Most már tényleg szépen, minden stressz nélkül, egy pont felé csordogálnak a napok. Nagyon sokan rámírnak, hogy hogy vagyok, jó érzés, hogy sokan gondolnak rám. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nyugalomban, ilyen harmóniában tudom eltölteni ezt az utolsó időszakot, semmit nem szeretnék, ha másképp lenne, mint ahogy most van.
Tegnap reggel aránylag korán keltem, és visszajöttem Budapestre. Anyuék annyi mindent pakoltak, hogy alig lehetett becsukni a kocsim csomagtartóját. Anyu még Barni anyukájának is küldött egy nagy csokor virágot a kertből - nagyon cukik, ahogy udvarolnak egymásnak. Ma délelőtt felautóztam hozzájuk és elvittem a csokrot, meg beszélgettünk a teraszukon.
Csütörtökön reggel voltam a nőgyógyásznál, március eleje óta ugye először - úgy fogadott, hogy milyen jól néz ki, lehet, hogy mindenkinek ezt mndja, de nagyon jólesett. Ő egy fiatal csaj, és továbbra is nagyon szimpatikus, mindenről lehet vele beszélni, de most is kiderült számomra, hogy annyit foglalkoztam az egész szülés témával, és a Kriston tanfolyam is annyira megnyugtató volt, annyira helyrerakott fejben (amiért nagyon hálás vagyok, és így utólag nagyon hasznosnak érzem), hogy nem igazán vannak már bennem kérdések. Vagy majd gondolom, akkor lesznek, ha ott leszünk, de szerintem ez a lány, ahogy most is, partnerként fog kezelni, én pedig bízom benne is és magamban is. Meg persze a babánkban.
Az utolsó Kriston alkalom egyébként kispapás volt, ahol elmondtak egy csomó olyan dolgot, hogy hogyan tudja az apuka megkönnyíteni a nő dolgát, hogyan tud segíteni, támogatni - nem csak a szülés, hanem az előtte lévő időszak során is - volt szó szexről, türelemről, intimitásról, elfogadásról. De utólag megbeszéltük, hogy nekünk, neki ez teljesen egyértelmű, akinek meg nem az, annak meg nagy valószínűséggel hiába magyarázod.
Ma reggel Barni visszament a Balatonra kicsit támogatni az öccsét, csatlakozik hozzájuk az unokatesójuk is, úgyhogy van két napom itthon, egyedül, olvasni, pakolászni, körmöt lakkozni, találkozni ezzel-azzal. Ma elmentünk ebédelni a Vapianoba (olaszosan egy sütit és egy kávét ebédeltünk) egy nagyon cuki volt kolléganőmmel, akit kb 6 éve láttam utoljára - úristen, mennyi minden változott azóta mindkettőnk életében.
Múltkor, még a Balcsin elmentünk vásárolni, de közben rájöttünk, hogy nincs még dél, hogy bemehessünk az üzletbe, így elmentünk lemosni az autót. Míg Barni mosta, én a szomszédos búzamező szélén szedtem egy csokrot - apukám szokott nekem ilyen vadvirág-csokrokat hozni, ha olyan helyen jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése