A kórházban egyáltalán nem volt látogatás, eléggé le is csesztek egyszer, mert amikor Barni hozott nekem cuccokat, kimentem értük az üosztály üvegajtójáig. De az az igazság, hogy nem bántam, hogy nem lehetett jönni, mert Barnin kívül anyunak és apunak örültem volna, de mást nem szívesen láttam volna a két nap alatt - és fenn is állt a veszély, hogy ha lehet, mindenféle arcok megjelennek. Én egyébként emlészem, hogy mindkét frissen szült sógornőmnél voltam bent a kórházban anyuékkal, és már akkor is az volt az érzésem, hogy szegények, nem biztos, hogy ez komfortos nekik, hogy mi ott rontjuk a levegőt egy nappal a szülés után.
Hétfőn jöttünk haza, és délután már beugrott Barni öccse megnézni a babát (ő is sírt, pedig ő igazán kőszikla), az jó volt nekem is. Másnap délelőtt eljöttek Barni szülei, kb fél órát voltak, mert a bébi sírt és muszáj volt megszoptatnom, délután pedig eljöttek anyukámék, ketten, Vácról, vonattal tömegközlekedéssel. Hiába mondtuk nekik, hogy csak üljenek fel egy vonatra, Barni kimegy értük a Nyugatiba, és aztán hazaviszi őket Vácra, ragaszkodtak hozzá, hogy bejárják az utat, és így akkor is tudjanak majd jönni, ha ő épp dolgozik és nem ér rá furikázni őket.
Rengeteg kaját kapunk, anyuék is hoztak dinnyét, paradicsomlevest, csirkemell pörköltet, Barni szülei pedig szinte minden nap hoznak valami fogást - nagyon hálás vagyok ezért. Egy ponton szerintem simán el tudok kezdeni majd főzni, de most még elképesztően jólesik, hogy csak be kell nyúlni a hűtőbe és megmelegíteni valami finomat.
Azt beszéltük meg, hogy a héten még csak a nagyszülők jöhetnek, aztán jövő héten a tesómék meg a legközelebbi barátaink, a belső kör, aztán utána majd meglátjuk, ha úgy érezzük, akkor jöhet más is. Mondjuk olyan ismerőseink is bejelentkeztek kb 1 nappal azután, hogy hazajöttünk, türelmetlenkedve, hogy melyik nap jöhetnek megnézni a babát, hogy nem is értem, nemvagyunk olyan közeli viszonyban, valahogy kíváncsiskodásnak érzem ezt. Ez a lakás annyira pici, ha belépsz, azonnal a legintimebb szféránkban vagy benne, ide - főleg most, a baba mellé - nem szívesen látnánk 'haverokat'. Meg hát őszintén szólva én sem vagyok olyan állapotban még, hogy jólessen prezentálni magam, lassú vagyok, fáj a hasam stb. Ráérünk még ezzel bőven.
Holnap reggel Barni elmegy a piacra (gyanítom, hogy azt rosszabbul fogja megélni, mint a pelenkázást), aztán pikniket tervezünk ide a belső udvarba: kiterítünk egy pokrócot az árnyékba a fűre, és ott reggelizünk, klubbolunk meg kártyázunk hárman. Szerintem a hétvégén megejtjük az első sétát is itt felettünk a hegyen a szép utcákban.
A szomszédasszonyom a negyedik gyereknél közölte, h 6 hétig nem fogadnak látogatókat, pedig akkor vírus sem volt, viszont 100+ nm-es lakásban laktak. Tavasszal a karantén idején én is elfogadtam h skype-on keresztül láthatom az unokámat. Szóval, ahogy egyik
VálaszTörlésbarátom mondaná: ne hagyd magad! 😉 (Nem mintha feltételezném h hagyod.) Szép hétvégét!
fú, a skype-on unokázás az azért kemény, nem lehetett könnyű:(
TörlésAbszolút értem. Én 2 hónapig csak nagyszülőket meg tesómat engedtem. Hadd erősodjon a babám immunrendszere, plusz legyen vmi napirend. Minek "lihegjenek" ra, simizzek idegenek, mikor neki ez nem kell.
VálaszTörlésA komatálak nagyon jó dolgok, az első 3 hétben nekem is jó sorom volt, hogy csak benyúltam a hűtőbe kész kajáért vagy Anyukám főzött finomakat.
VálaszTörlésEgy picike kezecskét vagy lábacskát nem láthatnánk esetleg? :))
VálaszTörlésItt is lehet ilyen cumis viccet mondani amúgy. :)
Az első gyereknél olyanok is jönni akartak látogatni, akiket nem is ismertünk, a szüleim ismerősei voltak. A legkisebbre a kutya sem volt kíváncsi, amikor terhes lettem vele is max. az volt a komment, hogy "már megint terhes vagy?" :))
Az első gyereknél a férjem 3 hétig otthon volt velünk, és semmi dolgom nem volt, mindent megcsinált, a legkisebbnél hetesen teljes napokra otthon hagyott (reggel elment, este haza jött), és ott voltam 4 gyerekkel meg az 5 emberre főzéssel tök egyedül a kis újszülött mellett. :) Hát így megy ez. :)
Nagyon szépen alakultok! Ügyes kis család vagytok. Amúgy is megértem, az én első gyerekem is egy 32 nm-es amertikai konyhás garzonba szüetett, egyetlen zárható helység a 2 nm-es fürdő volt. :) A hátam közepére nem kívántam senkit az elején.
Fú hát nem csoda. De lehet hogy olyanok akiknek nincs gyerekük és hát kiváncsiak, de nem gondolnak bele hogy most nem feltétlenül tudsz tip-top kinézni és akár megkínálni is őket valamivel.
VálaszTörlésÉn a védőnőtől is úgy rettegtem, sőt még a takarítónőtől is mivel állandóan mindenki azt nézte és kritizálta hogy hogy kezelem a kisbabát. OK neked ilyen gondod nincs, de megértem hogy nem vendéget fogadni akarsz...
nem olyanok, családos emberek,nők is. mondjuk pont leszarom, hogy hogy nézek ki, vagy hogy mivel kínáljam eg őket, szörpés kávé van, de az egész koncepció, hogy túl korán van még a nem belső körhöz minden szempontból.
Törlésbiztos én vagyok még nagyon fiatal, de nem értem ezt a baba hypeot, mmint ennek sanda gyanúm, hogy az elmúlt évszázadok hagyományai állnak a hátterében, de nem tudom eddig egy közelebbi bnőmnek született csak gyereke, és eszembe nem jutott, hogy nyomuljak, 2-3 hónap elteltével kérdeztem meg a lányt, hogy esetleg van e kedve találkozni, vagy ő hívott át már nem tudom, és őszintén mit nézzek egy babán aki nem az enyém, igen tök aranyos meg juj cuki, de én nagyon fogdosni sem szeretem más pici gyerekét, most őszintén sztem egy baba nem örül ha az első hat heteben vagy barmikor vagy 100 kezet megjár, az persze tök más ha segíteni akarunk az anyukának de az tökre nem a babanéző,
VálaszTörlésSzerintem teljesen az elejét leszámítva az anyukának jól esik, ha valaki rányitja az ajtót. Most mondjuk legalább nyár van, én tél elején szültem az elsőt, és nagyon fiatal is voltam, baráti körben senkinek nem volt még gyereke, nagyon rosszul éltem meg, hogy kvázi eltűntek az életünkből. Jól esik néha beszélgetni valakivel, meg egyszerűen embert látni a nagy bezártságban. Mármint később. Nem az 1 hetes baba mellett.
TörlésJaja ezt gondolom, mármint erre emlekszem még, hogy anyukam is örült, plusz ez a baratnőm is h rairtam meg atmentem, valakivel beszelgethet stb de errol beszelek h ez tok oke megertem, de ez tokre nem a 3 napos gyereket meg lehet neeeeeeeezni???
Törlésszerintem már sokszor kiderült, hogy anyuka és anyuka közt nagy különbség lehet, az én ajtómat majd akkor nyissák rám, mikor én úgy érzem.
Törléspersze ez egy speckó helyzet, mert nem vagyok egyedül, a család is ugrásra készen áll, meg majd 3 hónap múlva nyilván más lesz, de ahogy mondod, francesca, azt a részét sem értem, hogy olyan (családos, gyerekes) embereknek miért olyan érdekes egy vadiúj kisbaba, akikkel egyáltalán nem vagyunk közeli viszonyban.
na mindegy, kontrolláljuk a dolgot.
na ez a lenyeg 🤪minden jot 💕
TörlésEbben igazad van, sőt, azt mondom, még ugyan az az anyuka is élheti át az egészet teljesen másképpen. Az első gyerek után annyira szarul voltam, ott nem örültem volna ha nem túl közeli ismeőrök korán jönnek, sőt, a saját szüleim is zavartak, viszont pl. a kicsi születése után 2 órával már kutya bajom nem volt, és nagyon örültem volna a társaságnak.
TörlésÉn, amikor nem voltak gyerekeim, futottam megnezni a bnőim nullkilóméteres újszülöttjeit, mert fogalmam nem volt, hogy eszetlen vagyok.
VálaszTörlésAmikor megszuletett a lányom, és már pár hetes volt, egyszer csak csöngettek , egy távol rokon unokanővér volt, előtte felhívott, hogy őt perc múlva beugorhat-e. Fogalmam nem volt, hogy merre van előre, azt mondtam, igen. A pólómon óriási tejfölt. Teljesen ügyetlen voltam.
Én meg szoktam kérni őket hogy szóljanak, amikor már lehet babát látogatni. Szereintem ez jó így, érzik is hogy gondolok rájuk meg érdekel a gyerek, de mégse teher hogy látniakarom deazonnal. Egyszer lepődtem csak meg,amikor azt mondták, hogy ma már ne menjünk, de holnap várnak minket :D Kéthetes volt kb a kisbaba, lehetett dajkálni, elmesélte a szülést, büfiztettünk, pedig nem is közeli barátok, de hát kinek mire van szüksége :)
VálaszTörlésabszolút így jó szerintem is :)
TörlésHarmónia 💛
VálaszTörlésBaráti társaságban én antiszocnak számítok, mert egy kedves új kis élethez nem szeretek három hónapnál rövidebb időn belül látogatást tenni. Mert szerintem ez a 3 hónap a legintimebb. Abban a 3 hónapban születik egy új család.:)
VálaszTörlésTök jól csinálod :)
Nagyon jó olvasni hogy ilyen jól megvagytok és mi dne ilyen idilli :) élvezzétek! Ha valami nektek kényelmetlen akkor ne féljetek meghuzni a határt, a bébi a legfontosabb (tudom ezt úgyis tudjátok :))
VálaszTörlés