az utóbbi időben, hogy leginkább megkönnyebbültem, hogy már nem kell szomorkodnom ezen. Helyette végre újra vidám vagyok. Ez az album tegnap jelent meg, nagyon tetszik: 


42 megjegyzés:

  1. Szerintem a különbözőségeink ellenére mindenkivel egy rugóra jár az agyunk, mert én is sokszor elhatározom, hogy na, majd a következőnél kevesebb lesz a kikötés...
    Ahogy az évek telnek az ember élete egyre értékesebb lesz. Egyre nehezebben adjuk oda magunkat annak, aki so-so, hiszen közel a negyvenhez az ember már egyedül is megtalálja az életben azokat a kis lehetőségeket, amelyek által boldog tud lenni. Mikor rájössz, hogy nem kell ahhoz két fizetés, hogy el tudd magad tartani, mikor látod, más mit össze szerencsétlenkedik a gyerekkel óvodába menet, mikor látod, hogy a nagy csinnadratta után az a lány, aki boldognak tűnt válik... és ilyenkor azt mondod, hogy köszi, nekem most ez épp kimarad az életemből, és nekem milyen jó. és ahogy telnek az évek, egyre nagyobb hülyékkel találkozol (le van a kínálat gyönyörűen fölözve), egyre több dologra mondod azt, hogy köszi, nekem ez most nem kell az életembe. Megtanulunk egyedül bútort, vezetéket összeszerelni, nehéz kosarat cipelni, egyedül nyaralni menni, barátokkal spontán összeröffenni. És telnek az évek.
    Az ember hajlamos arra, hogy ezt megszokja, pláne, ha előtte nagyon sokszor vagy nagyon megégette magát.
    Egyik volt osztálytársam a 20 éves általános sulis talinkon beállított, mutogatta a gyűrűjét, mi csodáltuk, gratuláltunk neki, kicsit irigyeltük is, hogy sínre került az élete (szinte mindenki elvált vagy egyedül maradt abból a bandából). Elmesélte, hogy nem valami nagy a szerelem, de nem baj, végre ő is házas lesz és majd lesz egy gyereke ettől a pasitól, akitől max. elválik, ha...
    Rá egy évvel született is egy gyerekük, ám semmi happy end, mert kiderült, hogy a pasi iszik, veri őket, és ezt a csajszi nagyon jól tudta, hiszen nem újkeletű probléma volt. Mindent feladott csak azért, hogy legyen egy félig-jó.megoldásból egy szomorú szemű kislánya, aki sosem fogja megérteni, mi is történik körülötte. Anya soha nem lesz igazán boldog, persze van egy pici kezecske, amit foghat, de milyen áron???
    Persze én mind a két oldalt végtelenségig megértem és ez nem belemagyarázás, mert nekem nincs ilyen pici kezecském, amit foghatnék közel a negyvenhez. Mindenki magának dönti el, mi is a jó. Én azt tudom, hogy ha kompromisszumot hoznék, azzal a maradék picike boldogságomnak is lőnének. Hosszasan írtam arról, milyenek a "maradék" férfiak a társkeresőkön, milyen a hozzáállásuk, és aláírom azt is, hogy egy bizonyos szintig én is tündérkirálynőnek hiszem magam, de vannak kritériumok (helyesírás, ápoltság, kedvesség, alapvető egzisztencia, stb), ami szerintem annyira kézenfekvő lenne, mégsem adják ezt meg, miközben olyan nőt keresnek ezek a "rúdleverők", amilyen talán a magazinokban sincs.
    Azért annak is legyünk tudatában, hogy 35 év felett elvileg magyarázat nélkül beültetnek petesejtet, ha az ember gyereket szeretne, de nem akar felesleges köröket futni. Én ezzel kacérkodom jelenleg, de mindig lebeszélem magam erről. Ezt csak zárójelben írtam le, még mielőtt ütőeret harapnának rajtam egyesek.
    Mindenki érzi, mire, kire van szüksége, szerintem picit gáz, ha emiatt kell bárkinek is magyarázkodnia. :) A Ti életetek, amiből nem tudni, van-e még, szóval úgy éljétek, ahogy az Nektek jó :)

