Úgy vártam a tegnapi napot, mint a karácsonyt, ezer éve az első olyan nap volt, mikor Barni nem dolgozott, és egy kicsit lazább időszak indult vele. Én a babával mindig korán ébredek, de Barni van, hogy még előbb. Legtöbbször mindketten magunktól fent vagyunk, akkor is, ha hétvége van, és szeretjük is, hogy jó hosszúak így a szabadnapok. Tök jó ez így, milyen pokoli lenne, ha egyikünk kukorékolna, a másik pedig durmolna sokáig. Fél 8 körül kitelepültünk a kanapéra, reggeliztünk, Barni visszaaludt még egy órát, szegény, nem tudom, mennyi idő lesz, míg kipiheni a mögötte álló időszakot. El akarom őt küldeni egy menedzserszűrésre, tudjátok, amikor jól kivizsgálják az embert, mert aggódom, hogy egy-egy ilyen durva, stresszes, minimál-alvásos időszak mennyire viselheti meg a szervezetet.
Foglalásunk volt a Porcellinoba 1-re, még előző nap találtuk ki, mindketten nagyon szeretjük a hely hangulatát is, meg persze a főztjüket (illetve biztosan minden finom, de én mindig tengergyümölcseis spagettit eszem, meg mellé egy pohár ház bora sav blanc-t). Úgy volt, hogy addig lerakjuk Danit a nagyszülőknél, és persze nem sok programjuk szokott lenni, szinte bármikor jó nekik, de most pont volt egy ebédmeghívásuk a barátaikhoz. Én bevallom, eléggé elkeseredtem, mert nagyon szerettem volna elmenni úgy ebédelni, hogy közben nem kell izgulnom, hogy mikor ébred, sír-e, kell-e szoptatnom, miközben eszem. Barni viszont halál nyugodt volt, hogy úgy hiányzunk neki mindig, vigyük el Danit is, már majdnem 4 hónapos, bízzunk benne, jó lesz hárman, kis családként, megoldjuk. Előtte kicsit autókáztunk a hegyen, Dani szépen bealudt, már kihozták a kaját, mikor felébredt. Én iszonyúan izgultam, hogy most mi lesz, de tök nyugodtan, jókedvűen kivárta, míg megesszük, csak akkor kezdett el reklamálni, aztán Barni ölében nézelődött, míg én megittam a kávém. Utólag annyira jó érzés volt, hogy elvittük, hogy ő is ült velünk az asztalnál a hordozójában, mint a nagyok. Nagyon-nagyon jó hangulatban autóztunk haza, én megkönnyebbültem, hogy tudunk ilyeneket csinálni, meg persze jól is éreztem magam. Közben beugrottunk sütiért a Dolcissimába, otthon pedig végtelen sziesztába, sorozatnézésbe és babázásba fogtunk.
Már ez az egy, hármasban töltött nap is annyira feltöltött, mintha nem is tudom, mit csináltunk volna.
Még sok ilyen klassz napot! ❤
VálaszTörlés