Bobek

Bobek idén tavasszal 14 éves volt. Mostanra teljesen vak és süket is, amit borzasztóan rossz látni. Elbotorkál, de vigyázni kell, hogy ne nagyon hagyjunk váratlan dolgokat az útban, mert akár egy széknek vagy a babakocsinak is lendületből nekipuffan. Amióta ennyire a saját kis világában él, sajnos már nem olyan bújós. Magának való kiskutya lett belőle, és nem tudok rajta segíteni, ami nekem borasztóan rossz érzés. Az utóbbi 2 évben nem vittem kutyakozmetikushoz levágatni a bundáját, mert egyrészt nem nagyon találtam olyat, akihez szívesen viszem és el is vállalja (egyenként, ollóval levágni az összes tincset), másrészt aggódtam, hogy hogy reagál egy ilyen idős kutyus a kábításra (másképp nem engedi, hogy bármit csináljunk a szőrével). 

Viszont mostanra akkora volt a bundája, és olyan állapotban volt, hogy tudtam, nem halogathatom tovább a dolgot, hiszen anyuék beengedik őt a lakásba, és ha jön az eső, a hó, egy sáros, raszta kutya a hatalmas tappancsaival nem fér össze a tiszta lakással. Nagyon megőtt és több helyen csúnyán összeállt a szőre, a lábán már tépkedni sem lehetett, szégyellem is magam, hogy így elhanyagoltam, és biztos vagyok bene, hogy neki sem volt jó érzés. A legnagyobb negatívum pedig az volt, hogy mivel már nagyon kutyaszaga volt, és a bundája sem volt kifejezetten bizalomgerjesztő, sokkal kevesebb simit és szeretgetést kapott a családtól, mint amennyi egy ilyen cuki, öreg kiskutyának kijárna. Csak a kislányok ölelgetik és udvarolnak neki továbbra is vadul.

Végül az lett, hogy egy ismerős állatorvos és a fia közel anyuékhoz nyitott egy állatklinikát, ahol kutyakozmetikus is van, és ők elvállalták úgy, hogy ott lesznek a dokik is, arra az esetre, ha bármi gond lenne. Szerdára kaptunk időpontot, nagyon izgultam, féltem, hogy annyira megviseli őt a dolog, hogy nem éli túl, alig tudtam előző éjszaka aludni. Reggel fél 6 körül keltünk, és miután megreggeliztettem Danit, már nem aludtam vissza vele, hanem összekészültem, autóba ültünk és elsöpörtünk Vácra. Délre volt időpontunk, anyu vigyázott addig a babára. Ilyenkor ott szoktam maradni én is, mert a kutya nyugodtabb, tudok segíteni, meg az egész művelet elég bonyolult, a hasán, lábán géppel kell dolgozni, másutt ollóval, ráadásul mivel kába, totál elhagyja magát.

De hogy rövidre fogjam: elkészült a nagy mű, Bobek jól van, tiszta, illatos és szép rövidke a bundája, ő maga pedig túl van a megrázkódtatáson. Én pedig túl tettem magam azon, hogy miközben dolgozott, a lány elmondta, hogy nem szokott pulikat vállalni, mert nem szereti őket, csak azért tett kivételt, mert hallotta a hangomon a telefonban, hogy mennyire kétségbe vagyok esve, és hogy nagyon szeretem ezt a kutyát. 2 órát voltunk ott, meg is fürdettük, szerintem az ollója és a gépe is kuka, vagyis élezni kell, 7 ezer forintot kért, 8-at adtam, és nem mondtam el neki, hogy ennek az összegnek több, mint a duplájára számítottam, sőt, és szerintem teljesen korrekt ár lett volna az is. 

Nagyon szeretem ezt a kiskutyát, és remélem, még egy kicsit velünk marad.