home is where they say hello(?)

El kellett vinnem az autómat szervízbe, és annyira szeretem azt a váci helyet, ahol vettem és ahova hordom, hogy szerintem továbbra is hozzájuk viszem majd. Logikus lenne leválnom Vácról, és mindenre keresni alternatívát itt helyben, de nem könnyű. Pedig van ami jól sül el: a körmös lányt, akihez jártam, imádtam, szomorúak voltunk mindketten, hogy már nem tudok hozzá járni, sokszor elmondta az utolsó hónapokban, hogy mindig a kedvenc vendégei költöznek el... Az utolsó alkalomra vittem neki egy üveg proseccot és egy doboz csokit. A következő alkalmam a két ünnep közt lett volna, és az esélytelenek nyugalmával kezdtem el keresgélni. Mégis, az első csaj, akinek írtam, visszaírt, hogy egyetlen szabad időpontja van azon a héten, ha kell, mehetek. Ő is aranyos egyébként, és jókat beszélgetünk, mondjuk annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, mint Dorinával, akivel tényleg mindent megbeszéltünk. Viszont ez a lány gyönyörűen és hihetetlen magas minőségben dolgozik, minden körmöm tökéletes, és rengeteg, rengeteg meseszép színe van.  Pont aznap, amikor meghalt az Apósom, hozzá mentem volna reggel 8-ra, de a szörnyű hírre ébredtünk, és írtam neki már reggel 6-kor, hogy nem tudok menni, ne haragudjon és természetesen kifizetem az alkalmat, de nem engedte. 

A kozmetikusomhoz kb 25 éve járok, nagyon szeretem, de egyébként kipróbálnám, ha tudnám, hogy valaki nagyon jó itt helyben. Fodrászhoz továbbra is a Cult-ba fogok járni, esetleg jó lenne találni egy csontkovácsot itt, vagy masszőrt... És ennyi. Az edzőterem vegyes érzelmeket vált ki belőlem, nagyon jól felszerelt, szuper hangulatú terem,  de nem ismerek senkit, és nem tudom, ez fog-e változni, a recis csaj konkrétan nem is köszön vissza. 

Nem könnyű elköltözni egy városból, ahol szinte mindenki ismer és szinte mindenkit ismerek, egyrészt a zene, másrészt a tanítás miatt. Egyébként sokan kérdezik, de maga a város abszolút nem hiányzik, én jól ismerem a szürkeségét, az egyoldalúságát, az unalmasságát, a gondokat is. Talán a Duna-part kicsit (az mondjuk nyáron fog), meg a Lujza, de ennyi. Anyuék, a tesómék nagyon. De annyira élvezem, hogy új helyen lakunk és mindent fel kell fedezni, Danit viszem mindenfelé, rengeteg felfedeznivaló van és gyönyörű a környék. Tegnap Anyuéknál aludt, mi pedig elmentünk vacsorázni és iszogatni a Stüblibe (10 perc séta tőlünk), ma reggel pedig 7-kor a Széchenyi fürdőben kezdtük a napot, 20 perc alatt ott voltunk. Új, izgalmas életünk van. 

Az nehéz számomra, hogy itt senki vagyok, újra fel kell építenem a szociális hálóm, barátokat találni helyben, elérni, hogy a recis csaj köszönjön. (Viccelek, ha ő bunkó, akkor ez van, nekem mindegy, de értitek, jó lenne nem egyedül edzeni, szólni valakihez.) Jó lenne ismerősökbe botlani a városban, és már járunk ide-oda, szóval gondolom, eljön ez is majd. Egyébként általánosságban véve iszonyúan kedvesek az emberek, sokkal kedvesebbek mint a városban, vagy akár Vácon tapasztaltam (a recis lányt leszámítva). Van egy másik hely is, ahol jóga van, meg mindenféle női torna, a Papayamama (már a név is milyen jó), ők nagyon szimpik, és szerintem ott jobban otthon fogom érezni magam.