Franziska

Tegnap legalja napom volt, amikor semmi nem jó, el vagy teljesen, reménytelenül havazva, fáradt vagy és feszült, és közben menni kell, csinálni kell, és nem tetszettek és nem voltak kényelmesek a ruháim, nem bírtam zenét hallgatni, nem bírtam olvasni, csak idegesen nyomkodtam a metrón a telefonom. Pocsék nap volt, na. 

Aztán ezt ellensúlyozta az ebéd Franziskánál, ami egy hely a Batyinál, csupa egészséges és nyers meg vega meg trendi kajájuk van, egy olyan lány nyitotta, akit ezer éve követek instán. Olyat ettem, ami teljesen más volt, mint amiket én normál esetben szoktam, és akkora ahaaa érzésem volt tőle, amilyen már régóta nem. Én nem hiszek a szuperfoodokban, és nem is támogatom őket, de igenis, időnként le lehetne térni a hagyományos konyha-vonalról, amit legtöbbször én is viszek, főleg, mióta húsevő, vadász-családból származó, nagyon válogatós emberem van. A kaja quinoa volt, sütőtökkel, sárga céklával, vörösáfonyával és nyers spenóttal, meg valami lime-os, joghurtos cuccal a tetején. Tök egyszerű, és mégis, ízorgia. Gabesz smoothie-bowlt evett, az is csodálatos volt, de amúgy mindent nagyon megkóstoltam volna az étlapról - és terveim szerint meg is fogok, meg a sütispultból kb mindent.

Nem mellékesen pedig gyönyörű, és nagyon hangulatos a hely (mindenképp nyissátok meg a honlapot). Milyen jó lehet nyitni egy ilyet, egy saját kis kincset, amit aztán dédelgetsz és dolgozol rajta, és milyen lehet látni, megélni a sikerét? Gondolom elképesztően jó.