Nehéz nekem ez az időszak. Dani, az a Dani, aki számára 1 év 3 hónap alatt minden és mindenki érdekesebb volt, mint az anyukája, olyan erős szeparációs szorongást produkált az előző másfél hét során, hogy ha tehetné, minden percét rámcsimpaszkodva töltené. Ha egy percre otthagyom, mondjuk pisilni megyek, (mindenki legnagyobb örömére) folyamatosan mondogatja, hogy mamma. Értem, tudom, hogy ez normális, hogy ahogy elindult, kinyílt neki a világ, és fontos tudnia, hogy én biztos pontként ott vagyok neki mindig, de nekem óriási változás, hogy a vagány, független, kalandvágyó kisfiam egyik napról a másikra átváltozott nyűgös, hisztis, anyafüggő kisbabává. Éjszaka mondjuk alszik, néha hajnalban, 4 körül átkönyörgi magát a mi ágyunkba, de ott szó nélkül alszik tovább, szóval erre nem tudok panaszkodni.
Közben most érzem azt is, hogy véget értek a mézesheteink. Barni rengeteget dolgozik, keveset látjuk, ha itthon van, leginkább csak feküdne a kanapén és pihenne végre, vagy max nézne ki a fejéből, én meg fáradt és türelmetlen vagyok és haragszom rá, hogy épp nem sétál a gyerekkel/szereli meg a megszerelnivalókat/főz, takarít, intéz el mindent helyettem/masszírozza a talpam,hátam/vall szerelmet percenként/halmoz el ajándékokkal/sorolhatnám még. Közben az önbizalmam a béka segge alatt, el vagyok bizonytalanodva, hogy kell-e nekünk még egy gyerek, fogalmam sincs, hova kellene költöznünk, és még ezer bizonytalansági faktor. Valamelyik nap elestem és tökre megütöttem magam, mindent elrontok, mindent odaégetek, tényleg nem tudom, mi van.
Nagyon kellett nekünk végre ez az öt nap, Barni is itthon volt végre, sokat csavarogtunk a napsütötte városban, aludtunk, esténként kártyáztunk, meg megnéztük a Squid Game felét, aztán mondtam, hogy nekem túl rövid az életem ahhoz, hogy olyasmit nézzek, ami ilyen szinten lehoz az életről.
Ma reggel elkezdtem hallgatni a karácsonyi playlistemet.
Ez az idő el fog múlni. Nálunk is volt, borzalmas volt, de vége lesz. :) Nekem azt mondta a gyerekorvos, hogy beszéljek hozzá, ha nem lát, például a wc-n vagyok, hogy hallja a hangom. Nem könnyű, sőt egészen idegtépő időszak, de el fog múlni. Aztán majd jön más, egyébként. :) A dackorszakok például. De ezekre szükség van a fejlődéséhez.
VálaszTörlésÉs később majd ezekre is jó lesz visszagondolni.
A dackorszakra jó visszagondolni? A kommentem további részét töröltem tiszteletben tartva hogy ez egy jó hangulatú blog...
TörlésSzerintem gyerekkel pisilni járni nem gond és nem ciki. Mikor még nem volt gyerekem én is azt hittem hogy csak elvakult osanyak csináljak de rajottem hogy mindenki. Nekem ma már hiányzik hogy a lányom nincs folyton a sarkamban hanem simán képembe vágja a szobaajtót ha mérges rám. Pedig még csak 6 éves. Mi lesz később? Szóval szerintem ez tok ok.
Törlésköszi, Betty! remélem, hogy vége lesz! :)
Törlésfu, Fella, én nem szeretném magammal vinni pisilni! nem sír amúgy, csak mammázik.
FElla, én az az anyuka vagyok, aki megfogadta, hogy nem viszi magával a wc-re a gyerekét, de aztán mégis beengedi (nem viszem, csak jön utánam és nem akarom az arcába csukni az ajtót)... de még én se tartom normálisnak :D csak kényelmesebb, mint a konfliktus.
Törlésnekünk egyébként ez nem itthoni sztori, itthon nem követ (még) a wc-re. egy reggelizőhelyen voltunk 2 napja, az etetőszékben hagytam az apukájával, ott mammázott aggódóan, míg vissza nem tértem (eddig ilyet soha).
