2017. október 22., vasárnap

Fall

Nem bírtam a héten betelni az ősszel. Nem rémlik, hogy szoktam szeretni az októbert, de a héten többször is rácsodálkoztam az időre, a napsütésre, a gesztenyékre, a durván színes tájra meg a hulló falevelekre, ahogy csillognak az elképesztő, arany napfényben. A héten teljesen leraktam az autót, és amikor csak tudtam, indultam sétálni meg bicajozni. 



Volt még olyan a múltkor, hogy az egyik délután begurultam a kettes számú munkahelyemre bicajjal, lelkesen üdvözöltek a biztiőrök, ahogy szoktak, majd végignézték, ahogy megállok és elvágódom. Valahogy beakadt a lábam pont azon az oldalon, ahol le akartam tenni, nem tudtam kitámasztani, és puff, tehetetlenül eldőltem jobbra. Egyébként ahogy érzékeltem, mi történik, már zuhanás közben röhögtem magamon, úgyhogy a biztonsági őrök úgy szedtek össze, hogy közben nevetgéltem, így  az első megdöbbenés után nevetgéltek ők is velem. Életemben kétszer estem el biciklivel, ez volt a második.

Pénteken nagyon laza napunk volt, ünnepség, és aztán fél 12-kor hazajöhettünk. A gyerekek is nagyon jókedvűek voltak ettől, meg rajtam is világbéke lett úrrá. Főleg, hogy most hosszú hétvége, a jövő héten 3 napot kell suliznunk, aztán pedig 9 nap őszi szünet. Péntek délután némileg csavarogtam, bicajjal tekeregtem Budapesten, aztán pedig Pilla, Gyömbi, meg Olív szülinapját ünnepeltük Pilláéknál. Pilla csinált nekünk vacsit, aztán meg iszogattunk meg wii-ztünk. Úgy volt, hogy hazajövök, de aztán nem volt kedvem éjfélkor nekiindulni és hazavonatozni, és nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés, hogy teljesen természetes nekik, hogy hát akkor Milonka itt alszik, és már kapom is az ágyneműt meg az alvós pólót, és van ott náluk fogkefém. 

Mondjuk nagyon szarul aludtam, és délelőtt már programom volt, úgyhogy 7-kor összeszedtem magam, lezuhanyoztam, ittam egy kávét, és anélkül, hogy felébresztettem volna a fiatalokat, leléptem. Bicajjal mentem ki a Nyugatiba, alig voltak az utcákon, nem volt még forgalom, nyugodtan lehetett száguldozni. Nekem valahogy a bringázás Budapesten a határtalan szabadságot jelenti, most is nagyon élveztem. 

virivee


Kicsit körbetekertem a várost itthon is, megnéztem a piacot, bevásároltam, 10-kor pedig már sült a sütőmben az ipari mennyiségű túrós pogácsa füstölt sajttal a tetején. Délre mentünk a bátyámékhoz anyu 75. születésnapját ünnepelni, a sógornőm főzött, a gyerekek pörögtek, mi meg jobbra-balra dőltünk. Délután fél 4 körül én már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de szerencsére anyuék is elfáradtak, hazavittem mindenkit, kicsit kivittem a kutyát, majd elájultam. Holnap a végletekig szeretném kipihenni magam. 

3 megjegyzés: