Szerdán este mentünk volna a színésznő barátnőmel, Jászai Marival (nevezzük őt ezután csak Marinak), meg a gyerekeinkkel a belvárosba ünnepi fényeket meg fényvillamost nézni, de aztán napközben jelentkezett, hogy az ő fia csupa takony, inkább ne üljünk be egy autóba. Nekünk meg végül olyan sűrű lett a napunk, hogy lemondtam a közös programot. Még jó, mert Dani éjjel nagyon belázasodott, és azóta sincs jól, köhög, taknyos, éjszaka lázas. A dokinő csináltatott velünk covid-infuenza kombinált tesztet, mindkettő negatív, de a attól még beteg. Így a karácsonyi programjaink nagy része (egyelőre) ugrott, Barni ma elment egyedül az öccséékhez ebédelni, én meg szépen elengedtem a terveket, ez most ilyen évvége lesz, Gyömbiéknek fosós vírusuk van, annál ez sokkal jobb. Még reménykedem benne, hogy 24-én és 25-én tudunk találkozni a családjainkkal, de ha nem, én akkor sem fogok a kardomba dőlni, majd szépen kirakózunk meg eszünk hármasban. Amúgy is kivagyok, hogy miért kell MINDENT belesűríteni ebbe az ünnepi időszakba, máskor nem tudunk találkozni, finomakat enni, figyelmességeket adni egymásnak? Én ezen változtatni akarok jövőre.
Az időszak felfedezése a vaníliás-mandulás kifli, amit én most először sütöttem, pedig imádom. Danival csináltuk ketten, szuperegyszerű és annyira finom, bármennyit meg bírok enni belőle. Barni szerint jobb, mint anyukájáé, aminél nagyobb bók nekem nem kell. Ezt a receptet használtam, én a tésztába is tettem vaníliás cukrot, és a kész kifliket vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgattam.
Csütörtökön úgy volt, hogy a szomszéd néni vigyáz Danira, míg mi fenyőt veszünk, de végül akkor már nem volt jól Dani, így nem mertem átküldeni hozzá, Barni egyedül választott fát úgy, hogy facetime-on egyeztettünk közben, és tök jót vett, pontosan befér a lépcső alá. Szép, csak Barni anyukája vett nekünk égősort, és hideg fehéret vett, ami nagyon rideg, szinte kék, és látom, hogy mennyire jobban illene a kissé szedett-vedett, csupaszín fánkhoz a meleg, arany fény, de hát ennél nagyobb problémám sose legyen.
ah, most látom, hogy az egyik manó levetette magát a fáról |
Nagyon szép a fátok! Hogy a lényegre reagáljak, nálunk ugyanez, Gábor anyukájától hideg (kék) égősort kaptunk tavaly, de nekem a meleg szín jobban tetszik. Tavaly feltettük, hogy ne legyen sértődés, de idénre vettünk egy szép meleg színűt. Mi még nem állítottuk fel a fát, de már alig várom.
VálaszTörlésJobbulást Daninak! ♥️
így utólag amúgy úgy érzem, tökmindegy volt az égősor színe, jó volt ez így. Köszi! ❤️
Törlésegy pillanatra megláttam ezt a köves képet, ahogy majd húsz év múlva ugyanígy fogod szeretni, ahogy most és kicsit talán még jobban. <3 (tapasztalásból láttam meg mármint, sok egyéb mellett ezért is szeretem a blogodat, emlékeztet a sajátomra :))
VálaszTörlésén így visszanézve mindig elmondom, hogy az egyik legjobb döntésünk volt a karácsonyt illetőn, hogy együtt díszítettük a fát. elképesztően sok stressztől óvott ez meg bennünket és a varázslat attól még ugyanúgy megmaradt teljes egészében, ezt sokszor megkérdezem a saját gyerekeimtől és egybehangzóan állítják mindig, hogy így van.
köszönöm a kedves szavakat!:) én még nem akarok arra gondolni, milyen lesz húsz év múlva, ilyen picinek akarom őt még sokáig (pedig néha már kiskamasz: jaj már, anyukaaa...)
Törlésjaj, jobbulást nektek! (nálunk ugyanez történt tegnap éjjel-hajnalban, utálatos vírusok, szóval még annál is elvárásmentesebb lesz a karácsony, mint amit terveztünk... :))
VálaszTörléscsak kiraktam végül a kommented duplán! nekem a tököm tele van a vírusokkal, remélem, végül ti jobban megúsztátok az év végét!
Törlésjobbulást! (nálunk ugyanez történt most éjszaka, átkozott vírusok..., szóval még annál is elvárásmentesebb lesz a karácsony, mint ahogy terveztem. :))
VálaszTörlésMilonka először is jobbulást nektek!!!
VálaszTörlésLenne egy kérdésem: a színésznő barátnőd a pécsi Jászai Jolinéninek közeli rokona? Pécsi vagyok és egy csoda jópofa néni volt, imádni való!
:D A Jászai Mari csak a fedőneve, így emlegetem a blogon, a te Joli nénidnek sajnos nem rokona.
Törlés