A mi Hygge-nk

Sokszor eszembe jut, hogy mennyire szeretném úgy élni az életemet, hogy ne vágjam mindig a centit, hogy mikor lesz már péntek. Nem tudom, én szeretem a munkám, de még így is ez van. Most óriásit dobott a kimozdulás, a koncert meg a kalandjaink szerdán (kellene legalább heti egy ilyen), de olyan érzés volt rágondolni, hogy jön a péntek, és aztán 9 napnyi őszi szünet, mintha mondjuk egy fióknyi Cadbury csoki lapulna otthon, ami csak rám vár. Vagy lehet, hogy még annál is jobb.

Péntekre már megbeszéltük, hogy jönnek a csajok hozzám Hygge estét tartani, és főzök nekik, de egy percem sem volt ezt tervezgetni péntek délutánig. Akkor is úgy voltam vele, mikor végeztem 2 körül, hogy szükségem van egy kis mozgásra, közben pont tudok bevásárlólistát írni fejben, aztán ha azt letudtam, elmegyek bevásárolni gyorsan, és igazából az sem baj, ha a kaja akkor készül el, mikor már ott vannak a lányok. Végül curry mellett döntöttem, vettem hozzá cukkinit, sütőtököt, pritamin paprikát, koriandert meg csirkét, minden más (ananász, rizstészta és kókusztej) volt otthon. Szereztem még sajtot meg szőlőt eszegetni, míg elkészül a kaja - így 5 perc volt bevásárolni, és mehettem is a pénztárhoz. 

Csütörtökön írt a sógornőm, hogy nálam alhatnának-e a gyerekek pénteken, és körülbelül 10 másodpercet gondolkodtam ezen, mert szerintem a Hygge pont erről (is) szól, hogy a számodra fontos embereket összeereszted az otthonodban, és nekem a barátaim is cukik, meg a kölykök is, szóval mondtam, hogy persze, jöjjenek. Tök jó volt az egész, mondjuk a 11 éves unokaöcsém nem szólt hozzánk, neki a Minecraft a legjobb barátja (próbáltam megérteni, miről szól az a játék, nem sikerült), de Panna iszonyúan elemében volt, rengeteget dumált. 

Nálam az a nehézség, hogy a konyhán és a fürdőszobán kívül nincsenek elválasztó falaim egyáltalán, minden egybe van nyitva, de amikor Panna elálmosodott 10 körül, akkor bedugtam őt a saját ágyamba, és az unokaöcsim is ott szállásoltam el, azonnal el is aludtak. Mi meg a nappali részben beszélgettünk tovább, még zenét is hallgattunk (van a Spotifyon Hygge jazz playlist), de úgy tűnt, ez így mindenkinek teljesen oké. Fél 12-kor a lányok is leléptek, és bár eredetileg nem így terveztem, de végül a kanapémon aludtam, ami végül is teljesen jó volt, pedig ki sem nyitottam. A gyerekek mondták reggel, hogy elképesztően kényelmes az ágyam - hát igen, az a bizonyos fedőmatrac, amiről anno meséltem, a világ legjobb befektetése volt, még mindig olyan, mintha egy felhőn aludnék.

Aztán reggel felébredtek fél 8 körül, átmásztak hozzám a kanapéra kócosan, alvás-illatúan, kicsit néztünk Frédi és Bénit, csináltam nekik reggelit kakaóval, aztán jött értük az anyjuk. Én meg ott maradtam a tiszta, tip-top, meleg lakásomban (hála az égnek, hogy találtam időt rá a héten, hogy takarítsak, vendégség után mindig elpakolok, reggelre pedig Julis is elmosogatott), olvastam, megebédeltem a maradék ananászos, kókusztejes curryt egy óriási adag korianderrel, aludtam, majd olvastam egész nap.

És most nagyon jó.