bad, bad, not good

B egyik barátja pár napja elesett bicajjal, és nyakig fekvőgipszben fekszik otthon, miközben egyedül él. Persze van segítsége, a szülei például, de azért tutira nem könnyű friss sérüléssel, egy lábon ugrálva ellátni magát a súlyos gipsszel. Úgyhogy ma sütöttem  rakott krumplit, főztem gyümölcs levest, és Barni vitt neki ebédre egy jó nagy adagot mindkettőből, nagyon örült neki. A lábam még sosem volt eltörve (a karommal, csuklómmal ellentétben, ami nem egyszer), de ilyenkor eszembe szokott jutni, hogy mekkora szívás lehet. Még a terhességem elején, decemberben talán, volt egyszer olyan, hogy Barni szüleitől jöttünk ki, és míg ott voltunk, ónos eső esett, én értem először ki a lépcsőhöz, és ahogy ráléptem, azonnal kicsúszott alólam a lábam. Nem estem el, de eszembe jutott, hogy mekkora brutál pech lehet terhesen eltörni a lábad. 

Délután meg elmentünk pelenkázó lapot nézni, mert amit vettünk, nem fért bele a pelenkázóasztalunkba (kb 1-2 centin múlt, ezt mondjuk nem is értettem, azt gondolná az ember, hogy ezek standard méretűek), és ki is derült, hogy nekünk olyan kell, aminek nincs kemény lap az aljában, úgyhogy ez is megoldódott. 

Aztán elmentünk a Baross utcába a b.boom kismama boltba, akiknek a cuccaira ezer éve csorgatom a nyálam, gyönyörű dolgaik vannak. Felpróbáltam pár rövidnadrágot, mert szeretnék egyet nyárra (csak jönne már), egy ruhát, meg ezt-azt, és hiába volt minden meseszép, meg hiába győzködött Barni, hogy jól állnak a ruhák, annyira megviselt, hogy maszkban küzdöm magamra a cuccokat a picike fülkében, és annyira rossz volt látni a megnőtt combjaimat, a nagy fenekem, a megdagadt bokáimat, meg hogy teljesen átalakult a testem és semmilyen formában nem tudom kontrollálni, hogy hogyan (de)formálódik, hogy egy pillanat alatt lelombozódtam, és végül lógó orral jöttem ki az üzletből. Tudom, érzem, hogy borzasztóan felszínes dolog ilyesmiket gondolni egy terhesség utolsó etapjában, és talán eddig még nem is szembesültem eddig ezzel ennyire, de ma nagyon megviselt, hogy a testem jelenleg nem az én testem, hogy időnként fáj a hátam, akkor is, ha jógázom és tornázom, feszül a csípőm, úgy járok, mint egy pingvin, időnként pedig iszonyúan elfáradok. Hazaértünk, és azonnal lefeküdtem, hogy ne is kelljen gondolkodnom, és azóta is egy nagy, fekete felhő ül rajtam, és semmi nem jó.