2018. április 23., hétfő

:)

Na és aztán felvettem a fekete fürdőruhám, legurultam a bicómmal a Duna-partra idén először, leteregettem a törcsim a kavicsokra, és két órán keresztül csak hallgattam a víz surrogását, napoztam és pihentem. Nagyon jólesett, éreztem, ahogy simulnak ki az idegeim, meg ahogy megkapja a nap a bőröm. Mondjuk durva, hogy április közepén már simán lehet strandolni.



Délután pedig a pasimmal találkoztam Budapesten, aki elvitt egy olyan szabadtéri, sütögetős szülinapi buliba, ahol ott volt kb 30-40 barátja, meg a gyerekeik (képzeljétek, 36 éves, és _minden_ barátjának vannak gyerekei) szóval igazi mélyvíz volt. És bár izgultam, 15 perc múlva már a gyerekek versengtek azon, hogy ki tollasozzon velem, kézen fogva kellett a kislányokkal mászkálnom, és aztán körbedongtak a felnőtt srácok is (azt gyanítom, jó volt a személyes megjelenésemet megelőző marketingem), - bevallom, a lányokkal tudtam a legkevesebbet beszélgetni, de majd gondolom, ez is kialakul. A munkától nyomott lelkemnek pedig nagyon jót tett a társaság, a gyönyörű hely, ahol voltunk, a cuki kölykök, no meg a fröccsök. Meg természetesen a pasim, aki nagyon odafigyelt rám egész este, és mégis hagyott elvegyülni. Olyan jó volt. 

Én, ha buliról van szó, nem szeretem azt, mikor ülünk egy asztal körül és iszunk, és mindenki kb azzal tud beszélgetni, aki mellette, vagy a közelében ül, én azt szeretem, mikor lehet jönni-menni, barátkozni, mindenfélét csinálni, mindenhova csapódni és beszélgetni. És az a jó, ha a pasim sem olyan (eddig a hosszú kapcsolataimban nagyon szerencsés voltam ebben), hogy egész este együtt kell lenni, hanem hagy engem pörögni és ő is jól érzi magát, de odafigyelünk egymásra, és időről időre becsatlakozunk a másikhoz. És ez a szülinap most 100%-ig kielégítette az igényeimet. 

Vasárnap pedig sokáig aludtunk (hálát adok a Nyakas pincészetnek a másnaptalan másnapokért), aztán hazajöttünk hozzám, ettünk, aludtunk, bicajoztunk... Nagyon szerettem ezt a hétvégét, minden bánatomat elfeledtette velem.

2 megjegyzés: