2019. március 3., vasárnap

home

Barni most is csúszik, csak másfél napra tudott menni, de így is örültünk, hog eljut kicsit snowboardozni. Én meg azt találtam ki, hogy elhívom apát, hogy segítsen néhány apróságot rendbetenni, megszerelni a lakásban. Én már nem nagyon örülök, ha ismeretlen helyeken, vagy Budapesten vezet, úgyhogy azt csináltam, hogy szombat reggel hazamentem, elmondtam, hogy azok a dolgok, amiket meg kellene, hogy nézzen, hogy elő tudjon készülni, és tudja, milyen szerszámokra lesz szükség. Autóba ültünk, fogtuk Pannát is, a nagy kalandort, és elhoztam őket ide, hozzánk. Apa mindent megszerelt, én segítettem neki, amit tudtam, Panna meg jobbra-balra dőlt. Közben főztem nekik ebédet, megebédeltünk, majd amikor apa kész lett, kicsit ejtőztünk a kanapén, igazi minőségi időnek éreztem ott pihegni velük. Aztán összepakoltunk és hazavittem őket. 

Otthon, az esti programomig volt úgy két órám, így elmentem edzeni a régi edzőtermembe. Olyan furcsa, de az élt az emlékeimben, hogy mennyire szuper az a terem, itt is, mintha mindegyik edzőteremben azt keresném, azért nem találom az igazit. Hátööö. Egyáltalán nem olyan csilivili, mint ahogy emlékeztem, sőt, nem is olyan nagy. Ez van a lakásommal, meg a várossal is, mintha az elégedettségem, az otthonosság kicsit megfényesített volna mindent. Ugyanez volt akkor is, mikor kiköltöztünk Genfbe - onnan hazatérve mindent olyan szürkének porosnak és lepattantnak láttam. Aztán ahogy újra elkezdtem otthon élni, és megint boldog lettem a kis dolgaimmal, újra elkezdtem szépnek látni mindent. Semmilyen hiányérzetem nem volt, boldoggá tett, amim ott volt, kicsit, mint tudjuk, idealizáltam is a környezetem, a különbejáratú üvegbúrám. Na mindegy, a lényeg, hogy mostmár sokkal jobban szeretem a mostani edzőtermem a Kolosyn. Azért vicces volt otthon gyúrni, kár, hogy nem volt időm szaunázni. 

Panna ezzel várt:

...egy csokor virág volt az ajándék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése