csak egészség legyen (meg térerő)

2 napja nagyon nyűgösen keltem, mondtam is a bátyámnak telefonon, hogy nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy nem azzal kezdtem a napot, hogy elraktam az ágyat meg összekaptam a lakást, most meg már dél van, én pedig pizsamában, a kupi közepén fekszem a babával a kanapén. Aztán rájöttem, ahogy elkezdett bekúszni az izületeimbe az a tipikus, influenza-kezdeti fájdalom, hogy nem csak nyűgös vagyok, hanem beteg is. Estére már egészen rosszul éreztem magam, alig vártam, hogy Barni hazaérjen, megfürdessük a gyereket és aludhassak. Közben már azon gondolkodtam, hogy ha elkaptam a vírust, hogy fogom ellátni a babát, vajon kórházba kerülök-e, és hogy Barni hogyan fogja nélkülem felnevelni a kisfiunkat. Aztán lefeküdtem aludni, kb egy pózban, 10 méter mélyen végigaludtam az éjszakát, reggel még gyanakodva figyelgettem magam, de mikor Barni hívott (ő korábban kel és indul dolgozni, mint mi) már vidáman mondtam neki, hogy jól vagyok. És tényleg, azóta semmi, gondolom, valami átszaladt rajtam, eléggé örülök. 

Úgyhogy továbbra is az a legnagyobb problémám, hogy kb 2 hete nagyon hullik a hajam. Tudtam, mondták, hogy kb 3 hónappal a szülés után nagyon elkezd hullani a nők haja, de Dani már 5 hónapos, így a lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy én kimaradok a jóból és nekem majd nem fog. Az egész lakás tele van a hajammal, borzalmas, egyáltalán nem csodálkozom, hogy van, aki ilyenkor nemes egyszerűséggel rövidre vágatja a frizuráját, én is nagyon utálom ezt most. Egyébként egyszer régen a fodrászomnak mondtam, hogy hullik a hajam, ő pedig megvonta a vállát, hogy ősz van, ősszel mindenkinek hullik. Hát nem tudom, lehet, hogy ez nekem most dupla hullás akkor, az őszi, meg a szülés utáni.