mini stories

Elkezdtem néhány posztot mostanában, de mindig megállapítom, hogy ahogy én szeretek blogolni, arra nekem már nincsen időm/energiám, vagy legalábbis sajnálom rá. De most Dani alszik, Barni Budapesten, én megebédeltem, találtam egy üveg Bailey's-t a mélyhűtőben, kiöntöttem kispohárba, engedtem rá egy presszó kávét, fújtam a tetejére tejszínhabot (pedig ma már edzettem is), rend van és tisztaság, és még kedvem is van írni.

• Barni unokatesója egyedül él, nyáron 2 hónap alatt meghalt a 7 éves kutyája, nemrég meghalt a nagymamája, kb senkije nincs, jó ideje nincsen párkapcsolata, depressziós, magányos, és vidéken él kb a hegy tetején. Kb egy hete volt nálunk, és mesélte, hogy élete egyik legszarabb éve volt ez, alig várja, hogy vége legyen. Erre múlt héten focizás közben elesett és kb minden elszakadt a térdében, megműtötték, 6 hét gipsz, majd újabb műtét. Szegény, el van keseredve, mondjuk szerintem innen már tényleg csak felfelé van út. 
• Borzasztóan be vagyok gubózva, semmi kedvem kimozdulni. De hát a törpével muszáj levegőzni, sokszor csak megkerüljük a háztömböt, üdvözöljük a környékbeli macskákat vagy ide megyünk a parkba a fóka szoborhoz (nem értjük, mi köze van Kisvácnak a fókákhoz, de itt áll ezer éve és minden gyerek imádja). A Főtérre is szeretünk járni, jó nagy hely van, nincsenek autók, nem kell folyamatosan őrködni, hogy ne essen bele a Dunába.

 

• Rendeltem egy kabátot a Reserved-ből, mustársárga, végre nem valami uncsi sötét szín, tegnap jött meg, alig várom, hogy mindenféle színű sapikkal és hátizsákokkal párosítsam. Nagyon puha, meleg, és magasan záródik a nyaka, annyira, hogy még sál sem kell hozzá. Egész komoly kedvet csinál, hogy kimozduljak itthonról és sasszézzak benne (ennél sokkal vidámabb a színe, és nekem sokkal lazábban és vidámabban áll, főleg, hogy szerintem ennek a lánynak nagyobb méret kellene belőle). 

                                            

• Semmilyen szociális életet nem élek, mi van velem? A legdurvább introvertált időszakomat élem, ha más nem ír rám, én senkivel nem kommunikálok. Szeretettel gondolok a barátaimra, imádom őket, és ha keresnek, találkozom is velük, de hogy én kezdeményezzek... A hideg kiráz a gondolatra is. Nagyon remélem, hogy ez csak valamiféle időszakos állapot, mert már Barni is jelezte, hogy szerinte nem normális, hogy így bezárkózom, és el fognak tűnni a barátaim. Amúgy kicsit olyan érzésem van, mintha mások is így lennének vele, és nem csak a vírus miatt. 
• Névnapomra egy vizespalackot kaptam Barnitól. Eltört az előző kupakja, és ezt már egy ideje nézegettem - az a sztorija, hogy megláttam egy kávézó kirakatában, és bementem megnézni meg megkérdezni, mennyibe kerül, majd elmentem találkozni Violettel. Néhány óra múlva vele is arra sétáltunk, és rámutatott a kirakatban lévő palackra, hogy jaj de szép ez a kulacs! A világ összes kulacsa közül pont erre. Pihekönnyű, ami nálam szempont, mert viszem mindenhova, és széles a szája, így Dani is tud belőle inni, nem kell neki külön vinnem innivalót. És gyönyörű, ezer féle van (az enyém nem termosz, a hőtartó darabok drágábbak, de ezer féle dizájn van, szerintem szuper ajándék bárkinek, pasiknak és gyerekeknek is). Remélem, Violet is megkapja karácsonyra!

úgy tűnik, eléggé vonzódom a sárga kabátokhoz

• Szemüveges lettem! Eddig is volt, de csak vezetéshez és moziba-színházba használtam, mert már nem tetszett, de egy ideje érzem, hogy romlott a szemem, és hétköznapi körülmények közt is elkezdett zavarni, hogy életlenül látok (cilinderes a szemem). Úgyhogy elmentem optikushoz, megvizsgáltattam a szemem, kiválasztottam egy gyönyörű keretet, és végre szívesen hordom. Ugyanezzel a lendülettel pedig Barninak is kértem időpontot, mert voltak jelei, hogy ő sem lát jól, és neki is csináltattunk - ő talán többet hordja, mint én, simán itthon is, és mindketten nagyon szeretjük. 
• Ez pedig a legutolsó manikűröm, nem épp egy télies darab, de talán pont azért esett jól hordani pár hétig. 

• Nagyon várom a havat!