6 weeks

Pénteken voltam a 6 hetes kontrollon. Ki van azért ez a 6 hét találva, tényleg, mintha pont mostanra lennénk túl a kezdeti nehézségeken és állt volna be szépen a tej mennyisége, a mellem, a rendszerünk, a testem, minden. Közben próbálom nem elvárni a testemtől, hogy úgy viselkedjen, mint a szülés előtt, a dokim is ezt mondta, hogy legyek türelmes magammal. Amíg én a doktornéninél voltam, a 6 hetes kismacira Anna néni, vagyis annalight vigyázott, akinek nem tudok eléggé hálás lenni ezért, meg hát milyen menő, hogy ilyen apró kisfiú, és már egy rocksztár bébiszitteli őt?

A héten már többször is főztem, legnagyobb meglepetésemre Barni bevallotta, hogy nagyon jó érzés végre az én főztömet enni, nem másét - és szerintem itt nem a minőségre gondolt, hanem hogy végre megállunk a saját lábunkon, és nem szorulunk más segítségére, bármilyen szívesen is adják. Most már tényleg egészen jól tudom menedzselni, hogy időnként le tudjam a minit rakni, akár alszik, akár nézelődik, és tudok csinálni dolgokat úgy is, hogy magamra kötöm őt kendőben. Persze van olyan nap, hogy el kell engedni ezeket, mert annyira engem akar folyamatosan, és kiélvezem, hogy összebújva fetrengünk egész nap, de máskor meg tanítgatom, hogy legyen kicsit türelmes, míg mondjuk befejezem a mosogatást, vagy lezuhanyozom. 

Ma reggel elmentem piacozni, míg Barni elvitte sétálni, utoljára hatalmas pocakkal vásároltam itt, nagyon jó volt szépen, nyugodtan válogatni a szilvák meg a kukoricák közt. Utána elmentünk Óbudára, a Kéhlibe ebédelni, ahova a második randinkon majdnem ettünk, csak zárva volt, de azóta nem jártunk ott (én még soha), pedig nagyon szuper hely és finom a kaja is. A kertben, a sarokban kaptunk egy szellős, egészen jól elszeparált asztalt, ami nagyon jól jött, mert Dani egy idő után felébredt és nyűgös volt, nem is tudtuk megvígasztalni, úgyhogy végül az lett a megoldás, hogy egy textilpelenka alatt megetettem, míg ebédeltünk. Most először szoptattam nyilvános helyen, nyilván nem így terveztem, hogy egy vendéglőben lesz az első alkalom, de így alakult. Én annyira természetesnek találom ezt, nagyon fura nekem, ha bárkit zavar, de azért igyekszem nagyon diszkréten csinálni, mert nyilván értem, hogy mindenkinek másutt van a komfort zónája.

Délután meg kinyitottuk a kanapét és filmeket néztünk, míg kint zuhogott az eső. Annyira jólesett, hogy végre lehűlt a levegő, meg a lakás is némileg.