2017. március 11., szombat

Foood

Napok óta írok egy bejegyzést, úgy, hogy perceket lopok különböző tevékenységek közben. Már többször átírtam a ma szót tegnapra, aztán  benne volt az, hogy szétfeszülök egy határidőtől, de azt is módosították a hónap végére, és először csak az időhatározókat módosítottam, majd az változott meg, hogy hogyan érzek bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és aztán az egész annyira aktualitását vesztette, hogy úgy döntöttem, nem erőltetem többé azt a posztot.

Azt azért el akarom mesélni, hogy kedden elmentünk a csajokkal Gyömbihez. Előtte találkoztam Pillával, elmentünk kávét venni nekem, majd eltévedtünk KÉTSZER, ami nagyon vicces volt, főleg, hogy szerintem mindketten jól ismerjük Budapestet, és nem vagyunk elveszett lelkek sem. Esztinél megfőztük azt Jamie-féle vega curryt, amiről már írtam, megittunk egy üveg Bodri vörösbort, meg megettük Eszti összes New York-ból hozott csokiját. A curry annyira finom volt, hogy péntekre megbeszéltem Phoebe-vel, hogy délután elmegyünk edzeni, utána pedig együtt megfőzzük itt nálam. Igazából nem annyira lepődtem meg, mikor Phoebe írt délután, hogy szeretné megváltoztatni a programot úgy, hogy edzeni ne menjünk, csak együnk és igyunk. Igazából értettem a gondolatmenetet, ami eljuttatta őt ehhez az üzenethez, úgyhogy mondtam, hogy rendben. 




Nekem általában az az előítéletem a nagyon egészséges, főleg a húsmentes kajákkal szemben, hogy nem olyan ízesek, mint mondjuk egy sült kacsamell, de ez a curry ezt az elméletemet igencsak megcáfolta. Óriási illat-, íz- és színkavalkád, főleg a halom friss korianderrel a tetején. A csajokkal rizzsel ettük, Phoebe-vel rizstésztával. 

Eszembe juttatta egyébként, hogy régen sokat jártam a Krisnások éttermébe, még ezer éve a rakpartra, utána pedig a Vigyázó Ferenc utcába, nagyon szeretem a konyhájukat. Megvettem tőlük a szakácskönyvüket, az Isteni ízeket, és sokszor megfőztem belőle egy csomó mindent. Az ízviláguk hasonló volt, indiai fűszerek, ugye. A kedvencem az volt, hogy csináltam egy pitát, egy lencsefőzelék-szerű valamit, egy joghurtos, karfiolos, borsós, currys ragut, egy nagyon csípős-édes almacsatnit (lekvár-szerűséget), mindenből tettél a tányérodra és úgy etted - nem tudom szavakkal visszaadni azt az ízorgiát. Jó sok idő volt ennyifélét megfőzni, de aztán akkora adag lett, hogy napokig tudtuk enni.

Aztán valakinek kölcsönadtam azt a szakácskönyvet, és soha többé nem kaptam vissza. De most már érzem magam annyira kreatívnak és tapasztaltnak konyha-ügyileg, hogy receptek nélkül is merjek nekiállni reprodukálni ezt a menüsort. 

5 megjegyzés:

  1. Kedves Ilonka, én a napokban keveredtem az oldaladra, és nagyon imádom:) A húsokhoz és vega kajákhoz én is nagyjából úgy állok hozzá, mint te, viszont felfedeztem Steiner Kristóf honlapját, ahol csudafinom dolgok vannak. Ő ugyan vegán, de én nem érzem bűnnek kis hússal vagy tejtermékekkel helyettesíteni/felturbózni a dolgokat. Az ízek pedig mennyeiek! :)
    http://www.kristofkonyhaja.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen, Alma! Már tegnap nézegettem a receptjeit, tényleg jók. Mondjuk én épp elég húst eszem, nekem bejön, h vegán.:)

      Törlés
  2. Ma én is megfőztem az édesburgonya-curryt. Isteni lett! Köszi az inspirációt, Milonka! Bár képzeld, a koriander zöld itt ismeretlen fogalom. :( Niiiiiincs. Ja, és a Rogan Josh pasztát is kénytelen voltam házilag előállítani különböző angol honlapok tanulmányozása után. :))) Egyébként, te sót szoktál ebbe a currybe tenni? A recept szerint nincs benne...Én enyhén azért megsóztam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én, ahogy szoktam, kb csak a hozzávalókban követtem a receptet, a paszta helyett curry port raktam bele, majd megfőztem, ahogy a curryt mindig szoktam. És sóztam. Nem is enyhén. 😉

      Törlés
  3. Nagyon fontos kérdésem van: lehet ezt a curryt fagyasztani? Kicsit sok sikerült ;)

    VálaszTörlés