    Bocsi a hosszú hozzászólás miatt, nem bírtam szó nélkül hagyni :)

    Szép napot Mindenkinek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak annyit fűznék hozzá, h ha a társkeresőkön jelen lévő férfiakat "maradéknak" hívod, akkor nyugodtan nevezhetsz engem is, magadat is, Pillát, meg minden ott lévő nőt is annak. 😂

      Törlés
    2. Milonka, értsd jól. Én most nem feminista élharcos vagyok, de...
      Misi barátom mondta meg a frankót: a társkeresők tele vannak gyönyörű, normális, tanult nőkkel. Ő látja ezt, ebben mozog (Ő is defekt, mert házasságfóbiás, de ezt meg is mondja nyíltan :D). És van egy pár pasi, aki mondjuk normális értékrenddel bír (nem idióta, ilyen-olyan szempontból). És ezeknek a pasiknak a kegyeiért versenyzünk. Mondjuk 20 nőre jut egy ilyen. Tobzódnak. (Misi is emiatt nem tud pl. megállapodni, mert az összes ilyen nő kellene neki, de bőség zavara van.) És végül ezek a pasik nevetve választanak egy huszonötévest, csak mert az kifelé többet ad illetve nem akar egyből családot alapítani. (A már elvált pasik nagyrésze ettől retteg, az eddig szingliségüket megőrzők szintúgy :) )
      Jó, mi is "maradékok" vagyunk, és vannak hibáink (nekem még a tiéteknek a huszadik hatványán is túlmutat ez :D, nem tagadtam soha a defektjeimet :D ), de Misi -és most valahol fontos nekem ez, hogy egy pasi szájából hallottam - mindenképp kimondta azt, amit én még csak gondolati síkon sem mertem megfogalmazni: a korosztályunk-béli pasik igenis maradékok. Mert akik nem ott figyelnek, azok épp a gyerekeikkel bringáznak valahol vagy épp a kertben serénykednek, ergo normális pasi módjára tudtak dönteni. Én, ha pasi lennék egész biztos már mostanra nős lennék és lenne gyerekem, az Ő döntésképtelenségük vezetett a zsákutcáinkhoz szerintem.
      Tedd a szívedre a kezed: szerinted Neked túlságosan nagy igényeid vannak? Mert ahogy én ismerlek, sem Neked, sem Pillának nincsenek elrugaszkodott dolgaitok, nem kifejezetten Brad Pittre vártok, hanem egy olyan férfire, mint amilyen Apukátok. Én is ilyen vagyok. Nem kell mindenféle toronyórával lenyűgözni, de egy bizonyos szint alá nem szívesen megy az ember. Én legalábbis így látom, persze, nyugodtan meg lehet vétózni, nem igazán akarnám én az igazam fújni :)

      Törlés
    3. Egyszerűen az van, hogy egy tanult, iskolázott, nyelveket beszélő, világlátott nő egy pontosan ilyen pasit keres. Csak az a gond, hogy ezek a fiúk nagyon hamar találnak párt és el sem jutnak a párkereső oldalakig. És nem feltétlenül fognak egy hasonlóan érdeklődő, nyitott nő után sóvárogni.
      Az ismeretségi körömben van jól sikerült házasság, ahol nem volt kompromisszum. De sokkal több az olyan, ahol volt és nem kicsi. A legdurvább egy minisztériumi főosztályvezető lány, egy bolgár kamionsofőrrel. A közös nyelv egy furcsa basic English, amin komplexebb érzéseket, gondolatokat megfogalmazni nem lehet. Én így nem tudnék élni.
      Inkább azt a tanácsot adnám tovább, amit én is kaptam. Olyan fiút érdemes keresni, akinek hiányzik valami az életéből, aki többre vágyik és ebben a társa tudsz lenni egyedül viszont nem ment neki. Az én párom ilyen volt, neki pl az önbizalma volt nulla, holott a képességei és a tudása megvolt. 12 év alatt elképesztően sokat változott az élete és ugyan az ő munkája van benne, de nélkülem nem ment volna. Ez kívülről nem látszik, de olyan erős kapocs köztünk, amit nagyon masszívan tart.

      Törlés
    4. Nagyon tetszett az első bekezdés (a többi is, de röviden megfogalmaztad, amit én nagyon hosszan sem tudtam :D )
      Nekem viszont már volt olyan, hogy egy önbizalomhiányos pasiból versenylovat faragtam aztán szépen elvágtatott egy másik kancával :D

      Törlés
    5. Erről én is tudnék mesélni. Szerintem a pasi viszonylag ritkán marad azzal, aki úgymond kineveli, mert nem érzi magát eléggé férfinek. Egyszerűbb egy olyannal új kapcsolatot kezdeni, aki már kész férfiként ismeri meg.

      Törlés
  2. Azt gondolom, hogy pont egy olyan valaki irt neked aki egy masik tipusu ember. En ugyanigy nem tudtam meghozni azt a kompromisszumot a boldogsagom rovasara. Volt egy fiatal, jokepu, ertelmes, intelligens ember, akivel egyutt eltem. Csodas csaladapa lett volna valoszinuleg es jo esellyel sose vert volna. Nem ment. Nem voltam boldog, nem tudta oszinten, tiszta szivbol, felszabadultan nevetni.

    VálaszTörlés
  3. Én azt nem értem, ezt az ennyire elterjedt vágyat az emberekben, hogy kéretlen tanácsot osztogassanak. Minek?? Miért?? Ráadásul kvázi ismeretlentől, kvázi ismeretlennek?? De még a való életben is. Miért éreznek késztetést az emberek arra, hogy elmondják, hogyan kellene gyereket nevelnem, pasit találnom stb. Egyáltalán: hogy közöljék velem, szerintük hogyan élem az életemet (ez jó - ez meg szar) és hogy mit kellene tennem (nyilván ugyanazt, mint ők). Ááááá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egyébként látom a teljes jó szándékot, de.... ja.;)

      Törlés
    2. Köszi Tamko, pont ezt fogalmaztam volna meg magam is.

      Törlés
    3. Abszolút a jó szándék vezeti őket a legtöbb esetben!

      De a tanácsosztogatás helyett miért nem próbálnak úgy tekinteni a másik életére, mint a lehetsőges leélhető életek egyik verziójára, ami tök más, mint az övék, de attól még ugyanolyan legitim... csak MÁS.

      Törlés
    4. En azt gondolom hogy azert mert ez egy blog, amit sok kulonbozo ember olvas es ebben az esetben pl. ha jol ertettem egy "diszkret", csak Ilonkanak cimzett level erkezett. Ha nem irsz blogot, senki nem fog tanacsokat osztogatni. Az en eletemben vajmi kevesen vannak tanacsosztogatok. A blogomban meg pont amiatt szoktam le a magan jellegu bejegyzesekrol, mert SENKI nem lat bele az EN parkapcsolatomba es ezaltal ugy ereztem, hogy a kulsos tanacsadokent erkezett tanacsok/otletek engem nem vittek elorebb, hanem inkabb hatrebb.

      Törlés
    5. Szerintem a blog írása, a komment engedése arra utaló magatartás, hogy reakciót vársz, ezert írnak tanácsot/kritikát/ötletet bármit.

      Törlés
    6. De kéretlen életvezetési tanácsokat gyerekneveléssel, párkapcsolatokkal kapcsolatban? Nekem olyat kéretlenül még IRL se jutna eszembe soha adni.

      Törlés
    7. Ez amug tok erdekes tema. Hol van a keretlenseg hatara?
      Mert oke, blog. Nem ismerjuk sokszor szemelyesen aki irja, de megis olvasunk egy tortenetet, amirol velemenyunk van. A tortenetrol. A blogger az egyeduli ember az, aki tudja az infokat a helyen kezelni, pont azert amit irtok, mert o ismeri a valosagot.

      Törlés
    8. En ha a gyerekkel kapcsolatban írok vagy mikor sraccal kinlodtam sokszor direkt azért írom/írtam le, hogy hátha vki ír vmi hasznosat. Mondjuk en leszarom a negatív dolgokat idegenektől, ha rosszindulatot érzek ki belőle. De nem is volt dolgom ilyennel - es kb negyed annyian se olvasnak mint téged - de ha lenne se izgatna max elkuldenem a búsba, de lelkileg nem érint meg.
      Nyilván mindenki egy kicsit más miatt ír, de egy nyilvános blog megis szerintem tényleg arra utal, hogy varod a reakciót.

      Es nagyra értékeltem, a poffeszkedo családosok ra való reagalasodat Ilonka.

      Törlés
    9. És honnan minősül tanácsadásnak? Mert pl. Levélíró, ha jól értem, leírja, hogy "nekem is volt ilyen, és én akkor ezt meg ezt csináltam", de nem írja azt konkrétan, hogy ezt a példát kéne követned, csak egyértelműen kiderül, hogy ezért írta - akkor ez már tanácsadás? Mert ez azért elég gyakori kommentföldén is, és nehéz megállni, mert az ember, ha hasonlót megélt, akkor nehezen tudja megállni, hogy ne írja le, neki milyen volt.

      Törlés
    10. Huuuuu... hat szerintem a komment nagyon nem arra valo, hogy valaki keretlen tanacsokat osztogasson. Ugy ertem a sajat tapasztalatat, velemenyet leirhatja az ember, de igenis fogalmazza meg ugy a sorait, hogy az ne keltsen a masikban rossz erzest! Tul azon, hogy tanacsot is csak akkor osztogatnek, ha a blogger odairna, hogy mi a velemenyetek, szerintetek, tapasztalat? Biztos en ertelmezem mashogy a komment fogalmat, de engem egyszeruen elkepeszt, hogy hany ember tudataig nem jut el, mennyire masok vagyunk, ezert mennyire nincs egyseges recept semmire se. Hulye pelda, de nekem irhatna barki, hogy mennyire egeszseges az eper, egyem azt, tudja, mert neki is bevalt, eskuszik ra. Hat en utalom az epret, senki kedveert nem ennem meg.

      Törlés
    11. "és nehéz megállni, mert az ember, ha hasonlót megélt, akkor nehezen tudja megállni" ezt a logikai csavart csak most vettem észre, bocsi :))

      Tisss: értem, amit mondasz, persze, de most pl. Te is tanácsot adsz (sőt) minden olyan kommentelőnek, aki potenciálisan tanácsot adna. Abban is különbözőek vagyunk, hogy ki szerint mi a kommentek meg a blog funkciója ebből a szempontból. (És lassan eljutunk az élet értelméig is, ha ez így megy tovább. :))

      Törlés
    12. Az én blogomon, ha visszaolvasol, kb az megy, h leírom, hogy 'ma nagyon sütött a nap', erre jön néhány hozzászólás, h az ő városukban sütött-e, vagy milyen idő volt, és kapok minimum 1 olyan hozzászólást, hogy ő ha nagyon süt a nap, napszemüveget szokott hordani, és talán kipróbálhatnám én is, valaki leírja, hogy ilyenkor érdemes naptejjel bekenni magamat, és plusz egy, hogy használjak napernyőt. Esetleg összevitatkoznak azon, hogy káros-e a napozás a bőrnek, vagy sem. Érted, pedig én csak elmeséltem, hogy nagyon sütött a nap. Egy csomószor azért nem is reagálok a kommentekre, mert olyan érzésem van, hogy csak azért szólnak hozzá, hogy hozzászóljanak. Ezt most nem nemtörődömségből, vagy nagyképűségből írom, hanem mert tényleg, annyi komment érkezik, hogy nincsen súlyuk. A múltkor írta valaki, hogy "mint ahogy már a múltkor is írtam neked ezt, Ilonka", és abszolút nem rémlett az, amiről beszélt, pedig mindig mindent elolvasok - persze ez főleg a számomra ismeretlen kommentelőkre igaz.

