2018. április 9., hétfő

találkozások

Tegnap este pedig először találkoztam a pasim legjobb barátjával és a feleségével, akik az első babájukat várják. Bár abból, amit hallottam, meg amilyen szeretettel a pasim mesélni szokott róluk, tudtam, hogy ez a fiú szimpi lesz nekem, és hogy a lány is nagyon cuki, de őszintén szólva mégsem volt kedvem az egészhez. Vacsizni mentünk, és eleve nem tartom természetes szituációnak vadidegen emberekkel leülni enni, és jólnevelten beszélgetni mindenféléről, ráadásul borzalmas vagyok small talkban, ilyen helyzetekben leginkább kussban szoktam ülni. Meg még mindig azt érzem, hogy nem tudok, és nem is akarok megfelelni másoknak - tudom, hogy igazából nem kell, de közben meg azt gondolom, hogy egy uncsi, vidéki tanárnő vagyok, nem tudok, és nem is akarok úgy tenni, mintha szuperizgalmas lennék.

Na ehhez képest annyira jó volt az este, sokkal jobb bárminél, mint amire számítottam. Kapásból így ültek le velem szemben:😍 😍, elmesélték, hogy mennyire örülnek nekem, kíváncsiak voltak rám, várták, hogy találkozzunk, elmeséltek egy csomó bensőséges dolgot magukról, és rengeteget kérdezgettek. Nem is tudom, mikor találkoztam utoljára ekkora nyitottsággal és szeretettel számomra ismeretlen emberektől - nyilván szólt ez az ő barátságuknak is, hogy úgy vannak vele, hogy ha ő szeret engem, akkor ők is fognak, de valljuk be, ez valahogy legtöbbször mégsem alap. Nagyon jó érzés maradt bennem, miután elváltunk, és nagyon hálás vagyok, hogy így fogadtak. Remélem, illetve úgy sejtem, hogy barátok leszünk. 

Egyébként indiait ettünk az Indigoban a Mammut mögött, és nekem, aki semennyire nem bírom a csípőset, sikerült beválasztanom egy olyan csípős kaját, hogy az első falat után kb nem éreztem többé ízeket (egyébként ez nem az első eset, hogy ebbe a sztoriba belefutok, Tamko, talán emlékszel, amikor a húgoddal vacsiztunk thai-t, és a Culinarisban is ettem egyszer olyan levest, hogy nem tudtam szólni a pincérnőnek, hogy hozzon vizet, vagy bármit, csak hápogtam, azt hittem, ott halok meg). A többiek viszont nagyon cukik voltak, és megosztották velem a vacsijukat, szóval végül nem maradtam éhen, és még Nyakas Irsait is ihattam. 

ryo tokemasa

10 megjegyzés:

  1. "egy uncsi, vidéki tanárnő vagyok" - hangosan felnevettem :D így hirtelen elképzelni sem tudok semmit, ami távolabb állna attól, mint ahogy jellemeznélek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, mi nem így látunk téged, Milonka! 😊 meg szerintem senki, aki picit is ismer! <3

      Törlés
    2. :))) Ezen én is felnevettem... nagyon messze vagy te attól, pedig én csak a blogodból ismerlek :)

      Törlés
  2. Jujjjj, emlékszem 🙀. De föl is jegyeztem a mentális azsendámba, hogy ha április végén találkozunk, ne menjünk thaiba!!

    Örülök, hogy szimpik voltak a barátai!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy mehetünk simán, majd javaslok én helyet:))

      Törlés
  3. Kedves Ilonka!
    Csak el szeretnem mondani,hogy egy ideje elkezdtem ezt a blogodat teljesen az elejetol olvasni.
    Es nem tudom abbahagyni, minden szabad percemben olvasom,most 2016. januarjaban jarok :)
    Egy csomo mindent tanultam,ellestem,van olyan is,amiben nem ertunk egyet,na de a Te kormeid sem mindig egyszinuek,szoval szerintem ez belefer :)
    A lenyeg,hogy naaagyon olvasmanyos!!!
    Na,megyek "vissza",kivancsi vagyok!
    E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszi szépen, jól esik nagyon. :)

      Törlés
  4. Azért neked is vannak tévképzeteid, méghogy unalmas :D

    De akkor így csak kicsit offtopik a kérdés. Lett végül valami osztálykirándulós hely, megoldódott?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lett, aha, és tök jó, csak nem Veszprémben, hanem Füreden.

      Törlés
    2. aww, hát Füred <3 Azzal nagy baj nem lehet :)))

      Törlés