hello baby

Ma feljött apukám. sőt, a tesóm is kicsit, és felfúrta a polcokat a falra a kiságy fölé, (meg lett szúnyoghálónk és plusz polcaink másutt) is. Úgyhogy most már tényleg minden készen áll, hogy a bébi megérkezzen. Szinte mindent kaptunk, így egy babafészken és a kiegészítőkön kívül alig kellett vennünk valamit.

Valószínűleg mások (idegenek/félismerősök) folyamatos kíváncsiskodása/találgatása váltotta ki belőlem, hogy nagyon szerettem volna megtartani magunknak a szülésig, hogy fiú vagy lány gyerekünk lesz, mint régen, mikor komoly fogadások mentek a családban, mikor én születtem például, a két fiú után. Én nem értem, hogy rajtunk kívül bárkinek miért ekkora ügy ez, de mindegy, elengedtem, nem titok többé. Mondjuk én már azt sem értem amúgy, hogy a legtöbb boltban a kislány babaruhák fehérek/rózsaszínek és nyuszisak, szívecskések meg masnisak, a fiúk pedig kékek vagy szürkék, és ott van kisautó, bicikli, felhőcske meg kiskutya. Én mondjuk ezerszer színesebb és gendersemlegesebb ruhákat készítenék, mert szegény kiskölök még meg sem született, és már be is skatulyáztuk és egy csomó társadalmi sztereotípiát erőltettünk rá. 

Na mindegy, nyilván találtam így is ezer cukiságot, de nem voltam halandó beállni a sorba, úgyhogy Dani budapesti (mert van még váci és balatoni is) kuckója ilyen lett:

 

Úgy tervezzük, hogy úgy fél évig maradunk még itt, aztán nagyobb lakásba költözünk, de ma Barni ült a kis gyerekkuckó előtt, és azt mondta, ő nem akar innen elköltözni. És őszintén szólva  tényleg olyan hangulatos és otthonos itt lenni, főleg, hogy hamarosan a kisfiunk is itt lakik majd velünk, hogy én is ezt érzem. Nagyon jó itt nekünk.