meet the parents

Valahogy egyre rosszabbul alszom, ma 3 után sikerült felébredni, és onnantól semmit, annyit forgolódtam, hogy még Clarával, a másik nagy hétalvóval is dumcsiztam kicsit úgy hajnal 4 körül. Mindez azért volt szívás, mert ma anyuékat láttuk vendégül, apu kicsit szerelgetett ezt-azt, lettek új polcaim a konyhában, főztem nekik ebédet, aztán meg átmentünk B szüleihez, és megesett a nagy bemutatkozás. Nem találkoztak eddig, pedig Barni anyukája már annyira szerette volna megismerni anyuékat, hogy megosszák az örömüket, meg ment a mindenfélék küldözgetése, anya lekvárt küldött, szörpöt, savanyúságot, B szülei pedig kolbászt, hurkát, vadhúst. Nagyon jó volt egyébként, azonnal megtalálták a hangot, kb 5 perc múlva egymásra is néztünk Barnival, hogy mi akár mehetünk is, haha. Annyira meg voltak illetődve mindannyian, hogy puszival és öleléssel köszöntötték egymást, mi meg ott álltunk, hogy DE KORONAVÍRUUUS, de akkor már mindegy volt. 

Na szóval a lényeg, hogy nem tudtam így aludni délután, de nem is akartam, mert most a legyünk ébren sokáig projekt van, hogy hátha akkor jobban alszom, így most szárad a csodás fukszia színű lakk a kezemen, először március közepe óta (láttátok, hogy van már Essie a DM-ben?). 

Tegnap otthon aludtam Vácon, a bátyáméknál bandáztam, dinós könyveket kellett nézegetni a legkisebb unokahúgommal, közben meg megbeszéltük a sógornőmmel a szülés meg a szoptatás csínját-bínját, remélem, nem traumatizáltuk a kiscsajt ezzel egy életre (így is kérdezte, hogy tudom-e, hogy a nőknek a nunijukon jön ki a kisbaba, és ez undorító, itt igyekeztem meglepődött arcot vágni). A CSOK-nak köszönhetően van egy fél új házuk, minden gyerkőcnek új szobája. 

Egyébként még mindig az a tapasztalat, hogy az, hogy terhes vagyok, mindenkiből, de tényeg, mindenkiből kiváltja, hog a világon mindennel kapcsolatban tanácsot adjon, de ez az egész sztori nekem annyira intim, minden részlete, hogy én csak anyu tanácsait akarom, a sógornőimét, a barátnőimét, meg a nemrég szült ismerős lányokét (akiktől én kérem, hogy meséljenek el mindent), nekik viszont iszom a szavaikat, és nagyon jólesik őszinte, nem kertelő, hozzám közel álló történeteket hallani - és így egyébként már egészen konkrét kép alakult ki a a fejemben a szüléssel kapcsolatban, ami számomra nagyon-nagyon megnyugtató, már hogy mit és hogyan szeretném, ha oda kerülök. És egyébként Miától olyan szuper listám is lett, magyarázatokkal, linkekkel, mindennel együtt, hogy azóta már majdnem mindent sikerült ki is pipálni róla. 

A kiskutyi pedig azóta tök jól van, boldog, hogy sokat vagyok otthon, mondjuk a bundanyírással most egyelőre nem tudom, mi legyen.