Easter get-away

Úgy indult, hogy Pilla mondta a múltkor, hogy ha van kedvem, hazautazhatnék vele húsvétra. Ez csak azért volt vicces, mert ez nekem is eszembe jutott, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy megyek én is. Nyomaszt a belpol. helyzet, hogy mi lesz itthon, nyomasztanak az elvárások, megdöbbent az emberek gonoszsága, és túl sokat emésztem magam mostanában, így nagyon szerettem volna kiszakadni itthonról néhány napra, kicsit utazni, kirándulni, aludni, kikapcsolni. És ha van valaki, akivel volt kedvem együtt lenni, akivel minden jó és semmi nem muszáj, az ő. És mivel a családja a Balaton-felvidéken lakik, és van ott egy szuper kis autó, amit használhatunk, és vezethetek, amikor ott vagyunk, tutibiztos voltam benne, hogy nagyon jó lesz. És tényleg az volt. Pont úgy telt az egész, ahogy elképzeltem, hogy már a közös vonatutat is vártam a szendók meg a pasztellszínű cukormázzal bevont Milka csokitojások miatt, és onnantól fogva már csak enni kellett, aludni, majd kirándulni, olvasni, enni, aludni stb. 

Szombaton kirándultunk, voltunk Keszthelyen, kinéztük a Paletta nevű éttermet, és ezennel szeretnék szólni mindenkinek, aki él és mozog, és arra jár, hogy próbáljátok ki, megérdemlik, hogy sok cuki vendégük legyen, és ti is megérdemlitek, mert iszonyú jó hely. Nem is annyira a kaja miatt, mert hambit ettünk, és bár nagyon finom volt minden, a hamburger az hamburger, és sok helyen lehet finomat enni. De nekem élmény volt ülni szinte közvetlenül a Balaton partján, a levendulás limonádém fölött, miközben karcsú, fehér vitorlások ringatóznak mellettünk, mögöttünk egy olyan jóképű dj játssza a kedvenc Jamiroquai számaimat, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nem kellene-e e feleségül mennem hozzá. A pincér srácok pedig fülig érő szájjal, olyan természetességgel fogadnak mindenkit, mintha mindig is odajártunk volna ebédelni, és az egyikük segített elrendezgetni az asztalon a Pillával közös mille feuille sütinket, hogy jobban mutasson a fotón. Mostanában többször előfordult, hogy úgy érzem, nem kell külföldre mennem ahhoz, hogy gyönyörűséget lássak, bármerre nézek, hogy úgy találjam, utazom, nyaralok, enyém a világ. Mintha nem is itthon lennék. 

Aztán csavarogtunk még Keszthelyen, majd hazafelé megnéztük a Béke Sztúpát Zalaszántón. Én nem vagyok buddhista, és aki ismer, tudja, hogy ha bármilyen vallásról van szó, nálam szkeptikusabb embert nehéz találni, de tény, hogy az a hely olyan, hogy talán 40 percet tölthettünk ott, és utána úgy éreztem magam, mintha... Hogy is mondjam, mintha elfújták volna a felhőket a homlokomról. Nem véletlenül oda építették azt a sztúpát és az imaházat, nagyon jó energiák vannak ott, az erdő közepén, a domb tetején, utána mondogattam is egy csomót, hogy mennyire örülök, hogy elvittek oda. 

Utána már csak pihentünk meg ettünk, pont erre vágytam, erre volt szükségem. Tudom, hogy uncsi biztosan, hogy csöpögünk itt Pillával, hogy mennyire egymásra találtunk. De szerintem ritka, hogy az ember felnőtt fejjel talál valakit, aki olyan, mintha a tesója lenne, teljesen természetes az egész, nincs semmi dráma vagy stressz, és szerintem ezért mindketten nagyon hálásak vagyunk. Úgyhogy megbeszéltük, hogy többet fogunk ketten csavarogni, mert mindkettőnket nagyon feltölt, ha együtt vagyunk. 

Azért közben nagyon hiányzott a kutyám és a biciklim, úgyhogy ahogy hazaértem, első dolgom volt megszeretgetni az örömtől sikítozó ebet, elvinni őt sétálni, majd körbetekerni a várost. Tervben van, hogy esetleg idén nyáron a haverokkal körbebiciklizzük a Balatont, bár én legszívesebben mindig, mindenhová vinném magammal a kék járgányomat.