Barni ma dolgozik utoljára, illetve lesz még néhány napnyi levezetése a munkájának, de ennek a folyamatos, napi tizenX munkaórás, hétvége-mentes őrületnek vége lesz. Lesz 1-2 hetünk együtt nyugiban, utána meg, ha dolgozik is majd, az sokkal lazább lesz. Sajnos kezdtem már egyedülálló anyukának érezni magam, ami nyilván túlzás, mert közben meg ott a tudat, hogy ott van ő nekünk, de mégis. Beszélünk napközben telefonon sokat, de egy idő után már nem nagyon tudunk újat mondani, én max annyit, hogy milyen cuki a baba, aludt, sétáltunk, ebédeltem, ő meg ugye hogy dolgozik és hogy hiányzunk neki. Este későn jön, szinte azonnal elalszik a kanapén, ami nem csoda, mert 3-kor, 4-kor kel. Jól elvagyunk egyébként Danival, nagyon jól viselkedik, jövünk-megyünk, heti háromszor fixen megy 2 órára a Nagyihoz, tegnap itt volt Gabesz barátnőm Metró kutyával, hétfőn (asszem) délután meg voltunk a belvárosban, de mégis kicsit olyan érzés, mintha mindig várnék valamire. Hogy visszakapjam a komplett kis családomat, a társam, a gyerekem apukáját. Persze, ne panaszkodjak, most legalább van munkája, nem úgy, mint márciustól augusztusig. Csak kicsit nagy a kontraszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése