Úgy érzem, mindenki most kezd el elkeseredni, mintha mostanra elfogyott volna belőlünk a kitartás, a bizakodás, hiszen ki tudja, mikor lesz ennek a Black Mirror résznek vége? Jön az év legjobb, leghangulatosabb, legbensőségesebb időszaka, és olyan bizonytalan minden: készüljünk, ne készüljünk, együtt ünnepelhetünk-e a családdal, mehetünk-e ide vagy oda, vagy üljünk szépen otthon a fenekünkön. Mázlistának érzem magam, hogy én azt csinálhatom, amit akkor is csinálnék, ha nem lenne vírus: korán kelek, babázom, főzök valamit, próbálom kordában tartani a lakást, nagyokat sétálok, este 7-kor megfürdetjük Danit, elaltatom, picit még szöszögünk valamit és legkésőbb 10-kor alszunk. Szeretnék Ikeába meg edzőterembe menni, vacsizni a csajokkal, beülni az autóba és megnézni a karácsonyi vásárt Bécsben, vagy legalább a Bazilika mellett, de ezeket most nem olyan nehéz elengedni, és mindenért kárpótol a kis pelyhes fejű babánk. Nyilván most a karácsony is leginkább hármunkról fog szólni, nem tudom, hogy a családdal hogyan tudunk/tudunk-e/merünk-e majd időt tölteni. Ma egy kicsit láttuk anyuékat, a bátyámékat és a kislányokat, amikor hazamentünk a Suzi téli gumijaiért, annyira látványosan ki van mindenki éhezve az együttlétre. Nem is tudja az ember, milyen fontos ez, míg el nem veszik tőle.
Barni a jövő héten még befejezi, amin most dolgoznak, és nem teljesen biztos, de nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben már nem kell dolgoznia, ami a legjobb dolog, ami történhet velünk jelenleg. Utána én már szerintem felülök a fenyő-illatú Jingle Bells vonatra, akárhogy is lesz, meg drukkolok, hogy essen a hó, és elvonuljunk a Bakonyba egy pár napra egy picike, cserépkályhás vadászházba az erdő közepén, csak mi hárman.
 |
| őt Szentendrén vettem a karácsony múzeumban, fából van és annyira tetszik! |
Jaj, engem most nagyon megütött ez a cím, annyit gondolkodom ezen mostanában, hogy miket veszünk teljesen magától értetődőnek magunk körül. Lehet, hogy közhely, de nem is tudom, mikor volt ennyire fontos körülnézni és számba venni, hogy mi az, ami még most is, mindezek ellenére van nekünk, és hálára ad okot.
VálaszTörlésPersze el kell siratni azokat a dolgokat, amik elvesztek, és lehet szomorkodni, de nekem például annyira inspiráló volt az "Apa" című posztod... :) Elsőre azt hiszem, valami olyasmi is eszembe jutott róla, mint amit te is írsz itt, hogy "hű, mázlista!", aztán arra jöttem rá, hogy talán nagyobb szerepe van a boldogságodban a mázlinál, hogy még mindig meg tudsz állni, és rácsodálkozni, hogy mondjuk Barni mennyire jól bánik Danival, hogy tudsz ezekre figyelni. Biztos az élethelyzet is segít benne, de na, szerintem ez valahol érdem is, és felsejlik mögötte az ide vezető út és belső munka. Szóval tényleg inspiráló.
Veled drukkolok a hóesésért, és remélem, nagyon meghitt ünnepetek lesz még ennek a Black Mirror-résznek a közepén is.
❤️
TörlésÉn is most kezdek rossz kedvű, spleenes lenni, eddig nem kapott el. Sokat nem változott az életem, mert itthon vagyok egy 2 evéssel meg egy 4 és fél évessel, és eddig sem nagyon mászkáltam sehova, szóval nem erzekletem sokat saját bőrön. Oke, hol van ovi, hol nincs. De most valahogy beszürkült minden, egyre több a beteg ismerős és olyan, mintha befagytunk volna vmi kocsonyába, és abban kellene úszni és nem haladunk és nem látom a végét.
VálaszTörlésÉn olyan boldog vagyok mostanában, és olyan jó minden, hogy kezdek felni, hogy egyszer csak majd balról érkezik a pofán csapás.
VálaszTörlésDe nyilván nem vagyok hülye, tudom, hogy nehéz időket élünk, vannak problémák, de valahogy a lelkemig csak a jó jut el.
:-))))
TörlésHa a járványt nézzük, a napi 6000+ betegszám (ami egy maximalizált érték, mert nincs kapacitás tesztelni), az valóban nem ad okot bizakodásra, főleg úgy, hogy ez a lockdown második hete. Ha még hozzánézzük az eszetlen kapkodást és káoszt, ami mind az eü-ben, mind pl az oktatásban megy, akkor lehet lassan sírni is.
VálaszTörlésA Karácsony meg szerintem eleve olyan, hogy van aki nagyon szereti, van aki kötelező rossznak éli meg; de el tudom képzelni, hogy ilyenkor többeknek nő gombóc a torkába, hogyha nem tudnak együtt lenni az idős szüleikkel, nagyszüleikkel.
De hogy a lényegre koncentráljak: van hétvégi házatok a Bakonyban? Vagy mit kell ahhoz csinálni, hogy az embernek kiadjanak bármilyen szállást? Elvileg csak üzleti út kapcsán lehet bármilyen hotelban, apartmanban (etc.) megszállni.
Egy sajat, picike, puritán lakresz, aha, B apja meg öccse szoktak onnan vadászni.
TörlésÉn azt hallottam több embertől is hogy ugyanúgy lehet menni hotelekbe... max a hotel aláiratja veldd hogy üzleti úton vagy..... 😅
TörlésIrigykedem. :) Nagyon szerettem volna idén is úgy elutazni karácsony előtt, mint tavaly.
VálaszTörlésÉs nekem minden nap egy rettegés elengedni a gyerekeket iskolába, teljesen védtelennek és kiszolgáltatottnak érzem őket is, magamat is.
Én is ezt látom, hogy belefáradtunk az egészbe, nincs már romantikája az otthoni munkának, főzőcskézésnek, türelmetlenebbek vagyunk, mint tavasszal. Mi az utóbbi években elutazunk karácsonykor szállodába, most a párom pánikban van, minden nap kérdezgeti, mi lesz, ha nem tudunk elutazni kettesben. Mondtam neki, hogy tavasz óta be vagyunk zárva a lakásba kettesben, nem elég még? 😁
VálaszTörlésMivel 9 éve home office-ban dolgozunk a saját kis bizniszünkben, nekem ez az otthonülősdi/karanténozódásos rész fel sem tűnt igazán. A családunk messze él, szóval eddig sem találkoztunk sűrűn IRL.
VálaszTörlésHálás vagyok, hogy senki nem beteg a családban, és remélem ez így is marad - úgy tűnik, genetikailag immunisak vagyunk a covidra.
Egyedül az utazgatás hiányzik eléggé, de majd megyünk, amikor újra lehet.
Mostanában egyre inkább hálásnak érzem magam az aprónak látszó mindennapi dolgokért, mint pl. az új meleg takaróinkért vagy akár egy bögre finom teáért is, vagy ha süt a nap.
És igen, ahogy Zavar írta feljebb, igyekszem én is csak a jót beengedni a lelkembe.
Drukkolok én is, hogy essen a hó és várom az élménybeszámolót a bakonyi kirándulásotokról. :)