Free your mind and the rest will follow

Vasárnap délután bementem Budapestre, hogy találkozzam a lányokkal és elmenjünk tüntetni. Bicajjal mentem ki az állomásra, de van, hogy nem viszem be magammal a járgányt, hanem otthagyom az állomáson, de addig sem vagyok hajlandó gyalogolni. Az állomáshoz felé vezető út így áprilisban tele van meseszép, csupa rózsaszín fákkal, csodás képeket lehet(ne róla csinálni, ha nem parkolnák tele a kurva autók az egész utcát, annyira szeretném, ha mindenki átszokna a kerékpárra). Na szóval tekertem arrafelé, hogy kikössem a járgányt és vegyek jegyet, de közben szépen lassan gurultam csak, mert gyönyörködtem a fákban. 

De közben ismerős férfihangra lettem figyelmes. Na és ki gurul szembe velem, ugyancsak bicajon, épp egy rózsaszín fás szelfit ajánlgatva a mögötte bicikliző csajnak? Hát az építész. Also known as Ekiboy (emlékszünk még, ugye, a legszürreálisabb randizós sztorimra). Hát maradjunk annyiban, hogy nálam csak ő lepődött meg jobban, hogy összetalálkoztunk. Gondolom akkor érkeztek épp vonattal, és indultak, hogy felfedezzék a várost meg a Dunakanyart. Basszus, én itt megmutogatom a legszuperebb titkos helyeket meg randiprogramokat a pasiknak, ők meg felhasználják más lányoknál:). Persze nem baj, legyenek nagyon boldogok, kellemes közös ekizést kívánok. 

A tüntetés iszonyúan szimpi volt, nem tudom, mikor láttam utoljára ennyi türelmes, toleráns, jó fej embert, szóval büszkén vállalok közösséget az ott jelenlévő tömeggel, a világnézetükkel és a céljaikkal.

Ez a fiatalember az egyik pillanatban még skandálta, hogy szabad ország, szabad egyetem, majd szóba elegyedett velünk, mert mi olvadoztunk a kutya miatt, majd megkérdezte a blökit, hogy van-e kedve kicsit sétálni. Volt neki!

Ez meg én vagyok, meg a legszebb, legkedvesebb, legokosabb szőkeség, akit ismerek. ❤