      Na és érted, ha arról írnak, amikor fáj a torkom, akkor mit javasolnak, vagy most is jött az előző poszthoz egy komment, ahol a Steiner Kristóf vega receptjeit ajánlja egy cuki olvasó, az tök jó, és jegyzetelek is ilyenkor. De én ezeket az életvezetési tanácsokat súlyos témákban nem értem, még a barátaimtól, vagy a családomtól is akkor fogadom el, ha kifejezetten tanácsot kérek. De természetesen bárki írhat bármit, én ilyen szempontból nem szűrök.

      Ami engem illet, én kommentelőként akkor nem bírom visszafogni magam, ha az adott blogger nagyon szomorú, na olyankor szoktam írni valami kedvességet, esetleg tanácsot, hátha segít. Amúgy csak viccelődni, kedveskedni, örülni járok mindenhova, mondjuk azt is ritkán. Tanácsot adni, észt osztani soha nem jutna eszembe, kivéve ha kifejezetten kéri a blogger.

      Törlés
    13. Én se szoktam tanácsokat osztogatni, vagyis remélem, hogy egyik kommentem se így jön le. És általában a nyíltan tanácsot osztogató kommenteken húzom a szám, de biztos vagyok benne, hogy a jó szándék és a törődés (jó, igen, bizonyos esetekben a "bezzegén" mutogatása) vezérli őket, ezt pedig nem tudom, egy ilyen nyilvános műfaj, mint a blog esetében mennyire fair számon kérni. De nem akarok vitatkozni, mert ez a Te blogod és tiszteletben tartom a véleményedet a tanácsokról (és adóikról).

      Törlés
    14. szerintem a két típus könnyen megkülönböztethető. szerintem senki nem a jó szándékú, kedves tanácsokat kritizálja. Amúgy ez, amit levélben kaptam, szintén az volt.

      Törlés
  4. ..és Laura Marling egy másik száma a Testről és Lélekről c. filmben is hallható..szóval én pont tegnap fedeztem fel. nagyon ott van ez a zene:)

    VálaszTörlés
  5. Húha, ez tényleg komoly kompromisszum. Mindenkinek másképp jó. Neki nagyon fontos volt a biztonság (gyerek, család), más meg még ha megerőszakolná magát (bocs a kifejezésért), akkor se lenne képes ilyesmire.

    VálaszTörlés
  6. haha! asszem, magam vagyok a két lábon járó cáfolat, hogy mennyire nem érdemes kompromisszumot kötni:)
    különben meg szerintem vagy beüt a ménkű, és akkor minden mindegy úgyis, vagy nem. MÉG nem. szerencse kérdése.

    VálaszTörlés
  7. ó, hát lehet, hogy catlady leszek (oké, sanszosabb, hogy doglady), de én nem tudnék kompromisszumhalmazok közt élni. Nem az, hogy valamennyit, hanem, hogy minden legyen az... az nem megy.

    VálaszTörlés
  8. Én nem tudom ki írta, amit írt de a kiszámíthatóság és biztonság mindig csak illúzió. Mi garantálja, hogy 10 év múlva is ott lesz a pasi? Semmi.
    És a gyereknek ez jó példa? Jó így élnie?

    Én nem tudok és nem is akarok ehhez a gyerekkérdéshez hozzászólni, mert nyilván nem tudok olyan aggyal gondolkodni már, hogy mi lenne, ha nem lenne gyerekem. Akkor hogyan tennék és éreznék. Csak a mostani fejemmel tudok gondolkodni és úgy, hogy nekem itt vannak. De én aztán nem akarok kompromisszumot kötni csak azért, hogy felmutathassak magam mellett egy férfit. Az minek? Az mire jó? Én már tudom, hogy az nem ad semmiféle biztonságot. Biztonságot a család ad, a szülők, a testvérek, szerintem Ilonka ezt jól látod. Ők az állandóak, a biztosak, és a nagyon jó barátok. Nem egy pasi.

