csokornyakkendő

Tegnap nagyon nehéz napunk volt, nem is tudom, mi volt más, én voltam fáradtabb, vagy ő nyűgösebb, de 10-kor bevonultam az ágyunkba, Barni még elment fogat mosni, és arra már nem emlékszem, hogy ő is bebújik mellém. A kismedvénk napközben szinte egyáltalán nem alszik, és nagyon nagy különbség, hogy egész hétvégén ott volt Barni is, az öccse meg a nagyszülők, így szinte mindig volt, aki szórakoztatta a babát egy kicsit, tisztába tette vagy elvitte sétálni, most meg egész nap egyedül vagyok vele. Voltunk sétálni és bevásárolni, mostam, főztem is tökfőzeléket meg fasírtot, de este 7-re lett kész csak, pedig ebédre akartam, szerencsére volt még sütőtökleves, így volt mit ennem. Barni pont akkor ért haza, mikor befejeztük a fürdést (a nap fénypontja), és utána elképesztően jó volt együtt leülni a kanapéra a friss, finom, meleg vacsival.

Most meg nem is tudom, hánykor, talán 5 körül keltünk, megetettem, visszaaludt, és ahelyett, hogy én is aludtam volna még egy kicsit, csomagoltam Barninak uzsonnát, hogy ne kapjon gyomorfekélyt a stressztől, aztán mikor elindult, lezuhanyoztam, megmostam és megszárítottam a hajam, csináltam banános finn crispet és mandulatejes kávét, és most írok kicsit. 

Múlt héten levágattam a hajam, az államig ér, annyira jó érzés. A fiú, akihez járok, forgatásokon is dolgozik, és csak szeptember végére kaptam hozzá időpontot, úgyhogy végül felhívtam a Close Budát, ahova régen jártam, meg közel is van hozzánk, mondtam, hogy nagyon örülnék egy dél körüli időpontnak, mert a baba mellett azt a legkönnyebb megoldani, és két nap múlva már mehettem is, addig Barni szülei vigyáztak Danira. Nem tudom összefogni, illetve csak felül, de nem bánom. A régi fodrászom (Béla, aki tök véletlenül Barni fodrásza is, erre mennyi esély van, ráadásul ő még mindig hozzá jár) már nem dolgozik ott, de emlékeztem, hogy régen jártam ott egy Juci nevű lánynál, sikerült megint hozzá kerülni és nem bántam meg, nagyon cuki, meg lehetett vele az utolsó centit/formát is beszélni. Szuper lett, nagyon elégedetten jöttem ki.

Szombaton meg voltunk egy esküvőn, fffuuu. Ott volt a nyaralótól 50 méterre a parton, ami nagyon praktikus volt amikor haza kellett ugrani Danit megetetni (nincs olyan esküvős ruhám, ami szoptatás-barát) vagy megfürdetni őt. Barni öccsétől meg az exétől kaptunk egy kis naci-ing egyberuhát, amin nadrágtartó és csokornyakkendő is van, én eléggé szkeptikus voltam, hogy mikor ad az ember egy pici babára ilyet, de aztán Dani valóban ellopta benne a show-t (majd lehet, hogy megmutatom). Miután elaludt, Barni anyukája leváltott, én meg visszamentem inni egy csapolt meggyes sört a fiúkkal, és még mindig megdöbbenek, hogy vannak emberek, akik számára egy esküvő egyet jelent a korlátlan ingyen piával, és jóóól ki is használják a lehetőséget, na meg ez a balkáni, bebaszott, szintetizátoros, vonatozós, pohártörős őrjöngés miért kell, hogy kötelezően hungarikum legyen, ezt nem is értem. Mi mondjuk nagyon jót moziztunk meg röhögcséltünk, de szegény párt úgy sajnáltam. Szeretnénk tavasszal összeházasodni, de én a felhajtás részétől borzasztóan fázom, és ha már nem lehet ketten a tengerparton, akkor talán egy szombat délután valami szép zöld helyen, dj-vel, csak a családdal meg a legközelebbi barátainkkal, fehér ruha nélkül, tök lazán, az tetszene. A legjobb az lenne, ha a vendégeknek meglepi lenne, hogy mi összeházasodunk. 

 a lábtartás a kedvencem