TörlésOK Ok akkor nem mindenki. Nyilván túloztam. Én csak azt akartam írni megnyugtatásul hogy szerintem ez nagyon gyakori - szerintem kb az együttalváshoz hasonló, amiről megintcsak azt hittem korábban hogy ős anyaság majd rájöttem hogy csupán csak túlélési stratégia.
TörlésKedves Ella, nekem 18 éves a fiam, és azt kell, hogy mondjam, hogy nálunk a kiskori dachullámok semmik voltak a kamaszkori dackorszakhoz képest. Főleg annak tudatában, hogy kamaszként már érti, hogy mit mondok, hogy mire kérem, hogy mit próbálok elmondani, stb. neki. Igen, az akkori dackorszakok nálunk ma már kedves emlékek.
VálaszTörlésKedves Betty én rettenetesen félek a kamaszkortól PONT a dackorszak miatt. A lányom kiskori hisztijei totálisan a Húgoméra hasonlítanak és a Húgomnak kamaszkorában a durván rossz társaságtól, csavargástól, bolti lopáson át a kamu öngyilkosságig (ami ugye sikerülhetett volna) minden megvolt. Anyukám azóta is azt mondja, hogy majdnem belehalt. Csakhogy ő akkor volt a negyvenes éveiben, én meg most vagyok a negyvenes éveimben a dackorszak idején. Tehát ha még egyáltalán élni fogok és nem kemoterápiáról kemoterápiára járni egy 8-10 év múlva, akkor én nem majdnem, hanem egész biztosan bele fogok halni (de erre fel vagyok készülve - inkább az lenne jó ha a gyerekem majd nem halna bele) az ő kamaszkorába. Szóval pont mivel tudom hogy a durva dackorszak minek az előszele, én semmiféle nosztalgiával nem tudok rá visszagondolni.
TörlésNem beszélve arról, hogy az én kislányom sírási apnoés volt, ami ugyan 5 éves korára kinőhető, de ő megtanulta magának előidézni az elszürkülős hisztit és pont pár hete gyakorlatilag másodperceken múlt hogy nem fulladt meg. (A konfliktus csupán annyi volt hogy azt a nyúlfarknyi 5 perces házifeladatot meg kellett volna csinálni.)
Kedves FElla, remélem, és kívánom, hogy ne legyen olyan borzasztó majd a kislányod kamaszkora. Nem tudom, hogy van-e összefüggés a két korszak között. Az én fiam dackorszaka aránylag kibírható volt, ami az egyik mumusom volt, hogy boltban, vagy bárhol kiveri a hisztit valamiért, szerencsére nem történt meg. Sokszor láttam kicsiket, ahogy beindul ez náluk, és az anyák sokféleképpen reagáltak (egyébként láttam egy youtube kisfilmet, ahol anyuka a hisztizős, földre magát ledobós kislányának megcsinálta ugyanazt, vagyis ordítva levetette magát a földre és a kislány abbahagyta, annyira megdöbbent). Láttam olyat, hogy nem foglalkozott és olyat, amikor megvette neki amiért hisztizett, így megtanítva neki, hogy csak cirkusz kell és megkapja, amit akar. A két véglet. Egyik sem jó. Szerintem.
TörlésAzt gondolom, hogy amikor eljön az idő, vegyél igénybe segítséget (pszichiáter), Vekerdy Tamást, stb. még időben. Szomorú a leveled, és megértem, hogy tapasztalat, amit a testvéred által "szereztél" oka annak, hogy így érzel. Nagyon sajnálom, és szívesen adnék csupa jó tanácsot, de minden gyerek más, és nem is tudnék, mert én mást éltem át, és jóindulatú tanáccsal is bajt lehet okozni. Bár tudnék segíteni neked... ❤️
kitartás!
VálaszTörlésköszi!
