aaand it's over

Közben eljött és el is múlt a karácsony. Egy egészen nagy fát vettünk, két méter körülit, amiről azt gondoltam, hogy be fog férni a lépcső alá, de nem annyira, pár centivel kisebb kellett volna, na mindegy, így is jó volt. Amikor válogattuk hogy melyik jöjjön velünk haza, mondta a csaj, hogy ezek most jöttek, ma reggel vágták ki őket. Ehhez képest mondjuk díszítés közben lehullott kb a fa fele, szóval nyilván kamu volt, de azért szép, meg szilveszter után én úgysem bírom sokáig elviselni már. 

Idén mindkét család karácsonya nálunk volt, 24-én jöttek Barniék - nekik ez az első karácsonyuk Barni apukája nélkül, aki nagyon rossz, egyre rosszabb állapotban van - hagyjuk is, borzalmas ez az egész. Persze teljesen más perspektívába helyezi azt, hogy mi fontos és mi nem, de azért igyekeztünk hangulatot teremteni, főleg Dani köré. Én házigazdaként csináltam egy nagyon zöldséges levest, sütöttem egy csirkét, mellé gravyt, Figlmülleres krumplisalátát és kukoricasalátát, meg pogácsát. Ennyi is elég lett volna, de aztán a többiek hoztak még rengeteg, rengeteg kaját, tényleg, még 15 ember jóllakott volna rajtunk kívül azzal, ami az asztalon volt, nem volt jó érzés. Láttam Dollynál (ugye, nálad?), hogy egy szelet lazac és mellé spárga volt a karácsonyi menüjük, és számomra ez, illetve ennyi lenne a tökéletes karácsonyi vacsi. Aznap este itt is aludt mindenki, vicces volt, ahogy este 9-kor, félrészegen kanapét cipeltek meg összeszereltek a srácok, hogy mindenki tudjon min aludni. 

25-én Barni anyukájánál ebédeltünk, na az tényleg nagyon nehéz volt az apósom nélkül. Akkor már erősen tiltakozott a gyomrom, hogy mi történik, nincs ő ehhez a mennyiséghez hozzászokva, igyekeztem mindenből csak kóstolni, de hát úristen. 26-án az én családom jött, 14-en voltunk, valamennyire sikerült csökkenteni a kajamennyiségen, de ők is hoztak egy csomó finomságot. Dani annyira boldog volt, hogy itt volt mindenki, főleg a kislányoknak örült nagyon. Este 8-kor fürdött gyorsan, majd kb elájult. 

Ma pedig születésnapom van, Barni kérdezte, hogy mit szeretnék csinálni, és mondtam neki, hogy semmit. Nagyon napfényes a lakás, csodás volt délelőtt pizsamában jobbra-balra dőlni, aztán Barni bement a kórházba, mikor hazajött megebédeltünk, majd bedőltünk az ágyba és aludtunk vagy 3 órát, annyira ránk fért. Volt róla szó, hogy elmegyünk bulizni, de semmi, semmi kedvünk nincs még jobban leamortizálni magunkat. 

Barni unokatestvérétől színházjegyeket kaptunk, és ugyanarra a napra szólnak, mint azok a jegyek, amiket én vettem Barninak, egy február eleji, hétfői napra, ennek mennyi esélye volt? 

Ahh, annyi mindent akartam mesélni, majd még kiegészítem, ha eszembe jut.