2023. január 24., kedd

be my guest!

Imádjuk ezt a lakást. Annyira világos, kényelmes, praktikus. Rengeteg vendégünk volt, mióta beköltöztünk, szerintem egy év alatt nem szoktunk ennyi ember hívni, mint amennyi egy hónap alatt nálunk járt. És úgy tűnik, nagyon jól működik, mert volt már, hogy például Barni főiskolai barátai voltak itt (meséltem már, hogy rengeteg barátja van és gyönyörűen ápolja is ezeket a kapcsolatokat, sőt, a különböző forrásokból szerzett barátai már organikusan, tőle függetlenül is barátkoznak egymással), és én nagyon értékeltem, hogy kb este 7-ig Dani és én is pörögtünk meg bohóckodtunk velük, majd felmentünk, ahol van egy kis privát, a vendégektől tökéletesen független szféránk. Dani fürdött, majd lementünk elbúcsúzni, a hálónkban magunkra csuktuk az ajtót, olvastunk, meséltünk, majd együtt elaludtunk. A fiúk meg vagy éjfélig sztoriztak és ittak-ettek anélkül, hogy minket kicsit is zavartak volna, pedig ismerem őket, és tudom, hogy szörnyen hangosak. Barni meg akkor vitte át Danit az ágyába, mikor jött lefeküdni. 

Kata barátnőmtől lestem el, hogy milyen egyszerű és mégis finom és látványos vendégváró finomságokkal készül, mikor jönnek hozzájuk, ami az extrovertált francia pasija mellett meglehetősen gyakori. Az én titkos fegyverem az Aldi kockákra vágott, mindenféle sajtocskái, abból mindig tartok itthon, mellé méz, dió, mandula vagy kesudió, olivabogyó, meg sütőben ropogósra, pirpsra pirított baguette vagy kifli-szeletkék, amiket sütés előtt sóval, fokhagymával és zöldfűszerekkel szoktam megízesíteni. Katánál viszont láttam, hogy az aldi sárgarépás tortilla lapjait háromszögekre vágja, megpirítja őket serpenyőben és azokat adja mártogatósok (hummusz, tonhalkrém stb. mellé). A lapocskák édeskések a répától, iszonyúan kihozzák a krémek ízét. Tőle tanultam még a baconba tekert, sütőben sült aszalt szilvát is, amit mindig el kell a fiúk elől dugnom, hogy maradjon a vendégeknek is. Kata miatt vettem már azóta (szintén aldi) kész pizzatésztát is, amire csak a feltéteket kell rárakni, betolod a sütőbe, és kockákra vágva, hogy csak enni kelljen, egészen korrekt vendégváró nasiként működik. 

Mondjuk valamelyik nap volt itt Barni unokatesója és csinált nekünk (Danival együtt) pizzatésztát, ami annyira jól sikerült (főleg a másnapi, maradék tésztából készült verzió), hogy Barni azt találta mondani, hogy soha többet nem akar pizzériás-pizzát enni, ez az itthon készült verzió sokkal finomabb. Arcom... Ugyanis én azt szeretem a legjobban abban, hogy ha pizzát rendelünk, hogy nekem nem kell főznöm. Egyébként azért (is) ízlett nekünk nagyon-nagyon, mert a paradicsomszószt jól megfokhagymázta-bazsalikomozta, és tett bele egy komolyabb kanál cukrot is, ami hihetetlenül jól állt a roppanós-puha tésztához és a sós feltétekhez. Majd én is így fogom csinálni.

Egyébként találtunk egy cuki kisvendéglőt pont a bölcsi mellett, ahol korrekt áron van menü, és nagy segítség volt, mikor költöztünk. Néhányszor már hoztunk tőlük ebédet és mindhárman szeretjük. Meg hát itt van a Stübli is, akik szuperaranyosak, nagyon jól főznek és hétköznap szintén van menüjük, volt már, hogy nagyon nyűgös napom volt, valami nagy kedvencünk volt a menün aznap, és így megmentették a napot. 

Szintén kaja: az is baj, hogy ha minden nap kell meleg ételt prezentálnom és hideg van és tél, akkor hajlamos vagyok a tészta-krumpli vonalon maradni, amit a fiúk nagyon bírnak, nekem viszont nem esik jól és unom is. Így mióta megint járok edzeni, megint kicsit jobban oda tudok figyelni erre is, és kapnak őt valamit, amit szeretnek, magamnak meg csinálok valami pofonegyszerű zöldséges dolgot (lásd a múltkori Pinterest-posztomat). 

Nekem egy ideje a nyári tekercs mogyorószósszal a kedvenc ételem, amire a Khanban szoktam rá, de azóta már sok helyen ettem. Na és múltkor véletlenül találtam hozzá lapokat, így tegnap este csináltam itthon is és tökéletes lett. Kaptam hozzá friss mentát és koriandert is, és sem húst, sem rákot nem raktam bele, csak az üvegtésztát és a zöldségeket. Azt hiszem, hatot pusztítottam el, de csak jólneveltségből nem többet, mondjuk elég aprók lettek, nekem ennyi fért a lapokba, majd még gyakorolok. Heti vendég lesz nálam (Barni saaaajnos nem szereti, Dani pedig nem bírja értelmezni, úgyhogy mind megmarad nekem). Itt a recept, én a mogyorószószt (ami a legjobb dolog az egészben) csak kanállal kevertem, nem mixerrel, és raktam bele egy kis cukrot is. Hoisin szószom nem volt, így azt kihagytam, bár szerintem simán kaptam volna. A töltelékem pedig üvegtészta, spenót, uborka és kápiapaprika volt némi mentával és korianderrel (tudom, sokan utálják, ki lehet hagyni)






4 megjegyzés:

  1. Nekem a leveles tészta még ilyen jolly joker, abból is lehet gyorsan édes vagy sós kis falatokat is gyártani. Illetve baconbe én datolyát tekerek, az is isteni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kata is csinált olyat, hogy csepegtetett kicsi batyukba mézet, feta sajtot és spenótot tett bele. Jó volt az is!

      Törlés
  2. Nagyon birizgálja a fantáziámat ez a tekercs, sikerült meginfluenszálnod vele, Milonka! 😁
    Utána is olvastam, és ott azt írják, kétféle méretű rizslap van, és a nagyobbikba kényelmesebben lehet tekerni. Majd letesztelem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! :D Szerintem te is ipari mennyiségben gyártod majd, annyira finom!

      Na, én ezeket a méretkülönbségeket nem tudtam, ez mindent megmagyaráz. Ott, ahol én vettem, csak ez az egy méret volt. Egyébként kerestem én már ázsia-boltban máskor is, de ez a kerek típus nem volt. Ezt meg egy sima kis cba-ban találtam, még csak nem is a helyi luxiban.

      Törlés