Törlésnyilván nem értek a gyerekneveléshez mivel nincs gyerekem, de ez a poszt annyira szép, én tisztára bekönnyeztem (és hát őszintén, általában nem vagyok biztos benne, hogy akarok gyereket valaha is, de az összes gyereknevelős poszttól el kell gondolkodnom): https://cupofjo.com/2018/12/raising-teenage-boys-advice/
VálaszTörlésezt a dolgot, hogy kell-e még egy gyerek mostanában több nőtől is olvastam, olyanoktól is, akiknek 2 van már, és azt mondták, olyan, mintha már "teljes" lenne a családjuk,ez olyan érdekes kérdés, korábban fogalmam se volt róla
csodálatos ez a poszt, tényleg, köszi:) kb ki kellene nyomtatni és kirakni a hűtőre a következő 20 évre. kicsit reménykedem, hogy a legtöbb ösztönből menni fog. ❤️
Törlésén nem azt érzem, hogy teljes a családom, nagyon szeretnék tesót Daninak, és Barni is, mindkettőnk életében fontosak a testvérek/ testvéreink párjai, nekem a gyerekeik is, és sajnálnám, ha Daninak ebben nem lenne része.
csak most nagyon nehéz ez az időszak, úgy érzem, a legtöbb dolog rám marad. Barni továbbra is úgy fog dolgozni, ahogy most, és egy második gyerekkel mindezt végigcsinálni, úgy, hogy ott van egy már egy nagyobbacska, de még kicsi tesó is közben... Érted.
Jajj, a cup of jo a kedvenc blogom! Pont tegnap is volt egy tök jó poszt. Meg hát minden nap!
TörlésÉn egy dolgot tuti megtanultam 6 év alatt, minden történés csak egy “korszak” ami általában szerencsére hamar véget ér.
VálaszTörlésValamint szerintem kell még egy gyerek, én esküszöm, hogy könnyebb 2 gyerekkel mint eggyel. Hosszútávon is jobb szerintem, főleg nekik, hogy nincsenek egyedül. De mindenki saját belátása szerint 😊.
"Hosszútávon is jobb szerintem, főleg nekik, hogy nincsenek egyedül." szerintem ez kizárólag azon múlik, milyen köztük a viszony. lehetnek 8an is tesók úgy, hogy abszolút nincsenek jelen egymás életében és nem számíthatnak egymásra, és lehet valaki egyke, de olyan baráti körrel, hogy olyan, mintha a testvérei lennének.
TörlésSzerintem csodás dolog, ha van az embernek testvére. Nem garantálja semmi, hogy jó testvérek lesznek, de én a saját és a környezetem tapasztalatai alapján azért merek bízni ebben.
TörlésMindenképp szeretnék kistesót, ami amúgy egyáltalán nem biztos, hogy össze is jön. De most csupán önző szempontok taszítanak kétségekbe (NEKEM nem lesz-e túl nehéz, mi tenne jót a kapcsolatunknak stb).
Nekem pl. egyik szülőm sem egyke, gyakorlatilag mégis azok, az egyik tesója vagy 40 éve nincs jelen az életében, a másik tesója meg az egész életét megkeserítette, és még a halálával is egy csomó nagyon komoly problémát okozott.
TörlésÉn úgy gondolom, hogy nem a nagyobb gyereknek kell tesót szülni, akkor kell gyereket vállalni, ha az ember vágyik még egyre. Nem tolnám ezt a döntést a gyerekre, mármint, hogy miattad lett tesó.
attól még, hogy a te szüleid nincsenek jóban a testvéreikkel, még az én gyerekeim lehetnek egymással, még ha nincs is erre garancia, de én valahogy optimista vagyok. az én életemben fontosak a bátyáim, és Barniéban is napi szinten jelen van az öccse.
Törlésszeretnénk még egy gyereket ÉS örülnénk, ha lenne Daninak tesója, én nem értem, miért kell ezt megmagyaráznom, és hogy hogyan tolom ezzel a döntést a gyerekre.
Oké, én akkor is így gondolom mert én ezt tapasztalom az én életemben az én környezetemben.
TörlésMás bármi mást gondolhat. 😊
Az én gyerekeimnek is jó egymással (most még legalábbis) a kapcsolata, és nekem is jó a kapcsolatom a testvéreimmel, de azért elég sok csúnya történet is van, ez a valóság.
TörlésNekem ugyan nem kell magyaráznod semmit, csak leírtam, amit én gondolok, ott volt az is, hogy "én úgy gondolom".
mint ahogy a világon mindenre van negatív példa is, igen.
Törlés"nem tolnám a döntést a gyerekre" - szerintem senki nem beszélt itt olyan helyzetről, mikor ilyesmi történik, hogy csak azért vállalsz még egy gyereket, mert "a nagyobb gyereknek kell tesót szülni", ezért mondom, hogy nem értem, ezt miért gondolod, hogy ez ide illik, és ezért érzem úgy, h ki kell egészítenem (magyaráznom).
Nekem anno, amikor volt az a nagy reklámkampány nagyon tetszett ez a bejegyzés, amit egy 6 gyerekes anyuka írt, és sok minden nálunk is hasonlóan van, volt. Ettől függetlenül ő is, én is örülünk a gyerekeinknek.
Törléshttps://gyereketeto.hu/kiemelt/testverben-az-ero/
És remélem nem veszed ezt beszólásnak, most sem, az előzőekben sem akartam beszólni, vagy magyarázatot követelni, leírtam, amit gondolok, nem gondoltam, hogy bántásnak veszed.
Nagyon megértem a tesó kérdést mennyire nehéz lehet. Én sokszor elgondolkodtam azon hogy ha fiatalabb lettem volna - és egyébként nekünk lehetett volna gyerekünk természetes úton - lehet bevállaltam volna, pont azért hogy hátha jobban csinálnám (mert szerintem biztos jobban csinálnám) + amit Zavar írt, én is úgy látom hogy a sok civakodás mellett azért jól lefoglalják egymást a tesók és sok jó dolgot is tanulnak egymástól.
VálaszTörlésJaj, egyébként annyira jó, hogy írjátok a saját pozitív példáitokat meg hogy pont most, mert én eléggé el vagyok keseredve az elmúlt hónapokban ezt illetően. Én régen maximálisan egyetértettem azzal, hogy a legjobb, amit egy szülő adhat a gyerekének, az a testvér. Még úgy is azt gondoltam, hogy se anyunak, se apunak nincsenek jelen a testvérei az életükben és ha felbukkantak néha, abban sem volt sok jó (haláleset, öröklés kapcsán - erre emlékszem szinte csak gyerekkoromból). Aztán lett egy csomó konfliktusom a bátyámmal a covid kapcsán, a férjemnek meg más miatt az öccsével, szóval olyan szomorú vagyok emiatt és egész máshogy kezdtem nézni tágabb értelemben is a tesós viszonyokat, úgyhogy én tényleg örömmel olvastam most a ti meggyőződéseteket. ❤
VálaszTörlésSzerintem annyira szép család vagytok. Emberik, igazik.
VálaszTörlésIgen, valóban el fog múlni ez a korszak. De amikor benne van az ember akkor olyan nehéz és hosszú tud lenni.
Egy gyerekem van. Nagyon vágytunk rá. Testvért soha nem akartunk neki. Nekünk így kerek a mesénk.
Nekem a 2 gyerekes ill több gyerekes szülők a hősök. :)
Köszönöm! ♥️
TörlésOlyan sok postod tudom végigbólogatni, vagy mosolyogva, vagy szorongva, de ez most nagyon közelről érint.
VálaszTörlésEgyke vagyok, és anyukám is az. Abszolút azt gondolom, hogy a gyerekemnek nem tudok nagyobb ajándékot adni egy testvérnél, de tök sokat szorongok ezen. Mennyi idő legyen köztük? (nyilván nem sok beleszólásom van ebbe, ahhoz képest, mennyire foglalkoztat), hogyan kell jó testvért nevelni? (már van egy könyves listám...), hogy tudom az időm beosztani jól? Tök örülök, hogy nem vasalok már, mert nem higiéniai kulcskérdés, hogy vasalok egy kicsi és egy pici mellett? Na, és az igazi problémám, hogy minderről nem tudom az anyukámat se megkérdezni, mert tökre nem támogató.
Annyira meg tudom érteni ezt a lelkiállapotot, pedig csak pár napig vigyáztam a 4 és 14 éves keresztlányaimra. Imádom őket, türelmem is van hozzájuk, szórakoztat a társaságuk, de voltak pillanatok, pl. amikor a kicsi üvöltve rúgkapált a vonaton, és azt kiabálta, hogy f...om, mert nem szaladgálhatott az ülések között, amikor elsötétült a világ. 😁
VálaszTörlésKét gyerekkel ezerszer nehezebb szerintem, mint eggyel, meg ha el is vannak egymással. Az enyém között 17 hónap a korkulonbseg, olyan volt az elején, mintha ikreket nevelnek. Mivel egyneműek, ez talán kis könnyebbség. Sok múlik a szülők hozzaallasan, hogy jó testvérek lesznek-e, nekem ez a tapasztalatom. Rengeteget tudnak veszekedni, a féltékenység miatt, és ezt csak a szülő tudja orvosolni, kikuszobolni. Évekig orlodtem, normalis-e, hogy ennyit veszekednek, de kitartó voltam, és osszebaratkoztattam őket. 10 és 11 evesek, most is balheznak, de közben egymás legjobb barátai és a kulsosokkel szemben kiállnak már most is egymásért.
