kiscsibe a bölcsibe'

Azt még nem is meséltem, hogy Dani elkezdett járni bölcsibe. Illetve hát egyelőre heti egyszer megyünk és nekem is ott kell lenni, szóval olyan borzasztóan nem vagyok vele kisegítve, de Dani elképesztően élvezi és már szerelmes is lett, és ez a lényeg, nem? Így elsőre egy Waldorfba sikerült bekerülni, de lelövöm a poént: nem vagyok biztos benne, hogy szeretném, hogy hosszú távon Waldorfba járjunk. járjon 

6 gyerek van mindössze, ők a 2 és 3 év közötti korosztály, ide 3 évtől lehet járni minden délelőtt, 1-ig, és 4 éves kortól van egész napos ovi. Ők 6-an voltak, már novembertől van a csoport, de mi csak most csatlakoztunk be. Szabadon játszhattak, ami Daninak is feküdt, bár néha bevonta Barnit, aki szintén ott volt velünk egyetlen apukaként, és néha kellett mondjuk síneket összeraknia a favonatoknak. Kérte az óvónő, hogy legközelebb (amikor már csak én megyek) vigyünk valamit, amivel lefoglaljuk magunkat, ami segít, hogy Dani nem velünk foglalkozzon (bár vannak kétségeim), pl. párosítsunk zoknit. Hát nem tudom, mennyire örülnének, ha felcsapnám a laptopom, gondolom, semennyire. :D Egyébként pont az ilyenek miatt gondolom, hogy nem biztos, hogy mi, szülők illünk ide, meg azt sem látom, ahogy mi hétvégente pl. padokat festünk az oviban. Daninak nyilván mindegy, ő egy stramm, cserfes, kiegyensúlyozott kisgyerek, legyenek gyerekek (preferably kislányok) meg kisautók, oszt' jól van. 

Egyébként jó élmény, tényleg szuper dolgokat csinálnak, minden játék-bútor fából van és SK, nagyon tetszik, hogy ők maguk, a kicsit gyúrhatnak tésztát, kisütik nekik és a végén meg is kapják a meleg kis cipókat, nem láttam még Danit ilyen jóízűen kenyeret enni (saját elmondása szerint nem különösebben szereti). Tudom, hogy sokat lesznek majd levegőn és kirándulnak heti egy napot. De nekem nagyon furcsa, hogy tényleg, semmiért nem szólnak rájuk, olyan helyzetekben sem, ami szerintem veszélyes, de közben ott van az anyukája ÉS az óvónéni is, szóval gondolom, ez itt így működik. Egyébként az óvónő sem az a meleg, kedves, barátságos dadus, akit én a Vadadi Adriennes bölcsis-ovis mesék alapján elképzelek Daninak.

Most egyelőre járunk ide, hogy lehessen kicsik közt, majd viszek lencsét és kiválogatom, vagy nem tudom. Vannak barátaink, akiknek waldorfosok a gyerekeik és nagyon szeretik, bár ők is szokták mondani, hogy nem minden ideális (pedig ők hippik, még tévéjük sincs), de hát olyan talán nincs is. De a közösséget nagyon dicsérik, szóval nem baj, ha én is igyekszem nyitottabb lenni kicsit. Lett amúgy már egy kis barija innen Daninak, akivel már játszóztunk együtt és szuperjófej az anyukája is, szóval nekünk ez már mindenképp nyerő szitu. 

Egyébként meg keresgélek még, hátha találunk full time (legalább egész délelőttös-otthagyós) bölcsit, ahova beveszik. Ami meg az ovit illeti, nagyon jó a normál helyi, és én oda szeretném majd vinni őt, remélem, hogy sikerül bekerülni.