Nem kellett végül mosógépszerelő nekünk. Tegnap voltam otthon (háztól házig pont 60 perc az út gyalog, villamossal és vonattal), elmentem a régi sulimba a kilépő papírokért (megint megállapítottam, hogy a legjoban tettem, h eljöttem, hagyjuk is), kutyáztam, bevásároltam, beszélgettem anyuékkal. Délután pedig összepakoltam néhány konyhai cuccot meg újabb ruhákat, bepakoltuk az autóba a bicajom, és apa eljött velem Budapestre. És persze 10 perc alatt megszerelte és bekötötte a mosógépet. Utána felfúrta a tükröt, és megcsinálta a mindig széteső kilincset - nincsen olyan dolog, amit apu ne tudna megjavítani. Kicsit még beszélgettünk, meg megvacsiztunk a teraszon együtt, majd ő hazament autóval.
Amikor este 9 körül elindult, sírtam, egyrészt, mert aggódtam érte, hogy egyedül vezetget a sötétben, másrészt totál meg voltam hatódva, hogy mennyire cuki, nem csak mert eljött segíteni, és hogy nincs olyan dolog, ami kifogna rajta, hanem mert apukám a világ legaranyosabb, legkedvesebb, legmelegszívűbb embere. Harmadrészt... Harmadrészt megvisel, hogy eljöttem otthonról. Tudom, hogy nem normális egész életemben üvegbúra alatt élni, és le kell szakadni a szüleinkről. És ott van mindkét bátyám és a családjuk néhány percre, napi szinten találkoznak, tudom, hogy odafigyelnek rájuk. De egyre idősebbek (76 mindketten), pont most lenne egyre nagyobb szükségük rám, én meg most költözöm el...
Amikor Svájcban éltem, elképesztő honvágyam volt, és miután hazaköltöztem, nagyon megnyugodtam, minden a helyére került, úgy éreztem, semmi nem fontosabb a családnál. De persze a saját életemet kell élni, és most ez nagyon jó így nekem. Na, szóval pityeregtem ezen kicsit, és jó sokat beszélünk telefonon, meg hétvégén hazamegyek megint. Meg a lányok is megvígasztaltak a Supportban, és Barni is támogatja a honvágyam instant gyógyítását.
Koztudott, hogy nekem nagyon nem jo a viszonyom a szuleimmel. Ha ilyen cukik lennenek, mint amilyenekre az elmeselesekbol asszocialok, meg amilyenekre mindig vagytam volna, akarna a franc levalni... Szerintem erzelmileg teljesen rendben vagy es kesz, azzal a levalassal nincs semmi gond. A fizikai tavolsagnak miert is ne viselne meg egy osszetarto csaladot? Szerencsere a 60 perc nem sok, biztos kialakitjatok majd a mindenkinek kenyelmes es biztonsagerzetet ado rendszert.
VálaszTörlésKözel vagytok, hetente (többször) találkozhattok. Éljen a 21. század a(z ingyen) telefonnal, és a videós lehetőségekkel - apósomék napi szinten töltenek időt az 1000 km-re élő unokákkal. Van, hogy "együtt vacsoráznak", és közben beszélgetnek.
VálaszTörlésMajd kialakítjátok a nektek jó ritmust :) Főleg, hogy Barni is jól megtalálta velük a hangot :)
Hat megertelek! En folyamatosan zokogni szoktam, mar akkor is, amikor meg ket teljes nap van a visszautazasig.
VálaszTörlésAh, ez olyan nehéz, ezen én is folyamatosan őrlődöm, mi az egészséges egyensúly: meglegyen a saját élet is, de velük is lenni..
VálaszTörlés