VálaszTörlésNekem 2 és fél év a különbség a két fiú kötött, és az első év nehéz volt, de azóta sokkal könnyebb, mint eggyel. És hát persze rengeteget veszekednek, de addig sem velem :-)))
TörlésEgyetértek, két gyerek az nem kétszer annyi meló, mint egy, hanem jóval több. Nekem egyik fiú, másik lány, 2,5 év közöttük, a lány az idősebb (mert az sem mindegy) Hát néha olyan, mintha legalább négyen lennének. :) :)
TörlésNálunk 3 év van a két lány között, szerintem tökéletes időzítés lett, az első év talán valóban “nehezebb”, de mivel ovis volt a nagy, így nem volt akkora gond sosem, és mostanra szuper, hogy ketten vannak. Szerintem két gyerek fele annyi meló mint egy, de nyilván kinek hogy.
TörlésViszont a költségek nem elhanyagolhatoak, és itt inkább majd a nagybetűs életre való elindítására gondolok. Én pl ezért nem mernék 3 gyereket vállalni, azon túl, hogy öregnek is érzem magam már hozzá.
Szerintem is szuper jó a tesó. Én is egyke vagyok és mindig volt bennem egy fura sóvárgás, hogy milyen jó lenne egy tesó. Mondjuk a férjemék 3-an vannak testvérek, ő nem osztja ezt a nézetet.
VálaszTörlésArról, hogy könnyebb 2 kisgyerekkel... hát, szerintem nem, legalábbis az elején nagyon nem. Óriási váltás az, hogy először 1 kisgyereknek ott vagy, mint 1 felnőtt (plusz az apja), de 2 gyerekre 1 felnőttként szerintem az elején nagyon nehéz (és egyedül leszel, mert Barni gondolom akkor is dologzni fog). Szóval szerintem az a legnehezebb, amikor az egyikkel csinálsz valamit, és a másik is szeretne valamit, de nem tudod megoldani azonnal és akkor ott van 2 síró gyerek. Ebben elég sokat szétszakadtam (nyilván korral javul).
De a két gyerek körüli logisztika is sokszoros, meg a közlekedés; hogy a nagy megy rollerrel, bringával vagy szimplán csak fut, te meg futsz a kicsivel a hátadon/babakocsival - ezektől a mai napig vannak rémálmaim :D. Vagy amikor a játszótéren ketten elfutnak kétfelé...
Naálunk kicsit több, mint 3,5 év korkülönbség van és a nagy rendesen azt gondolja a kicsiről, hogy dedós :D. Szóval az együtt játszik szerintem kis korkülönbségnél jobban működik talán.
Na, mindentől függetlenül szerintem is szuper dolog, hogy ők mindig ott lesznek egymásnak.
Anyukámtól mindig azt hallottam, hogy két gyerek az nem 1+1 gyerek, hanem jóval több. Ezt most már saját tapasztalatból tudom, ráadásul a mieink most abban a korban vannak (6 és 4), amikor bármelyik pillanatban bármin össze tudnak veszni vagy odacsapni a másiknak. De amikor az egyik pár napig nincs otthon és látom, hogy a másiknak hogy hiányzik, vagy amikor a nagyinál lévő hazaérkezik és percekig ölelgetik egymást, mindig jó érzés fog el, hogy milyen jó, hogy ők vannak egymásnak és akkor is ott lesznek, amikor mi már nem. Mert tudom, hogy nekem is mennyire megnyugtató az, hogy ha nem is vagyunk napi kapcsolatban, de bármikor számíthatok a két tesómra.
VálaszTörlésA legtöbb, amit adhatsz neki, az egy tesó. :) Az élet nem habostorta és egyéb közhelyek, nehéz is, bonyolult is, meg minden, de a végén ott lesz a lényeg: a legnagyobb ajándék Egyeskének egy Ketteske. Szerintem. :)
VálaszTörlésHát nem tudom, szerintem pont ez a "legtöbb, amit adhatsz neki, az egy tesó" a közhely. Az egy dolog, hogy a saját életemre se érzem igaznak, de szerintem teljes és gazdag életet lehet adni egy egyke gyereknek is. A legtöbb, amit adhatsz szülőként, az az, hogy értőn, érzőn és tisztelettel fordulsz a gyereked felé, ott vagy neki, számíthat rád, stb. Van, aki nem tud vagy nem akar második-többedik gyereket, de ettől még abszolút mindent megad az egy meglevőnek. Az egykék nem kapnak "kevesebbet" szerintem.
TörlésEgyke vagyok, az anyukám is, nagyon jó volt így, és nem éreztem hogy szeretnék testvért. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a legtöbb, amit adhatok, az egy testvér. Szerintem ezek a szólásmondások attól ragadnak meg, hogy a saját jelentéstartalmunkkal töltjük meg. Engem egyedül nevelt az anyukám, és felnőttként ezt kurva nagy, de konkrétan kb traumatikusan nagy mentális tehernek érzem, hogy mi ketten voltunk, és mindenre csak én jutok, és minden figyelme rám irányul, és minden hülyeségére csak én vagyok jelen. Ez az én gyerekkorom. Biztosan vannak ennél felnőttként is idillibben visszaemlékező anya-gyerek párosok. Illetve nincs bennem szemrehányás anyukámmal szemben sem, ő kihozta ebből a maximumot. Mivel próbálok tanulni az ő hibáiból, azt gondolom, nekünk feltétlen kell legalább 2 gyerek. 3 nem biztos, mert nem tudom még, hogy tudnám magam megosztani (ha ikrek sikerültek, így jártam, ember tervez).
TörlésAkkor nagy ajándék a testvér, ha a családod bővítéseként tekintesz a gyerekeidre, és foglalkozol velük, a figyelmed is nekik szenteled, nem csak a szexuális élet melléktermékei. Szóval természetesen, a gondosan felnevelt testvér a jó ajándék:D Teljesen oké, ha valaki nem szeretne több gyereket. Minden megfontolt döntés ünnepelendő!
Hu, ez szerintem is erős. Nem ez a legnagyobb ajándék… akkor már inkább az, hogy minőségi időt, figyelmet kap a szülő(k)től.
TörlésEz szerintem egy szörnyen sértő szólásmondás az egykékre nézve ha jobban átgondolod, mintha valami csökevények lennénk..... Mintha az én szüleim nem akarták volna nekem megadni a legtöbbet.
TörlésÉn egyke vagyok, soha nem szerettem volna testvért, biztos más így a személyiségem mint testvérrel lett volna, de alapvetően szerintem ugyanúgy megvannak a jó és rossz tulajdonságaim, mint mindenki másnak.
A legnagyobb baj ami az egykéket érinti nem a testvér hiánya, hanem a társadalmi hiedelmekből fakadó érzéketlen megjegyzések. Hányszor megkaptam kicsi gyerekként idegenektől, hogy velem biztos valami baj van :)
(Ettől függetlenül tökre érthető, ha valakinek a no1 családkép a többgyermekes, ez szerintem nem jelenti azt, hogy automatikusan lenézi a más stratégiát választókat)
én annyira biztos vagyok benne, drága milonka, hogy csodás család vagytok hárman és lesztek négyen vagy lennétek akárhányan, mert persze nehéz és tök megértem, hogy az, minden szavadat teljesen értem, de azt is látom kívülállóként, messziről, kukucskálva, hogy milyen szuperjól csináljátok, öröm téged olvasni (de jó is lenne, ha nem hagynád abba!!)
