A jövő héten vége a tanításnak, és kezdődik a nyári szünet. Már csak himi-humi dolgokat csinálunk a suliban, filmezünk, beszélgetünk, vizsgákra készülünk, vizsgázunk. Szóval nagyon, nagyon közel van, mégsem tudom elképzelni, hogy milyen lesz majd a hétfő, amikor nem kell majd bejönni tanítani, és aztán még két hónapon keresztül ugyanígy. Nem vállaltam osztályt a jövő évre, mert ebben a suliban van ilyen, hogy nemet mondasz valamire, és elfogadják - ezt még mindig nagyon nehéz megszoknom az előző munkahelyem után. Szóval igen, az én napjaim már ebben a hangulatban telnek, hangolódom a nyárra. És tudom, hogy most nagyon-nagyon jó nekem.
- Azonnal találnom kell egy olyan helyet, ami aránylag közel (bicótávolságra) van hozzánk, és nyugiban tudom napoztatni a testem valami szép, chilles vízparton.
- Péntek délután elmentünk andalogni a rakparton meg a környéken. Van egy pár hely közel hozzánk, amivel régóta szemezünk, és mindenhova beültünk enni vagy inni valamit, közben meg csodáltuk a gyönyörű épületeket. A Clark Ádám térig sétáltunk el, és végül beültünk a Belgába vacsizni, én teletömtem a hasam feketekagylóval meg sültkrumplival, meg ittam málnás sört. 11-kor már ágyban voltunk.
- Szombaton piacoztam, aztán Barni szüleinél ebédeltünk, délután pedig megnyitottuk a lányokkal a Lick szezont a hajón.
- Vasárnap pedig a pesti oldalon csavarogtunk, annyira jó érzés, hogy ilyen szép idő van már. Ott is épületeztünk, ami mindkettőnk mániája, meg ettünk Chez Dodo macaront - ez főleg az enyém. Kicsit sikerült most visszahozni magunkat együtt töltött minőségi idő terén az elmúlt hetek stresszes őrülete után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése