2020. január 25., szombat

too cool for school

Tegnap este voltam a régi osztályom szalagavatóján. Nagyon komoly időutazás volt látni a gyerekeket és a régi kollégáimat is - egyébként nagyon érdekes volt, hogy egy kamasz életében 2 év ugye nagyon hosszú idő, rengeteget változnak, és ők már nem az én gyerekeim, de a kollégák közé visszacsöppenni olyan volt, mintha egy napot sem töltöttünk volna külön. Annyira egy húron pendülünk, olyan jól ismerem (és imádom) a humorukat és a hülyeségeiket, most azért eléggé hiányoznak. Azt viszont egyáltalán nem sajnálom, hogy már nem itt tanítok, de örülök, hogy 5 évet eltöltöttem itt, sokat tanultam, és kellett ez az időszak ahhoz, hogy tudjam értékelni azt, amit most csinálok. 

Megjegyzem, a volt sulimban a kolléganőim 30-32 órát tartanak egy héten, plusz a meg nem fizetett helyettesítések, nekem viszont jelenleg 21 órám van, és 1 fix időpontban kell a suliban tartózkodnom, amikor esély van rá, hogy helyettesítenem kell, de általában nem kell, és ha kéne, akkor is kifizetik. Ezért ez elég nagy különbség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése