Vasárnap este van, a kis családom már itt alszik körülöttem. Olyan (3 napos) hétvégénk volt, amilyen már régen nem. Péntek reggel leadtuk Danit a nagyszülőknél, ott is aludt, mi meg egész nap aludtunk, ettünk, sorit néztünk, aludtunk, ettünk repeat-en. Szombaton kicsit ikeáztunk, aztán Barni meccsre ment, én meg csavarogtam kicsit a városban, majd délután felszedtük a trónörököst. Ma pedig egész nap itthon játszottunk, aludtunk és sétáltunk, este meg kicsit elvittem a kismakit meg az unokahúgom megnézni a karácsonyi vásárt, hogy Barni leengedhessen kicsit. Tökéletes 3 nap volt.
Idén már nem dolgozik Barni, vagy csak jelképesen, úgyhogy az elkövetkezendő időszak ilyen lesz. Valaki kérdezte a kommentekben, hogy ez mindig ilyen lesz már, mármint hogy ennyit dolgozik? Vannak időszakok, mikor igen, van, mikor laza, van, mikor tök oké mennyiséget dolgozik, reggel elmegy de hazajön délután mint a normál emberek és nincs stressz, és van, mikor őrület van. Ez van, az ő szakmája ilyen. A mostani helyzet szerintem azért is volt extrém, mert iszonyatosan kiéleződik, hogy ő ezerrel, 0/24-ben dolgozik, alig alszik, csak a munkán pörög, ha velünk van, akkor is, én meg extrém slow life-ban babázom itthon, és egyszerűen annyira más ritmus/inger a kettő, hogy nem is értjük egymást ilyenkor. Akkor sokkal jobban viseltem, mikor mellette én is pörögtem/dolgoztam, vagy akkor nem kellett viselni, hanem tudtam, hogy ez ilyen, könnyen elfogadtam. Na mindegy, most kicsit elengedem az ezen való agyalást, és örülök annak, hogy végre visszakaptuk őt és sokat együtt lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése