Jó pocsék hetem volt, csütörtök délután egy ponton Barnit (és a gyereket) otthagytam az utcán séta közben azzal a jelszóval, hogy most egyedül akarok lenni, de aztán 30 méter után jobb belátásra tértem, és visszafordultam. Ő meg ott állt, teljes kétségbeesésben nézve utánam, és suttogva kiabált utánam, hogy Milcsi, gyere vissza! mert ő ilyen udvariasan kiabál velem. Az volt a sztori, hogy ugye a héten végig dolgozott, én meg egyedül voltam a babával, és tudtuk, hogy csütörtökön rá fog érni, amit én nagyon vártam, de aztán mégis lett egy csomó elintéznivalója, és a végén nem lett semmi a sétánkból, illetve mehettem egyedül. Ő meg végül gyanútlanul becsatlakozott hozzánk, én meg rázúdítottam minden frusztrációmat, hogy mindig egyedül vagyok, ő meg jön-megy, és persze, én is jöhetek-mehetek Danival, de én nem egyedül akarok jönni-menni. Persze megbeszéltük, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy hogyan érzek, és hogy mennyire várom azt a kib. közös sétát, ő azt hiszi, hogy én boldogan anyukázom otthon a világ legcukibb babájával (ez így van amúgy), és ő a munkán kívül alig jár valahova, és akkor is mindig rohan hozzánk haza mindenhonnan (tudom amúgy ezt is), még bevásárolni is ő jár, hogy azt a terhet is levegye a vállamról, de közben én meg úgy érzem, hogy baszdmeg, már boltba sem járhatok.
Rosszkedvű, lehangolt, kiégett és szomorú is voltam egész héten, semmi nem volt jó, pedig tényleg nincs rá okom, kicsit mint menstruáció előtt szokott, csak hát én olyat én már több, mint egy éve nem csinálok. Még ünnepi hangulatom sincs. Azért ma átmentünk Barni öccséhez, aki olyan csodálatos advent 3. vasárnapi szarvas-vacsit rittyentett nekünk, hogy repetáztam is belőle - meg nagyon jó hangulat volt, még Driving Home for Christmas-t is raktak nekem a srácok.
Hat, sajnos az elszigeteltseg es a magara hagyatottsag erzese resze a kisbabas idoszaknak, es szerintem ezt a legmegertobb es legtamogatobb tars sem tudja igazan felfogni, csak az, aki maga is atelte ezt. Gondolom, hogy a jarvanyhelyzet nelkul egy csomot jonnel-mennel, tobbet talalkoznal a szuleiddel, barataiddal, mas lenne minden. Nekem az expat-let miatt volt maganyos ez az idoszak, szoval teljesen el tudom kepzelni a helyzetedet. Ezt az idoszak egy eleg ambivalens allapotban eltem meg, egyreszt a hatalmas szeretet a baba irant, meg a buszkeseg, hogy ezt a csodagyereket mi hoztuk ossze, masreszt a magany. El fog mulni!
VálaszTörlésEzt az állapotot úgy hívták régen, Gyes betegség. Most a pandemia is rápakol egy lapáttal.
VálaszTörlésMajd, ha a picike nagyobb lesz, nem fogod ennyire bezártak érezni az életet.
Tyű, ismerős ilyen nálunk is volt. És szerintem ezen nagyon sokan átesnek. Kitartás.:)
VálaszTörlésÓóó. :( Kitartást, remélem, hogy könnyebb lesz!
VálaszTörlésA jó a rosszban, hogy ezt megtudjátok beszélni és kimondjátok mit éreztek. A férfiaknak tényleg a szájukba kell rágni mit akarunk és mit gondolunk, mert azt hiszik minden okés, ha nem szólunk.
VálaszTörlésMennyire így van!
TörlésNem bezzegelésből írom, csak hátha kicsit jobban érzed magad, naszóval 30 és 24 évvel ezelőtt, mikor én voltam anyuka, még net sem volt, Budaörsről költöztünk Érdre, ami akkor még nagyon ritkán lakott és elhagyatott volt, nem voltak ismerőseim, barátaim és hát net sem volt. Csoda, hogy nem golyóztam be. (nagyon szar volt egyedül, szerencsére a babázást én is élveztem, jaigen, autóm se volt még akkor :) )
VálaszTörlésOh, ez a bolt dolog mennyire ismerős. :) Én amúgy utálok vásárolni, ki nem állhatom a boltokat, de a végén már tényleg, komolyan vágytam volna vásárolni is akár, egyszerűen egyszerűen egyedül lenni, gyerekek nélkül 1 órát.
VálaszTörlésTermészetesen azóta sem vásárolok, csak online. :)
Jó, nekem túl sok gyerekem van, így nem volt alkalmam megtapasztalni "ezt a majd elmúlik" dolgot, mert 16 éve tart elmúlás nélkül. Viszont asszem Barni olyan támogató, hogy amint a kisfiad már nem szorul fizikailag rád, szabadabb lehetsz kicsit. Ugyanakkor szerintem az a vágyad is megfogalmazódott itt, hogy a közösen megélt, együtt töltött időszak az, ami hiányzik, akár kettesben, akár hármasban. Az ő munkája elég hektikusnak tűnik, de erre mindenképpen hangsúlyt kell fektetni, én ezt így utólag kulcskérdésnek látom, kell idő párként is.
A harmadik dolog, simán lehet, hogy meg fog jönni, nekem szinte teljesen pontosan 28 nappal az után jött meg mindig, hogy 5-nél kevesebbszer szoptak egy nap.
És jobb hangulatot, jobb kedvet kívánok! Karácsonykor együtt tudtok lenni?
A járvány miatt nem mentek boltokba? Nem tudom nincs-e olyan idősáv amikor valóban kevesen vannak (mondjuk decemberben lehet nincs). Én a baba 2 hónapos korától jártam vele minden nap vásárolni, volt hogy vettünk 1 darab domestost, vagy 1 kenyeret, igaz mondjuk nekünk az autózás is fontos volt mert sokszor csak autóban akart elaludni.
VálaszTörlésViszont az az érzés nekem is megvan, hogy kinézek az utcára és annyira szeretném csak úgy felvenni a cipőmet és elindulni akármerre (egyedül) és akkor az ember tisztában van vele hogy ezt nem teheti meg, persze a gyerekkel elindulhat de az más, mert vinni kell a fél házat meg mi van ha sírni fog (később meg majd minden fűszálnál megáll 5 percre).
A szomorú az, hogy nekem azóta is megvan ez a vágyam, pedig a gyerek egész nap oviban van meg a nagymamájánál, én meg itthon ülök a monitor előtt és nem mehetek ki az utcára csak úgy.
Szóval nem tudom hogy kell ezt jól csinálni...
Szegény :( most amúgy is olyan nehéz hangulatú napok járnak - kicsit, úgy látom, mindenkinél - a járvány, meg a karácsony (hiánya) önmagában is elég a depihez... szóval megértelek, nagyon is. Remélem, jobb lesz hamar! Lesz szabin Barni? Ha igen, biztos jót fog tenni, ha kicsit együtt lehettek néhány napot.
VálaszTörlés