honeymoon

Barni munkája miatt esélyünk sem volt, hogy nászútra menjünk (mint ahogy a 4 napos balatonfelvidéki pihit leszámítva nyaralni sem jutottunk el idén), majd talán decemberben. Még sosem nyaraltam télen, szóval nagyon örülnék, ha összejönne, de igazából azt gyanítom, hogy álmodik a nyomor. Szerintem amint vége lesz Barni projektjének, rásóznak majd egy újat... Na de majd meglátjuk. Jövő héttől extra brutál lesz a munkája, úgyhogy gondoltuk, még gyorsan megpattanunk egy hétvégére. Eredetileg akartuk vinni Danit, de tudtam, hogy mi úgy nem tudunk lazulni, és Daninak sem lesz túl szórakoztató, ha utazunk egy csomót, majd ráncigáljuk őt jobbra-balra. Úgyhogy pénteken délben leraktam őt Barni szüleinél, Barni átült az én autómba, és már suhantunk is Bécs felé. A baba most először aludt kettőt nélkülünk és meg sem kottyant neki, teljes vidámságban tolta végig a két napot, állítólag néha elkéri a képünket és megpuszilja, de ennyit foglalkozik a hiányunkkal. 

Beugrottunk Parndorfba, én vettem egy dzsekit meg egy tornacipőt, meg a huszadik Carhartt sapkámat, ezúttal ciklámen színben. Mondjuk akkor még nem tudtam, hogy annyira hideg lesz, hogy a sapit is kb végig viselni fogom, hasznos vétel volt, na. Kivételesen nem arbnb-ztünk, hanem egy hotelszobát foglaltam a múzeumnegyed közepén, mert akartam, hogy legyen mélygarázs, meg hogy minden sétatávolságra legyen. A határon hozzánk sem szólt senki, de a szállodában elkérték a védettségi kártyánkat, és mivel azon lófütty sem látszik, beolvastam rajta a QR kódot, és ott látszott a nevünk, meg hogy Biontech, és ezt elfogadták. Mint kiderült, ha pl. Sputnikkal lettünk volna oltva, akkor nem aludhatunk ott. Beltéren, a boltokban pl. kellett maszkot hordani, és bárhova leültünk, akár csak egy kávéra is, elkérték a védettségi igazolásunkat. 

Egyébként csak sétáltunk, ittunk, ettünk, street artot néztünk, kicsit bandáztunk Barni egy Bécsben élő barátjával, és ennyi, erre vágytunk (illetve én még két hét tengerpartra, de hát na). Nagyon sokat aludtam, szuperkényelmes volt az ágyunk, és jól is aludtam benne nagyon, kb 10 órát mindkét éjjel, iszonyúan fáradt voltam, az előző két éjszakám szörnyű volt. A Naschmarkt kb 50 méterre volt a szállodánktól, úgyhogy elég sokat csorgattam a nyálam az ott fellelhető finomságokra, szuper az a hely. 

Nagyon szeretem Bécset, tudom, hogy meséltem már, nagyon tetszik, ahogy élnek ott az emberek, és kicsit irigylem őket, hogy ennyire látványosan gondtalanabbak, mint mi. Szívesen élnék ott, kár, hogy egy szót sem tudok németül, és hogy semmi kedvem megtanulni. De annak nagyon örülök, hogy ilyen közel van, és hogy bármikor turistáskodhatunk kicsit náluk, ha ahhoz van kedvünk. 

Vasárnap délelőtt Barni másodunokatesójával reggeliztünk, ő egy Barnival egyidős srác. Még sosem találkoztunk korábban, de azt hiszem, kölcsönösen nagyon szimpik voltunk egymásnak. Utána mutatta Barni, hogy írt neki a srác, hogy nagyon örült, hogy végre tudtunk egy kicsi időt együtt tölteni, nagyon szuper pár vagyunk, és jól választott - mármint Barni. Azóta sokszor eszembe jut ez, és somolygok egy kicsit az orrom alatt, mert egyrészt jólesik, hogy így látott minket, másrészt én is pont így gondolom.