2017. augusztus 13., vasárnap

Sunshine girl - part I.

Amióta hazaköltöztem, voltam kétszer Franciaországban, de jobbára otthon töltöttem a nyarakat, a balatoni hosszúhétvégék voltak a leghosszabb nyaralásaim - abból is mennyi volt 4 év alatt, négy? Öt? Nem érzem rosszul magam emiatt, meg különösebb hiányát sem éreztem, mert vízpart mellett lakom, nem (sokat) dolgozom nyáron, és megtalálom a módját, hogy otthon is úgy érezzem: nyaralok. 

Az idei nyár valahogy mégis furcsa volt. Úgy elröppent, hogy nem éreztem, hogy kipihentem volna magam, hogy fejben is jelen tudtam lenni, hogy elég dolog történt ahhoz, hogy jó érzéssel tudjam kezdeni szeptembert. Nem is éreztem túl jól magam, úgy értem, fejben - régóta először igazán felkavart valaki, akit viszont nem érdekeltem, és ettől meglehetősen egyedül éreztem magam. 

Közben vettem repülőjegyet ide, és bár mindenkitől azt hallottam, milyen jó nekem, hogy itt nyaralhatok, kicsit mégis aggódtam, hogy hogy fogom érezni magam egyedül. Milyen lesz beköltözni egy hétre egy szinte idegen lánynak és a férjének az otthonába, milyen lesz egyedül felfedezni a környéket, míg ők dolgoznak, nem fogok-e szerencsétlenkedni, nem fogom-e elveszettnek érezni magam, nem zavarom-e a házigazdáimat.

Most már tudom, hogy ez a nyaralás a legjobb dolog, ami történhetett velem így a nyár végén. Már a második nap után úgy éreztem, hogy tényleg iszonyú szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Kiderült, hogy Selinda férje most nincs is itt egyáltalán, végig édeskettesben leszünk, és az első perctől olyan természetes együtt lenni, mintha ezer éve barátnők lennénk. A komfortérzetemen valószínűleg az is nagyot dobott, hogy kaptam egy saját szobát, ahol akkora kupit tartok, amekkorát akarok, és egy picike, saját fürdőszobám is van, így szinte egyáltalán nem érzem úgy, hogy szegénynek kerülgetnie kell engem a saját otthonában. Kitalált egy csomó programot, elvitt olyan helyekre, amit egy átlag turistának nincs esélye felfedezni, így neki köszönhetem a motorcsónakos száguldást a gyönyörű sziklák előtt Lagosban, a puha homokos strandokat a szigeteken, a hihetetlen kilátást egy csomó helyen, a polipokat és a rákokat az eldugott kis éttermekben, meg életem legfinomabb pina coladáját egy olyan tengerparti bárban, hogy azóta akarok nyitni egy olyat otthon (ez külön poszt lesz).















Folyt. köv.

10 megjegyzés:

  1. gyönyörű ez a hely!! <333333

    VálaszTörlés
  2. lagost ilyen nr1 tengerpartként emlegetik portugáliában, én is akarom! :)
    nagyon tutik a képek, videók, már attól feltőltődik az ember, hogy megnézi!

    és ha visszaértél, szeretnék menni a tökmagba! :)

    VálaszTörlés
  3. Lagos <3
    ezen a kutyaitatón besírtam! :D

    VálaszTörlés
  4. Hangosan felnyihogtam a kutyavizes táblán... :D

    Olyan kérdésem lenne, hogy így főszezonban valóban ilyen szellős, tömegmentes a part, amilyennek az első fotódon látszik, vagy csak jókor mentél ki, okosan kattintottál és/vagy ez is valami csak helyiek által ismert titkos lagúna?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hétköznap délelőtt szellősen vannak, igen. De hétvégén srm sehol nem láttam nagy tömeget. Vagy hát nemtom, nem egy csopaki strand, na:).

      Törlés
  5. A pina coladas helyedre jelentkeznék törzsvendégnek :)

    VálaszTörlés
  6. Ez egy jó zárása a nyárnak! :)

    VálaszTörlés
  7. Jókor jó helyen jó időben. El volt készìtve Neked ez a hely. Köszi a képeket! Érezd jòl magad!

    VálaszTörlés