Nagyon nehéz napokon vagyok túl, nincs semmi baj, csak valahogy ilyen most... Nehéz. Valamelyik nap háromszor sírtam úgy, hogy nem bírtam abbahagyni a zokogást (pedig évente kétszer szoktam kb sírni), és persze teljesen banális dolgok miatt. Először leforráztam az egész kézfejemet, és kiakadtam, hogy mit össze szerencsétlenkedem, másodszorra el akartam mesélni Barninak, hogy mi történik közvetlenül a születés után (jártam egy kedves olvasómnál, aki szülésznő és szoptatási tanácsadó, és a tőle kapott infókat próbáltam Barninak tovább adni, csak meghatódtam), harmadszorra pedig elképeltem, hogy milyen icipici egy babazokni. Azt hiszem, kicsit kikészítenek a hormonok.
<3
VálaszTörlés💛 emlekszem, amikor az elso napokban tejcsiztettem, es egyszerre lattam a sajat labamat es a babatappancsot - az ő egesz tapija akkora volt, mint az en nagylabujjam es a mellette levo egyutt 😁💛
VálaszTörlés+ nekem a legszebb, emlekeim kozott vannak a tejcsizesek utani bufiztetesek. Jollakottsag, nyugalom, illatos kisbaba, duruzsolok neki, ő gogicsel, par honaposan pedig mar ugy magyaraz, mintha beszelne, olyan az egesz hanghordozas - es olyan közel vagy a masikhoz testben es lelekben egyarant 💛
Abszolút megértem! Én a naggyal 5 évvel ezelőtt voltam terhes, és üvölte zokogtam otthon, mert az egyik kolléganőm véletlenül elspoilerezte nekem, hogy a Trónok harcának a mittudomén hányadik évadjának a végén mehal a Jon Snow. A mai napig kellemetlenül érzem magam emiatt 😂
VálaszTörlés:D ezen jót nevettem, köszi:))
Törlés