VálaszTörléstesós: nekem nagyok, tizennyolc, meg tizennégy évesek. a legutóbbi szívdobbanásomat mondom: a nagy Prágában járt a hétvégén barátokkal, vonattal. és hozott a kicsinek egy kétliteres Kofolát, átcűgölte három országon, mert szereti az öccse. (mert szereti az öccsét. :))
a testverkerdes dilemmaja nekem fajdalmasan ismeros (naponta tobbszor is vegigzongorazom); de ahogy Vera irja, en is kb azt gondolom: egy gyereknek a legtobb, ami adhato, az az erzelmileg elerheto, stabil, valaszkesz szulo, aki fel tud is toltodni, hogy abbol tudjon adni a gyereknek is…en legszivesebben minden ismerosomet kifaggatnam, mi a titkuk, hogy lehet jol csinalni ketto/tobb gyerekkel, amikor sokszor azt erzem, a meglevore idonkent ket-harom ember is keves🥺 mert sovargunk meg egy gyerek utan, ugy ereznenk igazan teljesnek a csaladunkat, de elegge ki is vagyunk facsarva. de kozben azt is tudom, hogy minden csalad, minden szulo-gyerek paros mas, es teljesen altalanos ervenyu bevalt gyakorlat nincs…ezek nagyon szemelyes dontesek. az biztos, hogy stabil, kiszamithato segitseg nelkul nagyon nehez csinalni (az en szemelyes tortenetem, hogy apukam mindig rengeteget dolgozott, anyukam rendszerint egyedul maradt a gyereknevelessel, es nagyon megszenvedett vele, kozben kb egesz eleteben kezeletlen depresszioja volt, es hat sokszor nem tudott megfeleloen reagalni rank. en elegge szorongo alkat vagyok, a tesom meg sajnos bipolaris lett, bar szerencsere evek
VálaszTörlésota jol van… ezt itt nem elrettentesnek szanom, csak szerintem nagyon-nagyon fontos, hogy a szulo ne facsarja ki magat a vegtelensegig ❤️). barmi is lesz, nagyon drukkolok, hogy jo legyen Nektek ❤️
Szerintem visszaolvasva a kommenteket az is látszik, h kb felesleges megpróbálni meggyőzni egymást, mert akinek testvér-témában nincsenek annyira pozitív tapasztalatai, annak ez nem olyan fontos, akinek viszont erős testvér kötelékei vannak, az kb nem tudja elképzelni, hogy az ő gyereke egyke legyen (már nyilván úgy értem, ha egyébként ő is szeretne még gyereket khm), vagy hát legalábbis nem elhanyagolható tényező ez a döntésnél. Én abszolút értem azt is, aki szerint ez a 'legnagyobb ajándék', meg azt is, aki szerint vannak ennél fontosabb dolgok is (és amúgy tökre remélem, hogy ti is értitek egymást).
VálaszTörlésSzerintem az én blogomból látszik, hogy nekem nagyon fontos a két bátyám, és nem mondom, hogy soha nem volt konfliktusunk, vagy hogy mindig értjük, hogy a másik mit miért csinál, de amellett, hogy a férjemben, pasimban, barátaimban csalódhatok, elsodorhat tőlük az élet stb, a testvéreim mindig a testvéreim lesznek, és mindig itt lesznek nekem, ők is és a családjuk is. Nem tudom, ki olvasta a blogom akkoriban, de én a szüleim mellett a két bátyámnak köszönhetem, hogy ép ésszel végig tudtam csinálni a Svájcból való hazaköltözést és a válásomat, mindketten félretettek mindent, munkát, családot, napközben a lakásomat újították fel, esténként pedig hallgatták a zokogásom és ezredszer is átbeszélték velem a történteket. És tudom, hogy ha bármikor, az éjszaka közepén hívnám őket, hogy baj van, azonnal jönnének. Talán nem csoda, hogy sajnálnám, ha Dani egyke lenne, és nem lenne esélye ilyen testvéri kapcsolatra. Arról már nem is beszélve, hogy ő nagyon későn született, mi tutira nem élünk örökké, de ha lenne testvére, családja is lenne akkor is, ha mi már nem leszünk.
Szépen összefoglaltad a lényeget 😀.
Törlésén abszolút ezt érzem a blogodból, amit leírtál a tesóddal, a családdal kapcsolatban. de azt is érzem, hogy minden úgy lesz jó, ahogy lesz, mármint azt is érzem a blogodat olvasva, hogy te az az ember vagy, aki hálistennek rossz kedvű időnként (annyira utálom a soserosszkedvűket :)), de közben is boldog. és nem kötelességtudóan boldog, hanem igaziból. egy gyerekkel, kettővel, tizenhárommal. szóval én valójában csak drukkolok ahhoz, amit ti szeretnétek, meg még ahhoz is, hogy kitaláljátok, hogy mit is szeretnétek.
TörlésBocs, hogy belepof, de Lappa, te pedig egy olyan ember vagy, aki, ha nem létezne, ez a bolygó egy sokkal sötétebb hely lenne.
TörlésLappa? Ti honnan ismeritek egymast? Csak nem valamifele titkos blogokbol? En os szeretnek meghivooot 😍
Törlésaz a vicces, hogy én meg most így hirtelen nem tudom, hogy kicsoda hobelevanc, így azt sem tudom, hogy honnan ismerjük egymást :)))) (mindenesetre jaj, belekönnyeződtem ebbe a mondatba, most azt próbálom valahogy, hogy ne kezdjem el, hogy ó, nem is, ó kérdeznéd a férjemet, hanem azt mondjam: köszi, hobelevanc, bárki is legyél. :))
Törléshosszú-hosszú index fórumos életemből maradt rám a Lappa nick amúgy, ott Lappantyú voltam, de nagyon sokan így hívnak azóta is. a blogot illetően írok mailt az itten címedre!
Nem, még nagyon régen olvastam Lappát az indexen, amikor még nem volt anyuka, a blogját meg akkor, amikor a kicsit magára kötözve porszivózott, hát az sem tegnap volt. :) De ha létezik meghivós blog, akkor én is szeretném újra olvasni....
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésTok cuki csalad vagytok, megoldanátok, de az biztos, hogy húzósabb a masodik gyerekkel, ha apuka ennyit távol van. Ez már igy lesz orokkon orokke? Ha igen… akkor nagyon fontos hogy anyukarol lejojjon neha a teher (nagyik, bebiszitter), kulonben az ugy tenyleg sok…
VálaszTörlésEz mindig nehéz és nehéz is lesz. Mindig másért, mindig máshogy. (Erről szólt Dani születése után az a kommentfolyam, hogy "az újszülöttkor csak a beetetés", és az utolsó kommentem azt hiszem, ki sem lett engedve, ami a jelenlegi helyzetet írta le pont, mikor vécére se lehet nyugodtan elmenni nélkülük.) Szerintem minden döntés jó és rossz is EGYSZERRE, mert sosem tudja az ember, milyen lett volna, ha máshogy alakul. Három gyerekünk van szinte ugyanazért, amit te írsz a testvéreidről ( miközben a férjem egyke, én funkcionális egyke, mert szétválasztottak minket a válásnál, és csak pár éve tudtunk egymásra találni, de mindig iszonyú fontosnak tartottam a testvérkapcsolatokat). Testvérekkel felnőni csodás lehet és borzalmas is. Egykeként felnőni csodás lehet és borzalmas is. Csodás, hogy van három gyerekünk, és sokszor kínlódás. Nagyon sokszor elképzelem, miben lenne teljesen más, ha csak a nagylányom maradt volna nekünk, és az is csodás lenne, meg nem ritkán kínlódás. Más lenne. Máshogy más. De nem könnyebb vagy nehezebb. Azt is elképzelem, milyen lenne, ha gyerekünk se született volna.
VálaszTörlésMindig arra jutok, hogy csak a szeretet számít. Amíg az van, minden van. A mézeshetek mindenkinél elmúlnak, a gyerekek mindenkinél problémásak, a hétköznapok hullámzóak. Folyamatos a veszteség-nyereség érzés áramlása, az intenzitás pulzálása.
Számomra az jelenti a legnagyobb kihívást még mindig, hogy ezt el tudjam fogadni.
Minden család csodálatos, bárhányan legyenek, ahol elfogadás, melegség, szeretet veszi körbe a gyerekeket és/vagy házastársakat. Daninak csodálatos családja van...
En csak annyit szeretnek hozzafuzni igy kicsit megkesve, a sor vegen kullogva, hogy kitartast Milonka, szerintem is csuda csalad vagytok, es akarhogy alakul a testver-tema, Daninak olyan meleg, szereto hatteret nyujtotok, hogy az mindig felbecsulhetetlen ertek marad. <3
VálaszTörlésU.i. tudom, hogy nem ez most a lenyeg, de szerintem olyan edes, hogy ugy hiv teged, hogy mamma. :)