2018. december 4., kedd

my kind of philosophy

Szombaton volt a suli szalagavatója, amit egyáltalán nem éreztem a magaménak, de az előző sulimban sem voltam ott a szalagavatón az első évben. De most a kollégák nagyon nyomultak, hogy mivel tanítom a végzősöket, táncoljak a tanári táncban is: ezt a gondolatot azonban annyira távolinak éreztem magamtól, hogy kizárt volt, hogy erre bárki rákényszerítsen. Majd jövőre, amikor már szerintem igazán otthon leszek ebben a suliban. 

De ha már nem táncoltam, mindenképp illett ott lennem, és ez teljesen félbevágta a hétvégét, pedig nagyon szerettem volna hazamenni kicsit a kiskutyámhoz és a szüleimhez, de így csak egy fél napra tudtam volna. Péntek délután kicsit búsultam is emiatt, de Barni mondta, hogy ne vicceljek már, üljünk autóba és menjünk haza, amit csinálnánk itthon, azt Vácon is pont tudjuk csinálni, csak közben lehet kutyafület morzsolgatni, meg anyuékkal reggelizni-ebédelni, szombaton pedig hazaérünk kényelmesen a programomra. Így is lett, én elszaladtam edzeni, majd mivel minden van otthon, kb összepakolás nélkül elindultunk Vácra, este 7-kor már otthon ültünk anyuék nappalijában. Barni pedig... Néha nem tudok eléggé hálás lenni neki, hogy ennyire odafigyel rám.

A szalagavató után el is jött értem, aminek nagyon örültem, mert elég hülye helyen volt az esemény, aztán hazamentünk, beugrott két barátja és az előre behűtött különleges söröket iszogattuk. Jegyünk volt a hajóra egy bulira, de a srácok nem lelkesedtek, mert kint hideg volt, és jöttek a hírek, hogy a hajó előtt kígyózik a sor a bejutáshoz, bent pedig hatalmas tömeg van. Végül mégis elmentünk, fél 2-re (!) értünk oda, de szuper volt a zene és nagyon jól éreztem magam, reggel fél 5-re értünk haza. Mondjuk vasárnap meglehetősen másnapos voltam, de a pasim (akinek persze semmi baja nem volt) folyamatosan hordta nekem a reggelit, a teát meg a csokihegyeket, rendelt ebédet és hagyott délután aludni, úgyhogy végül ilyen nyúzottan is hercegnőnek éreztem magam.

Mondjuk hétfőn reggel nem voltam valami kipihent, de nagyon jólesett kimozdulni, élő zenét hallgatni, táncolni, mulatni kicsit. Úgy érzem, most egy darabig megint nem kívánja majd a szervezetem a bulizást.

2 megjegyzés:

  1. Huha, valszeg tényleg ez az örök fiatalság! Egy téli éjszaka bulizni menni akarni! :)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem 18 éves korom körül indultam el utoljára hajnalban bulizni 😀.

    Ez a fiú egyébként tényleg nagyon figyel rád, már ugye azok alapján amit írsz. 😊

    VálaszTörlés