    VálaszTörlés
  9. az volt már, h pms-es poén mindent visz? :D

    (többihez meg most nincs kapacitás hozzászólni)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te vagy az egyetlen, aki észrevette, h az a lényeg a posztban:) <3

      Törlés
    2. :D pedig.

      rem, nem gond, de én konkrétan le is screenshotoltam, h valahányszor beleakadok majd a galériámat pörgetve, ugyanígy feldobjon :)

      Törlés
  10. Olvastam egyszer egy cikket ami egy statisztikán (tehát valós - de legalábbis gyüjtött - adatokon alapult) és azt írta, hogy Magyarországon a (talán) 35-38 (nem tudom pontosan mi volt a korosztály) körüli egyedülállók úgy néznek ki, hogy a többség:
    NŐ esetén: diplomás, komoly állással, saját lakással rendelkezik, városlakó, ápolt, jól öltözött, művelt, kultúrát utazást kedvelő.
    FÉRFI: szakmunkás (max. érettségizett), sokszor vidéki, nem művelt, albérletben vagy munkásszállón lakik, alacsony beosztásban dolgozik, esetleg gazdálkodik, ápolatlan, rendezetlen a fogsora, nem érdekli a kultúra.

    Azazhogy nincs közös mező csak kirívó esetekben (lásd főosztályvezető és kamionsofőr).

    Ezt ti akik aktívan kerestek párt (amiért le a kalappal a kitartásért és a bátorságért) tudjátok hogy valóban így van-e.

    VálaszTörlés
  11. És még kompromisszum témakörben van egy történetem amin sosem tudtam eligazodni.
    Volt egy kollégám, 30 és 35 éves kora között követtem nyomon az életét, sokat beszélgettünk. Magas, aktívan sportoló, kifejezetten okos, vezető beosztású ehhez mérten normális egzisztenciával rendelkező, természetesen ápolt, udvarias, széles érdeklődési körű és még ráadásul melegszívű fiú.
    Olyan nőügyei voltak mint a gimiben szóval 2-3 hét után szakított a lánnyal merthogy nem volt meg az a bizonyos szikra. Pedig annyira akart családot alapítani, hogy nem vállalt el egy komoly külföldi előléptetést, merthogy ő mostmár meg akar állapodni, gyerek ház stb.
    Ehhez képest a párja egy kollegina lett. Kedves lány, de. Egyáltalán nem egy bombanő, lényegesen alacsonyabb beosztású, nem egy sziporkázó személyiség, elvált két gyerekkel.

    Itt volt meg a szikra. De én sosem értettem.

    Ezt csak azért írtam le, hogy annyira sosem tudhatjuk hogy ki kivel miért jön össze és marad vagy nem marad együtt...

    VálaszTörlés
  12. A barátoknál, ismerősöknél, és az "ismeretlen ismerősöknél" (mint amilyenek a bloggerek), ha előkerül a párkapcsolat téma, mindig megjelennek (Bridget Jones szavaival élve) a "pöffeszkedő családosok". Nekik mindig van egy-egy jó ötletük, randipartnerük akit ajánlanának, és kéretlen tanácsuk.
    Hozzád hasonlóan én is látom a jó szándék részét ennek a kommentek, viszont én az olyanokkal úgy vagyok, hogy "Aha, kösz!". Bár nem közelítek a negyvenhez csak a harminchoz, és egyedül vagyok, mint a kisujjam, elvárásaim természetesen vannak. Nyilván nem az, hogy Johnny Depp vegyen feleségül (ácsi, vagy mégis?), de nem szeretnék olyannal együtt lenni, akitől mondjuk már az első randin is undorodom, vagy olyannal, aki az előző kapcsolatát akarja folytatni velem. Vannak kompromisszumok, amiket meg kell hozni, igen, ez vitathatatlan, de a kompromisszum milyensége, mélysége és alapja nem mindegy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért pöffeszkedőek a családosok? Én is családos vagyok és egy olyan aggódáshalmazban élek hogy néha szeretnék kilépni a saját bőrömből és elfutni a világ végére. Egy pillanat alatt lehet mindent elveszíteni.

      Törlés
  13. szeretném elkerülni itt a szinglik-"pöffeszkedő családosok" vita kialakulását megint, itt egyáltalán nem ilyesmiről szó. én egy másodpercig nem úgy vettem, h jön valaki, aki azt gondolja, h jobban tudja mint én, tökéletesen értem, h jószándékúan, kedvesen a tapasztalatát osztotta meg velem, hátha okulok belőle. és ő sem, senki nem ezt mondta, hogy maradj olyannal, akitől undorodsz.

    szerintem mindenki tudja, hogy mi a jó neki, és azért azt ne felejtsük el, soha ne, hogy mások vagyunk, nem ismerjük a hátteret, a miérteket stb. sőt, nem ismerjük egymást sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon érződik a kommentemen, hogy még nem nyílt ki a szemem, amikor pötyögtem.

      Egyáltalán nem szeretnék vitatkozni semmin, és nem is vitaindítónak szántam a kommentemet. Azt sem állítom, hogy minden kapcsolatban élő automatikusan pöffeszkedő családos lesz, és azt sem, hogy a kapcsolatban élők és az egyedülállók között örök és kibékíthetetlen ellentét feszül.

      Ahogy te is írtad, mások vagyunk, nem ismerjük a hátteret, a miértet, jóformán semmit. Én a saját helyzetemből és ismerősi körömből indultam/indulok ki, sajnos az én ismerősi körömben egy időben nagyon jellemző volt, hogy azok az emberek akik 1-2 napja voltak csak kapcsolatban, már jöttek a tanácsokkal és kommentekkel, mintha 100 éve boldogságban élnének a barájukkal/barátnőjükkel, és nem 100 órája.

      Ahogy írtam én is látom a levélből idézett részlet jó szándék részét, a bejegyzésedből pedig az is látszik, hogy nem úgy vetted az egészet, hogy valaki megmondja a tutit. Csak ismét magamból tudtam kiindulni...
      Sajnos volt olyan példa az utóbbi években, hogy a randi első 10 másodpercében annyira taszított a srác, hogy azt inkább ki sem fejteném - erre jött néhány olyan megjegyzés szintén a "saját körömből", hogy "kompromisszum", és "te sem leszel már fiatalabb". Valószínűleg ennek az emléknek a keserűsége érződött az előző kömmentemen.

      Elnézést, ha vitát indítottam, vagy megbántottalak Téged, vagy a Levélírót, egyáltalán nem ez volt a szándékom.

      Törlés
    2. hát, ezt a fajta beszólogatós verziót sztem mind láttuk már,

      nekem pl anno kb 19 (!!!) évesen kellett meghallgatnom anyáméktól ugyanezt, amikor az első fiú, aki házhoz jött, csak nekik tetszett.
      hogy szalad az idő, senki se tökéletes, kompromisszum, végesek a lehetőségek, most kell összehozni egy kapcsolatot...

      pedig istenlátjalelkemet, az már a 3. "randink" volt, nem egyből mondtam nemet.
      mondjuk abból állt, hogy beugrott, lepacsizott a családdal, meghívott egy koncertre, majd ült a lábamnál a földön, míg én tüntetőleg tvztem a fotelból és nem akart hazamenni.

      azok után, h a második randin kifejtette nekem, mennyire értelmetlennek tartja a tvnézést és butának azokat, akik nézik.

      én ezt azóta se értem, de legalább már nem is próbálom.

      Törlés
    3. dehogy bántottál meg, ne viccelj:). csak más blogokon komoly viták alakultak ki a két "tábor" között, pedig szerintem nagyon rossz megközelítése a témának, és szomorú, hogy bárki előítéletes a másikkal, csak mert szingli/családos/gyereke van (tökmindegy). úgyhogy erre a témára ugrom.

      Én sem lennék ám olyannak, aki nem vonz, nem teszik, ebben biztos vagyok:).

      Törlés
    4. The only thing worse than smug married couple, lots of smug married couples

      Ha esetleg ilyenné válnék, valaki sürgősen vágjon fejbe egy péklapáttal :)

      Törlés
  14. hát elnézést, hogy ezt írom az élet nagy dolgainak megvitatása közé,
    de
    halálosan menő a hűtőd!! amcsifilmes.
    kell!

    VálaszTörlés
  15. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik élethelyzet egyetlen pillanat alatt megváltozhat örökre.

    VálaszTörlés