Aztán estére valamennyire helyreállt bennem a világbéke. Itt aludt nálam a 14 éves unokaöcsém. Ő most elsős gimis, most volt a szecskaavatójuk, este pedig volt valami buli, és mivel ők nem a városban laknak, a bátyám megkért, hadd aludjon nálam. Én meg mondtam, hogy hát hogy a viharba ne, enyém a megtiszteltetés. Most maradt ki először, és hát az egész család szétizgulta magát, meg elláttuk jó tanácsokkal, (én: ne keverd a piákat, mert nem hányhatod össze a kanapémat), meg megbeszéltem vele, hogy jön, amikor jön, inkább adok neki kapukulcsot, én pedig lefekszem aludni. Gondoltam, így jobb érzés neki is, hogy nem állok készenlétben, hogy ő mikor jön haza. Ehhez képest elég nagyot néztem, mikor 10 körül egyszer csak betoppant, amennyire meg tudtam ítélni, nem fogyasztott alkoholt, és elmesélte, hogy az volt a program, hogy rendeltek pizzát. Befogtam ágyneműt húzni, aludtunk, aztán reggel körbeállta a család, hogy na mi volt? Majd hazavittem. Mondtam neki, hogy csak az első néhány alkalommal fog ekkora figyelmet kapni, aztán megszokjuk, hogy eljárogat, és békén fogjuk hagyni. Mindenesetre örültem, hogy nálam aludt, és ő is azt mondta, hogy neki ez így nagyon jó volt.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése