Ahogy közeledett a szilveszter, úgy voltam benne egyre biztosabb, hogy nekem ehhez semmi kedvem. Barni barátai az új, tinnyei hasziendájukon szerveztek egy kisebb létszámú, mégis nagyon komoly házibulit, de én már a gondolattól is rosszul voltam, hogy Danit leadjuk, mi ott legyünk már délután, mert ugye legyünk együtt jóóó sokat, nem volt kedvem ott aludni, kötelezően sokat inni, másnaposan, másutt kelni, és aztán nem sietni haza, mert ugye még reggelizzünk és ejtőzzünk együtt a romok között, aztán hazabumlizni, nyűgösnek lenni... Tudtam, hogy Barninak lenne kedve, de komolyan, sírhatnékom támadt mindig, minden egyes alkalommal, mikor erre gondoltam.
Aztán kiderült, hogy 27-én az egyik barátjuk egy kisebb névnapi összeröffenést tart. Nekem pont aznap volt a születésnapom, és akkor volt a gimis osztálytalálkozóm is Gödöllőn (a külföldön élők ilyenkor vannak itthon). Úgyhogy mondtam Barninak, hogy kössünk kompromisszumot: hagyjuk a szülinapom, ő menjen el János napot ünnepelni, én elmegyek Gödöllőre bandázni, szilveszterkor pedig maradjunk itthon Danival, max Katáékkal fussunk össze itt Vácon. És mindenki megelégedésére tényleg ez lett. Szilveszter napján biztos, ami biztos, teszteltünk egyet, aztán este fél 8 körül befutottunk a kisgyerekes házigazdáinkhoz. Kicsit iszogattunk, sokat ettünk, dumáltunk, hazasétáltunk, és negyed 12-re otthon voltunk (Anya őrizte addig Danit), negyed 1-kor pedig igazi partiállat módjára már aludtunk. Nagyon jó volt az új év első napján a saját ágyunkban, kipihenten együtt ébredni, az előző nap megfőzött lencsét ebédelni, egész nap pizsamában dőlni jobbra-balra, délután hatalmasat aludni Danival.
Én hiszek abban, hogy új év, új lap, és idén két dolgot fogadtam meg. Egyrészt, hogy jobban odafigyelek arra, hogy kinek és hogyan tudok segíteni, legyen az a környezetem, családom, barátaim, vagy rászorulók, a hajléktalanok itt a sarkon, nehéz helyzetben lévő emberek. Nem csak pénzre gondolok, itt Vácon van olyan csoport, ahol pl. lehet elvinni időseket orvoshoz, vagy bevásárolni nekik, kisgyerekes anyukákat konkrét dolgokkal segíteni stb. Talán van köztetek, aki ismeri Fruzsit, aki a Fuss babakocsival és a Flora MiniWash, az első magyar babakocsi-tisztító anyukája. Én régóta ismerem őt, és karácsonyra rajta keresztül lehetett ajándékot küldeni halmozottan sérült, intézményben lakó fiataloknak, akik nem nagyon kapnának ajándékot, úgy, hogy tök részletesen megkaptuk, hogy mire képes (tud-e járni, beszélni stb) és mit szeret az illető. Ezer éve nem töltöttem ennyi időt és energiát ajándékok összeválogatásával, és nagyon régóta nem okozott ekkora örömet ajándékozás.
A másik, hogy iszonyúan bezárkóztam, és tudom, hogy nem jó ez így. Szeretnék nyitni és sokkal többet találkozni a barátaimmal. Már reklámoztam ezt a többieknek, és mindenki lelkes. Régebben tartottunk Hygge estéket itt Vácon, amikor összejöttünk valakinél, együtt főztünk, finomakat ettünk, megnéztünk egy filmet, makraméztunk (Zsófi barátnőnk tartott tanfolyamot nekünk), vagy csak dumáltunk. Nyomultam, hogy indítsuk újra a hagyományt, ilyet akár hétköznap is lehet. De akár csak elmenni vacsizni is jó lenne időnként. Hiányoznak a barátaim.
Nagyon sok anyukának nincs kire bízni a gyerkőcöt se napközbe, se este. Érthető, ha bezárkózik, elkopnak a barátok.
VálaszTörlésHa nem vagyok indiszkrét, Nálad mi a probléma? Miért vagy ennyire bezárkózva?
Tényleg rólad sokan azt képzeltük-szerintem-, hogy nagyon pörgős, új kisgyerekes barátokat is szerző anyuka leszel.
én alapvetően egy nagyon introvertált ember vagyok, és ez a korral egyre rosszabb lesz, meg az elmúlt másfél év covid/kisgyerekezés sem sokat segített ezen. nincs olyan nagyon sok barátom sem. azok a kedvenc játszótereim, ahol senki más nincs rajtunk kívül, szóval ilyen szempontból téves kép alakulhatott ki rólam. emellett vannak rá törekvéseim, hogy legyenek Daninak kisbarátai, de nekem ehhez mindig el kell hagynom a komfortzónám.
Törlésnincsen probléma, olyan borzasztóan sokat nincsen másokkal Dani, ha igen, akkor általában vásárolok/házimunkát végzek/főzök, max edzésre megyek. Heti egyszer alszik a nagyszülőknél, olyankor általában kettesben csinálunk valamit, vagy végre kialszom magam.
amúgy meg nem tudom, őrjöng a covid, a barátaim Budapesten vannak én pedig Vácon, mindenki más is elfoglalt és éli világát, vagy csak megvannak a saját gondjaik, esetleg ők is bezárkóztak. decemberben próbáltunk egy találkát szervezni a blogger lányokkal, és nem sikerült.
plusz szerintem minél szűkebb az ember komfort zónája, annál nehezebb elhagyni azt, de nagyon szeretnék változtatni ezen, holnap például elvitetem magam egy jazzklubba Katával. ❤️
Értem. Bennem akkor tényleg téves kép alakulhatott ki a régi blogodra visszaemlékezve. Úgy emlékeztem, hogy jövős-menős barátkozós vagy.
TörlésRemélem sikerül változtatnod, ha ezt szeretnéd. :)
Szerintem inkább arról van szó, hogy az egy olyan élethelyzet volt, most meg teljesen más, ég és föld. Egyébként a régi, svájci blogomban is alig voltak emberek körülöttem, nagyon sokat voltam egyedül.
TörlésMeg szerintem az is más, hogy a saját kis csapatával csapatja az ember, vagy hogy tökidegen anyukákkal bandázik együtt, csak azért, mert ők is anyukák.
6.szilveszterem van, mióta anya vagyok. Nos, ez azóta úgy néz ki, hogy ugyanúgy alszom este 10kor, mint bármikor. Aztán éjféltől 2ig hallgatom az agyament durrogtatást és vagy gyerekeket nyugtatok 5 percenként vagy magamban drukkolok, hogy ne ébredjenek fel és légyszi, ez legyen az utolsó petárda :-))
VálaszTörlésNa jó, előtte sem voltam bulis, de már most éjfélig sem bírok ébren lenni.
a szilveszter egy extrém módon intenzív élmény, én amúgy időnként szívesen kimozdulok, de szerintem ilyenkor szórakozni menni olyasvalakinek, aki amúgy otthon ülő típus, inkább büntetés, mint öröm, szóval megértelek.
Törlés