good day, sunshine

Nagyon jó napunk volt, nem tudom, ez összefügg-e azzal, hogy megint kutyaszarba léptem, igazán szerencsés vagyok. Nem tudok elképzelni annál undorítóbbat, mint hogy letakarítsam a cipőm talpáról, ráadásul ez rendkívül gyakran megesik velem, gondolom, nem nézek a lábam elé, mea culpa. Mindenesetre őszintén remélem, hogy van a pokolnak egy külön kis bugyra fenntartva azoknak, akik nem takarítják el a kutyájuk után a cuccot. 

Ahh, pedig nem is akartam panaszkodni. Kitakarítottam ma a lakást és az erkélyt is, D ügynök negyed 8 óta alszik, nyitva van az erkélyajtó és finom, langyos, tavaszi eső illat jön be rajta, jó most itt lazulni. Egyedül vagyok, Barni majd úgy két óra múlva jön, de ez nem újdonság. Jövő héttől már lazább lesz a munkája, nagyon várom, de most kicsit ebbe is beletörődtem, hogy vannak ilyen időszakaink. Az mondjuk rossz, hogy Danival keveset látják egymást. Ő meg olyan szépen eljátszik egyedül napközben ha dolgom van, jön-megy a lakásban, kergeti a labdáját, olvasgat, pakolja a kis cuccait. Most, hogy tágasabb lett a laki, még jobban átlátja, látszik, hogy tök nyugodt, tudja, hogy hol vagyok, én meg időnként jövök és megsimogatom vagy megpuszilgatom, ha pedig elunja magát és szól, akkor mondom, hogy JÖVÖK, és jövök is, és akkor labdázunk, vagy megnézzük a villamosokat az erkélyen, vagy összebújunk kicsit. Egyébként mostmár akkor sem muszáj beraknom az ágyába, ha mondjuk elmegyek zuhanyozni, vagy leviszem a szemetet, nagyon jó érzés, hogy biztonságban tudhatom, és nem kell aggódnom miatta. 

Reggel írt Andris, Barni barátja, hogy itt vannak a játszón a kislányával, várják, hogy kinyisson a Pagony, van-e kedvünk csatlakozni. Én még pizsamában reggelizgettem épp, de gyorsan összekaptuk magunkat, le is zuhanyoztam, és negyed óra múlva már a homokozó szélén ücsörögtünk velük mi is. A Pagonyban én is akartam venni Daninak két könyvet, de Andris aztán nem engedte, hogy kifizessem, hogy ez az ő ajándékuk. Dani szokott tőlük ajándékot kapni, mindig szuper dolgokat, például tőlük kapta az első labdáját, ami a labdamániáját elindította. Sétáltunk még egyet, vettünk a Kolosyn kiflit, aztán mi hazajöttünk, hogy Dani aludjon. Annyira kedvesek, tényleg, hogy eszükbe jutok, de kétségbeejtő, hogy a pasim barátaival sokkal több időt töltök, mint a sajátjaimmal. Nyilván tudom, hogy az enyémek hétközben dolgoznak, de azért annyira örülnék, ha ők is bejelentkeznének időnként, hogy sétáljunk, vagy igyunk egy kávét, és nem nekem kellene zaklatni mindenkit. Egyébként itt van mellettünk a Pata Negra, ők is kiraktak számtalan asztalt, és megbeszéltem Barni szüleivel, hogy ha egyik délután valamelyik barátom ráér egy kicsit mondjuk 5-től, akkor 7-ig, vagyis fürdetésig ők vigyáznak Danira, és mi beülhetünk egy bambira, meg enni valamit. Marcipánnal már meg is beszéltük, hogy csinálunk majd ilyet, mondjuk vele a Batyin toltunk olyat, hogy elvitelre vettünk inni meg enni a Coyote-ban, és a Duna-parton betoltuk, az is nagyon hangulatos volt egyébként. 

Kedden Manka vigyázott Danira kicsit. Ő még nem tömegközlekedik, így én viszem hozzá Danit, - emiatt kicsit izgultam is, mert aránylag régen nem találkoztak, meg új hely, de vittem a kis lasztiját meg a játékait, Manka meg csodálatos a gyerekekkel, szóval bizakodtam. Csak 13 percnyi autóútra lakik tőlünk Manka a pasijával, a Pasaréti térhez közel, de nekem azért megbonyolítja, hogy autóba kell ülnöm és át kell szállítanom a babát. Végül a délelőtti alvása után vettem át, kicsit maradtam, aztán bevásároltam a hűvösvölgyi lidl-ben, majd kicsit ténferegtem, mert 2 órát akartam őket hagyni bandázni, de annyi időm már nem volt, hogy mondjuk hazamenjek valamit értelmeset csinálni. Mikor megérkeztem, kicsit olyan érzésem volt, mintha Daninak csak akkor esett volna le, hogy én addig nem voltam ott, kicsit megölelgetett panaszkodva, majd ment vissza Mankához játszani. Nagyon bírják egymást, végül csak a kapuban vettem őt át újra, addig ült Manka karjában, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nekem annyira jó érzés látni, hogy ilyen nyitott, kedves és barátságos emberke ő másokkal is. Pedig ezt pár napja kaptam Katától, és hát tényleg, szegényke, fogalma sincs, valójában milyen a világ.