...tegnap este, edzés után pedig találkoztam a lányokkal a régi osztályomból, az egyikük 18 lett, és elhívtak engem is. Nagyon jó volt őket látni, és hiányoznak nekem, nagyon jó érzés, hogy rendszeresen rámírnak, hogy hiányzom, mi újság, vagy csak elmesélnek valami sztorit, esetleg panaszkodnak a sulira. De most kiderült, hogy mivel nincsenek már közös élményeink, nem vagyok a napjaik része, már nem tudunk úgy beszélgetni, mint mikor az osztályfőnökük voltam. Ők már nem az én gyerekeim. Úgyhogy egy fél óra múlva megpuszilgattam őket, és eljöttem, ittam egy meggyes sört 3 haverommal, akikkel összefutottam, és hazamentem aludni a kiskutyámhoz.
Egyébként elképesztő, hogy szerintem mi ennyi idősen gyerekek voltunk még, ezek a lányok pedig tökéletes sminkben, hajjal és manikűrrel, menő szettekben flangálnak, kész nők, ahogy a harmincas haverjaim pillantásaiból is leszűrtem, amint a lányok elvonultak mellettünk. Nem lennék a szüleik helyében - vagy hát nem is tudom, biztos velünk is nehéz volt (mennyi faszságot műveltem én is). Mindenesetre az biztos, hogy ebben a suliban teljesen más az értékrend, más fontos, mint a mostani iskolámban, ahol persze máshonnan is járnak a gyerekek, meg mivel fizetős, nem olyan érdekes, ha valakinek van pénze, és meg tudja venni a Nike cipőt meg a menő telefont. Ott sokkal inkább az a menő, ha egyéniség vagy, ha van stílusod, véleményed, olvasol, vannak hobbijaid, jó vagy dolgokban, kedves vagy, a tolerancia és a nyitottság pedig alap - nem úgy, mint a régi sulimban. Tény, hogy ez a kettő a kollégáimra sem volt jellemző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése