ups and downs

Ma nagyon jól indult a nap, kialudtam magam, piacoztam, ittunk epertumixot, vettem babarózsát (a mi piacunkon 500 forint egy csokor, a Czakó piacon pedig 7000, én ezt nem is értem). Aztán mostunk (textilpelenkákat meg babaruhákat) meg pakolásztunk (már a kórházi csomag bepakolása-projekt van). Mindkettő nagyon vicces kihívás egy OCD-s társaságában, azt biztosan nem mondhatom, hogy nem vesz benne részt, kb így járkál utánam, hogy mi az, ami hiányzik még a listáról, és most azonnal menjünk és vagyük meg, hogy végre kipipálhassuk (a hivatalos dátumig kicsit kevesebb, mint másfél hónap van).

Aztán megbeszéltük, hogy kimegyünk a Kopaszira sétálni, mert láttam róla egy képet, és rájöttem, hogy a szép emlékű West Balkán óta nem jártam ott. Összekaptam magam, mondjuk közben már éreztem, hogy nem vagyok túl lelkes, beültünk az autóba, és úgy 5 perc autózás után mondtam Barninak, hogy én mégsem akarok menni. Semmi különös oka nem volt, egyszerűen visszatért a fejem fölé a nehéz, fekete felhő.

Barnit ilyesmivel nem lehet zavarba hozni vagy a kedvét szegni, nálam csak ő spontánabb, már tervezte is újra az útvonalat, és mondta, hogy akkor inkább aludjunk egy kicsit. És ilyenkor nekem máshoz sincs nagyobb kedvem, mint hogy a fejemre húzzam a kapucnim meg a takarót, és kikapcsoljam kicsit az agyam. Így is történt, hazaértünk, kb 5 perc múlva más ugrottuk is a fejest az ágyba, összebújtunk, és ahogy elcsendesedtünk, engem már rázott is a zokogás. Szóval ilyen ez most, elképesztő hullámvasút, és mázli, hogy olyan társam van hozzá, aki a legindokolatlanabb mood swing közepén is meg tud nevettetni. 

Délután ő elment kicsit a haverjaival találkozni, én meg kicsit összekaptam a lakást, sütöttem fasírtot a sütőben, meg főztem hozzá tökfőzeléket. Meg voltam róla győződve, hogy szeretem, és Barni is ezt állítja magáról, de nagyon régen nem ettünk, főleg olyat, ami ízlett volna, mert mindenki ecettel meg kaporral csinálja, fúj. Úgyhogy csináltam harmatfriss tökből, tejszínnel, ecet és kapor nélkül, és isteni finom lett. 

Ezek meg a körmeim, meg a tegnapi, Gyömbivel elköltött, francziskás reggelim: