ups and downs

A mai napom is egy érzelmi hullámvasút volt, sírtam többször is, egyszer örömömben, meghatottságomban, a többi alkalommal nem jókedvemben, de közben azért Barnival együtt tudtam röhögni magamon, hogy úristen, mi van velem, hát szedjem már össze magam. Nem lennék most az ő helyében, pokoli nehéz lehet velem, látom magam is, hogy kicsit kicsúszott a lábam alól a talaj.  Nagyon kellene mozognom, meg jobban odafigyelni a kajára, hogy jobban érezzem magam a bőrömben, de ez most nem az az időszak. 

Muszáj volt ebből kimozdulni egy kicsit, úgyhogy délután összepakoltuk Danit és elmentünk megnézni a fényeket a Vörösmarty téren, elsétáltunk a Bazilikához, csámborogtuk ott a környéken, meg vettem macaronokat, hogy jobb kedvem legyen. A Mini végigaludta majdnem az egészet, csak a túra végén ébredt fel, ki is vettem őt a babakocsiból és megmutattam neki a Vörösmarty teret, gondoltam, hogy bírni fogja a sok színes fényt, és tényleg. Annyira jó fej, rengeteget lehet vele ökörködni, és tényleg, napról napra aktívabban vesz részt az életünkben, sok-sok pozitív megerősítést kapunk tőle, meg már olyan jól tudjuk, hogy mikor mit szeretne, és  szerintem ő is azt, hogy mi mit. Most 7 kg, és már nem esik jól elöl hordozni őt, fáj tőle a derekam, Barni mondjuk jobban bírja, de neki is nehéz, leginkább babakocsizunk, szeretjük. Majd kísérletezem azzal, hogy hátra kötöm, de azt még sosem próbáltam.

Végül nem váltottam gyerekorvost, annyi bizonytalanság van jelenleg mindenki életében, ez meg legalább úgy ahogy, de működik. Voltunk a múlt héten oltáson megint, oké volt. Most az a taktikám, hogy nem tulajdonítok az egésznek különösebb jelentőséget, plusz mindig ugyanakkor megyünk a védőnőhöz, és ő szépen egyensúlyozza a gyerekorvost nekem. Most így, hogy Dani nem beteg, csak az oltásokat tudjuk le, ez rendben van nekem.